A hegytető mögött a nyár kacsint,
de még fehér kalapja tiszta hó,
s amint alant az új tavasz kering,
be szép, be jó, varázsa bíztató.
Alighogy elszelelt lován a tél,
mögötte végre enyhe éjszakák
szelíd ölén pihen tovább a lét,
terítve szét reménye foncsorát.
E víg tavasz kegyelmi állapot,
csodát igéz a lenge nyár elé,
nyomán a lélek újra dalba fog,
sürögve repdesőn ezerfelé.
S amint a szíved is felengedett,
dobogja áradó szerelmedet.
6 hozzászólás
Nagyon szép szonett, gratulálok! 🙂
Köszönöm, kedves Klára.
Kedves Imre!
Csodaszép sorok:
“E víg tavasz kegyelmi állapot”
Grazulálok!
Barátággal:sailor
Szép napot!
“
Klasszikus forma és jó vers! Gratulálok kedves Imre!
Megtisztelsz, kedves santiago.
Örülök, hogy tetszik, kedves sailor.