Gyengéd-könnyedén,
Mikor elmész mellettem
A távolság rezegjen,
Hogy érezd a vonzást
Az érzelem áthúzást.
Úgy remegjen beléd
Mint menydörgésbe az ég!
Szeress, úgy ahogy én
Gyengéd-könnyedén,
Mikor a testünk összeér
Lobogjon benned a vér!
Szeresd a bőröm illatát
Akkor is mikor az izzadság,
Mikor a munka kosza
Még nincs lemosva!
Szeress, úgy ahogy én
Gyengéd-könnyedén,
Csókold le arcomról a könnyet
Ha fájdalmak gyötörnek.
Legyen simogatásod
Vigaszom, meglátod
Hálám viszonozza
A legnagyobb kínomba.
Szeress, úgy ahogy én
Gyengéd-könnyedén
Kívánj őrülten
Ha megjöttem kimerülten.
3 hozzászólás
Drága Marikám!
Ebben a versedben annyi a tűz, a vágy! Gyönyörű! Tudod erről az jutott eszembe, amikor kitakarítok, leszakad rólam a víz, és a férjem átölel, én riadtan tolom el magamtól, mondván koszos vagyok, ő mosolyog, megpöcköli az orrom, és azt mondja:
– de a kosz alatt, az én gyöngyöm van:)
Tudod, igen te tudod Marikám, sokszor mennyire kevés kell/lene/az embernek ahoz, hogy boldog legyen. Csontomig hatolt a versed minden szava!
Ölellek szeretetemmel:Kriszti
Kedves Marica gyönyörű érzelmekkel teli versedhez gratulálok. 🙂
Köszönöm mindkettőtöknek! nagyon örülök? hogy ennyire tetszett.
Szeretettel: marica