Államiságunk ünnepe itt van,
mélyebbre nézzünk ős-titkainkban,
ezer év után tisztábban látunk,
múlt, s jövő súlya nyomja a vállunk.
Küzdelmes múltunk tanúság tevő,
ebből meríthet bölcsesség, s erő,
megtartó legyen a magyar jelen,
hogy hazánk földjén maradjunk jelen!
Szent István király a fundamentum,
káosz-törvényre nem lehet paktum,
álságos idők szavát nem higgyük,
szívünkben rejlik megtartó kincsünk.
Őseink múltja, munkája, harca,
Magyarországot életben tartja,
igazság s hit él mondásainkban,
jövőnk forrása szívünkben itt van.
Együtt az ország, új kenyér vár ránk,
felszenteléskor Urunkat áldják,
béke és munka jövőnk reménye,
gyarapodásunk letéteménye.
Összefogással s honszeretettel
legyen vértezve a magyar ember,
lobogjon zászlónk a nyári szélben,
s államiságunk örökké éljen!
1 hozzászólás
Kedves Albert!
Versed gyönyörű csokor a nagy ünnepre!
"Összefogással s honszeretettel
legyen vértezve a magyar ember,
lobogjon zászlónk a nyári szélben,
s államiságunk örökké éljen!"
Ezt a négy sort minden városban és falvakban is ki kellene tenni, minden fára, hogy illetékesek naponta olvassák el, tanuljanak belőle!
Nagyon jól megfontolt, tartalmas a versed!
Szeretettel gratulálok: Kata