Nekem Te vagy a valóság

“Az örök élethez az szükséges, hogy
megismerjenek téged az egyetlen
igaz Istent, és azt, akit elküldtél,
Jézus Krisztust.”
/János 17:3/

“Bizony e ki nem érdemelt kedvességből
részesültetek megmentésben hit által,
és ez nem nektek köszönhető,
Isten ajándéka ez.”
/Efézus 2:8/

“És megismertettem velük a nevedet,
és ezután is megismertetem, hogy ők
is úgy szeressenek másokat, ahogyan
te szerettél engem, és hogy egységben
legyek ővelük.”
/János 17:26/

“Tudják meg az emberek, hogy te,
akinek a neve Jehova, egymagad
vagy a legfelségesebb Isten
az egész föld felett.”
/Zsoltárok 83:18/

Azért születtem meg, hogy szeresselek
életemnek életén, örök idők végtelen
évein, bíborló érzéseim éjlő hajnalán is,
mikor oly sokszor írok.

S e szívben
feldereng merengésein nesztelenül,
képzetem szívébe írt reményül vonásaid
műve minden pillanatban.

Mert bennem
él e benső, mit Te alkottál meg vágyaid
egéből, benső világod termékeny dalán.
Húrjain, az idő törvényén jöttem érted
akaratodból foganva, e fogantatás
elrejlő örökén.

E szívben felfogva azt,
hogy mily boldog lehetek érted mindazért,
hogy tekinteted benső mélyein érezvén
foganhattam szívednek élő örökéül,
vágyva lenni érted, az értelem egéig
nyúlva fel minden pillanat.

E mindenek
vágyain betelve szavanként időm ott,
ahol benső világunk összeér veled, kitől
kaptam a hit kötelékének hozzád fűződő
szálait. S ezen szálak éltetnek reményül
rejteknyi önmagába zárva e szív mindazt,
miért élnie érdemes.

Amiért vágynia kell
letétül, már nem önmagáért élve boldog
akaratul, mert meglátta önmagát benned
e szív mélyein, nem csupán képzetül.

Óh, Jehova Isten!

Nekem Te vagy a valóság
élő vágya, mely élteti létem leheletnyi
erejét, vitetve reményül e földön, e létezés
színterén adatva tőled minden pillanat,
vágyva betelni e teljesülés érted való
örökségén.

Te magad vagy a gyönyörűség
élő valósága, hatalmad szerető akaratán
nyilvánulva ki léted tettein, azzá válva,
amivé akarsz, lévén életül teérted minden
rejteknyin elrejlő sóhajba zárt idő, ahol
milliárd évek letétül fogantak meg érted
e végtelenben.

E szív bennem való
dobogása sóvárogva ragyogja be egeid
képzeteit, zengedezve az elme gondolatán,
vágyva mindarra, mi követhető a hitnek
érted való élő léptein.

Mindenemül lettél
a mindenek egén létemül tudva azt, hogy
számomra nincs más valóság nélküled,
aki létezel egymagad oly valakiként, kitől
minden létezésbe véghez vitt minden függ.

Oly boldogságomul vagy, óh Jehova Isten,
kitől származik e szív vágya dobogni!

Ki létezel egeid gyönyörű szépségein,
e mindenek létén, beragyogva önmagad
e létezés felfoghatatlan tettei által
valóságod minden lényegét.

E valóságért
lévén elevenül, kötelékül mindazokban
értéked, kik vágyva szeretnének téged
megismerni, felfogva a Te mérhetetlenül
szerető jóságodat, mely örökkön tart.

/2023. április 18./