Gubbasztottam a híd alatt,
az eső csak szakadt, szakadt…
megrázkódtam, itt az idő…
fergeteg, vihar, zúgó eső…
szemem véres, mert mind szembe jő.
…fadarabkák, és jégdarabok
velük szemben száguldozok…
megállok,
hunyorgok, mert alig látok
…és lent, a folyó felett ketté válik az ég,
majd egy láthatatlan kéz kitép
az égből egy fényszalagot,
és bevágja a vízbe ott,
ahol egy perce sincs,
hogy gubbasztottam,
a híd alatt, csak úgy magamban…
… valami óriásit dörren…
Tudod, az a kő itt bent,
ami a szívemről
leesett.
(és nem az ég!)
…mert egy perce még…
3 hozzászólás
Szellemes, játékos, könnyed. Igazi, hamisítatlan “Gyömbér” Klassz vagy: én
Szia Gyömbér!
látod ettől vagy őstehetség!! Elég egy villanás, s Te máris verset
kerítesz belőle…
Egyébként, ha túl akarnám magyarázni, akkor azt is mondhatnám,
hogy a villámcsapás egy élethelyzet megszemélyesítése, melyet átéltél,
s erről ilyen költői formában építesz művet…
…de nem teszem…
grat leslie
Nagyon jó valóban, olyan "Gyömbér"-es, Grat!:)