Meredten néző néni

Meredten Néző Nénivel nem sokkal azután találkoztam, hogy rájöttem, kénytelen leszek elmenni bevásárolni, bármennyire is sánta vagyok. Lehaladtam lifttel a bolygó felszínére, majd gyanútlanul lelépdeltem a Remény sugárút 13-as számú ház lépcsőjén. Nemcsak gyanútlanul, hanem öreges óvatossággal is, mert iszonyúan fájt a térdem, még befáslizva is.

Meredten Néző Néni vektorilag az én csoszogási irányomra merőlegesen haladt a járdán, és akkor még nem lehetett tudni róla, hogy ő Meredten Néző Néni, de csakhamar megtorpant, és elkezdett meredten nézni. És még mindig néni volt. (Most már lehetett tudni, hogy ő Meredten Néző Néni.)

– Valami baj van? – kérdezte aggodalmasan, és közben egy pillanatra sem függesztette fel a meredten történő nézést.

Elkezdett járni az agyam. A testemnél klasszisokkal gyorsabban. Ki a bánat ez a spiné? Rokonom? Talán arról tudnék. Vagy szomszédom? De hisz nem is ebben a házban lakik, csak itt ment el. Akkor valamelyik barátom anyja? Vagy ismerősöm a Facebookon?

– Fáj a térdem – válaszoltam, mert úgy neveltek a szüleim, hogy ilyenkor így illik, dacára annak, hogy semmilyen orvosi problémám nem tartozik Meredten Néző Nénire, de ez hátha nem olyan információ, amelyet fel lehet használni ellenem a bíróságon.

Meredten Néző Néni ekkor megdöbbentő újdonsággal rukkolt elő:
– Az nem jó.

Kissé összezavarodtam. Milyen igaza van a vénasszonynak! Hát a térdfájás tényleg nem jó! Hogy a pitlibe nem jutott ez még eszembe az elmúlt hetek folyamán? És mintha a doktor úr sem tett volna említést ilyesmiről. Ez a derék hölgy valami médium lehet!

Kettőnk viszonyában ekkor az a változás állt be, hogy a néni immár nem a térdemet bámulta meredten, hanem az arcomat. Én közben lecsoszogtam a lépcső aljára, és megpróbáltam elinalni (muhaha!) a kereskedelmi üzemegység irányába, de Meredten Néző Néni információ iránti vágya még nem nyert kielégítést.

– Régóta fáj? – kérdezte.

Erre már gyanút fogtam. Ez ki akar belőlem szedni valamit! Na de korábban keljen fel ez a néni, ha engem át akar ejteni! Tudom én, hogy ilyenkor dezinformációkkal kell ellátni a gyanús illetőket.

– Úgy reggel fél öt óta – válaszoltam, és boldog voltam, amikor láttam, hogy sikerült átvernem Meredten Néző Nénit, hiszen simán bevette a dolgot, pedig fél ötkor még édesdeden aludtam.

A helyzet ekkor érdekes fordulatot vett, mert jómagam ugyan leértem a lépcső aljára, de Meredten Néző Néni egy tapodtat nem mozdult el onnan, ahol először megtorpant, és ezzel elállta az utamat.

Hirtelen megvilágosodtam… Ez nem is egy gyanús ügynök, hanem egy szexuális ragadozó! Pont az ilyen magatehetetlen fiatalemberekre vadászik, akik mozgásukban korlátozottak, így könnyedén indokolatlan szexuális tevékenységre tudja kényszeríteni őket!

Kétségbeesve néztem körül, hogy akad-e valahol segítség, vagy pedig tényleg ki leszek szolgáltatva a nemi inzultusnak, és az utókor már csak az összepocsékolt hullámat fogja megtalálni a lépcső alján, ahogy heverek ott felakadt szemmel, letekert fáslim a számba tömve…

– Be kéne kenni valamivel – zökkentett ki a gondolatmenetből Meredten Néző Néni, de ekkor már annyira rettegtem, hogy nagyon vékonyka, remegős hangon annyit bírtam mondani:
– Mindjárt le fogom fújni.

Meredten Néző Néni még csak nem is sejtette, hogy őrá gondoltam, nem a térdemre, ezért kissé megnyugodott, majd udvariasan félreállt.

Elcsoszogtam mellette, és csak a saroknál mertem hátranézni. Soha nem találnátok ki, mit csinált a néni. Még mindig ott állt a házunk előtt, és meredten nézett.