Gondolhatod, a mennyekben van. Minden vágya egy gyermek, hihetetlen, hogy férfi létére mennyire bolondul értük. Azért van egy kis probléma. Az orvos szerint kímélő életre van szükségem. Nem mintha az agyonhajszolt lenne, de ezt elsősorban a házaséletre vonatkoztatta. Szerinte elővigyázatosságból jobb lenne szüneteltetni. Természetesen egyéb eltiltások is vannak, mint pl., hogy nem emelhetek, nem cipekedhetek, stb., de ezeket simán meg tudjuk oldani.
– El tudod képzelni Zoliról, hogy ezt be tudja tartani?
– Őszintén szólva nem, de nem is elvárás részemről. Tudom, hogy intelligens, nyilván úgy oldja meg, hogy az számomra ne legyen megalázó. Abban meg biztos vagyok, hogy minden körülmények között mellettem marad.
– Komolyan nem zavarna téged, ha megtudnád, hogy van valakije?
– Azt hiszem, hogy zavarna, de a házasságunk több annál, mint hogy valaki mást is ágyba tud vinni, vagy nem. Ez egy szövetség, ami szerelmen és szereteten alapul. Tudod, hogy milyen stabil, és jó a házasságunk, ezt egy esetleges kaland nem tudná felborítani. Zoli egyébként se tartja sokra az olyan nőket, akik annyira igénytelenek. Hiszen gondolj bele, milyen nő az, aki nem a szerelmével akarja tölteni az ünnepeket, aki nem vágyik arra, hogy vele menjen nyaralni, aki nem mutatkozhat vele nyíltan, aki nem akar tőle gyermeket, akinek elég egy mások háta mögötti titokban összehozott aktus? Nos, erről már többször volt szó közöttünk. Neki az a véleménye – és ebben is egyetértünk –, hogy ha egy nő saját magát sem értékeli és nincs semmi önérzete, azt ő se tudja értékelni és becsülni.
– Nem tudom. Én nem vagyok ennyire megbocsátó, ha megtudnám, hogy Sándornak van valakije, kiverném a palávert.
– Mit érnél el vele?
– Az előbb ecsetelted az önérzetet. Egy önérzetes nő nem viseli el, hogy a férje mással hemperegjen.
– Ezek szerint nem tartasz önérzetesnek?
– Ha így gondolkodsz, akkor nem. Csinos, okos nő vagy, azt állítod, hogy erős kötelék van köztetek, akkor hogy fér bele a megcsalás?
– Nálam sehogy. El se tudnék képzelni más férfit.
– Akkor meg, miért bocsátanál meg Zolinak?
– Azért, mert szeretem, és ez nálam nem birtoklást jelent. Nem örülnék neki, nyilván fájna, ha megtudnám, de ez önmagában nem lenne elég ok arra, hogy felrúgjam a szövetségünk. Mire mennék vele? Milyen biztosíték van arra, hogy egy másik férfi nem csal meg? De, ha nem is tenné, ha hűséges lenne, megértenénk-e egymást az élet egyéb dolgaiban is éppúgy, mint Zolival? A házasság nem csak szex, az ettől sokkal több. Nem is értem, hogy miért vagy ilyen ellenséges és indulatos.
– Bocsáss meg, nem akartalak megbántani. Nem tudom, hogy mi van velem. Talán csak az, hogy én ezt másképp gondolom, nálam a testi kapcsolat lelkit is jelent.
– Ebben egyetértünk, mert nálam is. Nekem testi-lelki társam Zoli és gondolom, hogy Te is így vagy Sándorral.
– Igen, így vagyok – válaszolta Szilvi minden meggyőződés nélkül.
2 hozzászólás
Szia!
Érdekes párbeszéd. Mi is a jó házasság? Mit lehet, vagy nem megbocsájtani? Kíváncsi vagyok a következő részre. Üdv hundido
Az elején lemaradt a párbeszéd jele- 🙂
Kedves Hundido!
Azoknál a részeknél, ahol érthető, hogy ki beszél, nem szoktam kitenni a párbeszéd jelét. Lehet, hogy nem helyes, majd igyekszem jobban odafigyelni.
Köszönöm az olvasást.
Szeretettel: Rita