The City VII. Fejezet

VII. fejezet
Norton eltűnik

Reggel Beni kipihenten ébredt. Nem emlékezett, mikor hagyta el este elfoglalt helyét, de most Skull ölében összegömbölyödve feküdt. A fiú meleg lehelete a nyakát csiklandozta. Kicsit felemelte a fejét. Végignézett a srácon. Elképzelte az általa megszokott gimnáziumi uniformisban. Kuncogott. Sokkal jóképűbb volt, mint James Jonatan, aki az iskolában tetszett neki. Felkönyökölt. A takaró megmozdult rajta. Skull azonnal kinyitotta a szemét. Egy pár pillanatig fülelt, majd ránézett a karórájára. Egyből teljesen éber lett. Morcosan kelt fel. – Két teljes órája lement a nap. Norton hol van? – Kérdezte magától, amikor meglátott egy levelet az asztalon röpke pár sor volt rajta iszonyatosan szálkás macskakaparással. Percekig tartott, mire ki tudta olvasni a rövid üzenetet.

Elmentem felderiteni a környéket és a fallat
Ne gyertek utánnam! Éjfélre viszatérek
Norton

Nem tetszett neki a dolog. Ránézett az órájára. Negyed egy volt.
– Ha valaki velem dolgozik, igazodjon hozzám, és kövesse az utasításaimat! – Mormogott az orra alatt. Aztán egyből eszébe jutott, hogy délelőtt semmilyen utasítást nem adott ki. Valahogy olyan fáradság szakadt rá, amit még soha nem érzett. Ő hozzá volt szokva, hogy napi négy óra alvással akár száz kilométert is megtegyen egy nap, de ahogy ránézett a lány karikás szemeire, valahogy ő is majdnem állóhelyben elaludt. Most figyelmét a lányra fordította. Még mindig összegömbölyödve feküdt a pokrócon. A vállán egy nagy szakadáson átcsillogott a kevlár mellény. Feketéje olyan volt a piszkosfehér ingen, mint egy vállpánt. Hirtelen szólalt meg, Beni egy picit összerándult.
– Ezt össze kell varrni. – A lány értetlenül nézett rá.
– Mit?
– Az ingedet. – Még mindig értetlen fülekre talált.
– Ez már csupa rongy. Semmi értelme pont ezt a szakadást bevarrni. – Skull megcsóválta a fejét.
– A többi nem számít, legalább nem leszel feltűnő a tömegben, ha arra kerül a sor, de ez alól kilátszik a mellény. Kihívás ez azoknak, akik üldöznek, hogy nem lőhetnek kiképzés szerint szívre, hanem egyből fejre. Engem már lőttek meg, nem kellemes érzés. – Felhúzta az ingét, és három egymás melletti kis kerek forradásra mutatott. A lány tágra nyílt szemmel figyelt.
– De hát én nem is tudok varrni.
– De én igen. – Válaszolt a fiú. – Vedd le azt a rongyot. – Beni csak állt, és tétovázott. Skull megértette, és legyintett. Számtalan zsebének egyikéből kis fehér cérnacsomót és egy tűt vett elő. A lány finoman megremegett, ahogy a fiú hozzáért. Apró, finom, nőies öltésekkel Skull bámulatos gyorsasággal bevarrta a hosszú szakadást. – Itt mindenhez érteni kell egy picit. Ugyanígy kell vágott sebet is befoltozni. – Beni kicsit megijedt, majd egy halovány köszönömöt suttogott.
– Szívesen. – Mosolygott Skull. Egy pár pillanatig csak figyelték egymás szemét, mikor dobogás hallatszott. Skull lendületből odalépett az ajtóhoz és rácsapta a reteszt. Volt egy kis rés a keret mellett. Kikémlelt. A bejárat előtt Norton rohant el. Oda se nézett. Mögötte tíz KT katona dobogott. Sarokba szorították. Lefogták.
– Hol van a Barrakuda lánya? – Halk, sírós volt a válasz.
– Nem tudom. Nem tehetek semmiről, nem csináltam semmit. Kiüldöztek a felszínről, még ezt a sötét lukat is elvennék tőlem? – Ütés csattant.
– Hol vannak?
– Nem tudom. Itt csak egyedül vagyok. – Hangzott ismét a felelet. Még egy ütés. Norton liszteszsákként dőlt el. Skull rátette a kezét a reteszre. Ki akart ugrani. Géppisztolyából egyetlen sorozattal semlegesíthette volna az osztagot. Eddig sosem foglalkozott azzal az eshetőséggel, hogy meghalhat. De most hátranézett. Mit csinál Beni, ha őt meglövik? Ha még el is tud bújni. Egyedül nem sok esélye van. Nem ismeri a szabályokat. Életképtelen egymagában. Nem ronthat ki. Épp ezen gondolkozott, amikor a másik oldalról még öt ember érkezett. Egyikőjük valami magas rangú tiszt lehetett, mert vállán csak úgy roskadoztak a csíkok. Parancsszavak hangzottak.
– Vigyázz!
– Pihenj! – A parancsnok egyből beszélni kezdett. – Mit talált őrmester?
– Egy csatornapatkányt fogtunk el. Biztosak vagyunk benne, hogy tud valamit Ezredes. – Az ezredes elmosolyodott.
– Ja tényleg. Ez az, akit már régóta figyelünk. Éjszakánként az erdőt kémleli. Jelentéktelen idealista. – Majd elgondolkozva kezdte simogatni borostás állát. – De ha valaki idelent járt, azt tudhatja. Meg aztán elég sokat van fönt a tetőn. Ha tényleg vannak a Vadonban, akkor már régen észrevette, és olyan dolgokat is, amiket mi nem láthatunk. Vigyék a hármas barakkba, kihallgatásba! – Adta ki végül a parancsot és mindannyian elindultak a felszín felé. Mikor az utolsó léptek is elhallgattak Skull megszólalt.
– Maradj itt! Maximum három óra.– A lány megrémült.
– És, ha nem jössz vissza? Ne hagyj itt! – A fiú megcsóválta a fejét.
– Kihozom Nortont és ketten leszünk, mire visszatérek.
– Vagy te is ott maradsz. – Skull halálos nyugalommal felelt.
– Ez is egy lehetőség.
– Veled megyek. Ketten több az esélyünk. – A fiú hajthatatlan maradt.
– Inkább kevesebb. Egyedül sokkal gyorsabban mozgok, és nem kell figyelnem a hátam mögé. – Beni hajthatatlan maradt.
– Nem leszek az utadban, de ha itt hagysz, utánad megyek. – Skull megadta magát a hatalmas fekete szemek könyörgésének.
– Rendben. Mindig maradj jobboldalt a hátam mögött, és mindig azt tedd, amit mondok. Lenyúlt a bokájához. Egy kilencmilliméteres berettát vett elő a nadrágja szárából. – Fogd ezt mindig két kézzel, ha kell, használd. Itt lehet kibiztosítani, itt felhúzni, ha tárat cserélsz. Egyébként teljesen automata. Mindig két kézzel fogd. A többi olyan, mint a filmekben. Lent van a ravasz, azt kell nyomogatni az ujjaddal. Egyszerű, mint a pofon. – Ezt olyan gyorsan hadarta el, hogy a lány csak bámult rá, majd egy rövidke kis mondatot nyögött ki.
– Én nem ölök embert. És még soha nem láttam fegyvert öt méternél közelebbről. – Eltolta Skull kezét.
– Ezt vidd magaddal, különben ne gyere velem. Sok halált fogsz még itt látni ma. Ez a gyerek nem sajnálta kockára tenni az életét miattunk, nem adott fel. Annyit megérdemel, hogy kihozzuk akárhány katonát is kell megölnünk hozzá. Ha kell egy egész ezreden átmasírozok véres késsel a kezemben, de kihozom. – Szemében tűz égett, ahogy beszélt.
– Huh, nem rossz szónoklat. – Mondta egyszerűen Beni, és a kezébe fogta a fegyvert.
– Na azért! – Mondta mosolyogva a fiú és elindult kifelé.
– Állj meg! – Szólt utána a lány. Skull rosszallóan megfordult, de Beni átölelte. Talán egy percig is álltak egymás karjaiban. Mindkettejüknek valami furcsa érzése volt. Mintha ezt már tudták volna rég. Mintha ez itt már százszor lejátszódott volna. Skull törte meg a csendet.
– Indulnunk kell. – Kibontakozott az ölelésből. Beni mosolyogva nézett rá, majd bólintott. Egy hang nélkül lépdeltek a hosszú folyosókon. Skull olyan irányt választott, ami egyenesen a tetőszintre vezetett. Egy meredek létrán másztak ki a második emelet magasságában. Ez a kis tető hosszúkás volt, és a fal egy repedéséhez vezetett, ahol átmásztak a barakk-körbe. Itt a hatalmas épületek tetején maradtak. Alattuk, mint a hangyák nyüzsögtek a katonák. Már a szint közepén voltak, mikor Skull hirtelen megállt. Körülöttük sátrak, és frissen felállított bádogviskók álltak.
– Ezek a tisztek lakóhelyei. Mindig jobbról és a fal felől kezdik számozni a barakkokat, ezért annak kell lennie a hármasnak. – Mutatott egy nagyobb fémdobozra a többi között. Beni csodálkozott.
– Honnan tudsz te ennyit ezekről a dolgokról? – Skull titokzatosan válaszolt.
– Egy régi bölcs mondta: Ismerd ki ellenségedet és már le is győzted. Ők soha nem fognak engem kiismerni, de én pontosan tudom, mikor mit tesznek. Éjjel kettő van. Negyed órája volt őrségváltás. Most várnunk kell talán egy fél órát, amíg elalszik minden őr. Addig menjünk át a hármas tetejére! – És ment is tovább hangtalanul. Beni követte. Ő bármennyire is próbálta, nem tudott zaj nélkül közlekedni puha talpú sportcipőjében sem, míg a fiú bakancsban járt úgy, hogy a por nem kavarodott föl a lába körül, ahogy letette, pedig igencsak sietősen mozgott. Egy párduc megirigyelhette volna. Lent dübörögtek a dragonyos csizmák, már akkor is, ha csak egy őrjárat ment el alattuk. Egyre lassuló mozgással érkeztek meg a kijelölt épület tetejére. Vártak. Beni figyelt. Pont alattuk volt a barakk bejáratánál álló őr. Addigi egyenetlen lihegése lassan halk, mormogó szuszogásba ment át. Skull leugrott, és azzal a mozdulattal eltörte az őr nyakát, majd behúzta az árnyékba. Beni aggódva nézett le.
– Ugorj le! Nincs több, mint három méter. – A lány félénken kuporgott. – Háromig számolok. Elkaplak. Egy, Kettő… – Beni a karjaiban landolt. Skull leszedte az őrről a ruhát, és felvette. Valahogy jól állt rajta az uniformis. Kivette az övéből a bilincset, és összekattintotta a lány csuklóján. – Bízz bennem Beni. – Most mondta ki először a nevét. A lány bólintott és elmosolyodott. Az őr biztonsági kártyájával beléptek a fogdába. Legnagyobb csodálkozásukra, Norton fogott rájuk egy önvédelmi revolvert. A földön a rácsok előtt a benti őr feküdt törött nyakkal. A helyiség egyébként üres volt. Norton, mikor felismerte a belépőt, leengedte a fegyvert. Elvette a fal mellé támasztott puskáját.
– Indulhatunk?