Volt köztük/negyedik rész

Szilvi másnapra már kicsit lecsillapodott. Szépen felöltözött, finoman kisminkelte magát és elhatározta, úgy fog viselkedni, hogy kenyértörésre semmiképpen se kerüljön sor, „aki időt nyer, az életet nyer”. Igenis be fogja bizonyítani, hogy nem egyszeri kaland volt az ő esetük, hanem attól sokkal több. Most, hogy Lizának vigyáznia kell, talán sűrűbben tudnak találkozni, hiszen Sándor gyakorta elutazik, tőle nem kell tartani. A többi Zoli dolga, a saját felesége miatt neki fájjon a feje. A szíve mélyen haragszik Lizára, arra a nagy erkölcsi fölényére, a magabiztosságára, hogy őt nem lehet elhagyni. Kedves lesz és odaadó. El fogja érni, hogy beleszeressen Zoltán. A tegnapi ellenséges viselkedését is meg kell magyaráznia, majd azt mondja, hogy csak kíváncsi volt a férfi reagálására, hiszen neki is fontos a házassága, dehogy is akar borítani. Mivel Szilvi taktikát változtatott, nem mondta meg a várandóságát sem. Hogy a férfi egóját növelje annyit mondott, hogy soha senkivel nem érezte ennyire jól magát. Jó ötlet volt az is, hogy szobát vett ki, így kevésbé kockázatos az együttlétük. Igen, remekül intézte ezt is, hiszen nem dúlhatják fel a házasságaikat pusztán az érzékiségük miatt. Sohase tudná Sándort elhagyni, akinél jobb férjet el se tud képzelni. Attól tartott, Zoli megijedt, hogy többet gondolt a kettőjük viszonyáról, ezért nem jelentkezett, de biztosíthatja arról, hogy ez számára is csak annyi volt, amennyi Zoli számára, csupán szex és semmi más.
– Rendben – válaszolta Zoltán. – Valójában azért nem kerestelek, mert attól tartottam, hogy többet vársz tőlem, de ha nem, akkor talán lehet róla szó, hogy folytatjuk. Viszont arra kérlek, hogy ne te hívjál, majd kereslek, amikor megfelelő az alkalom számomra.
Most kéne felállni és elmenni, elhagyni ezt a sehová se vezető utat, amin a kapcsolatuk halad, és akkor még emelt fejjel tehetném, attól függetlenül, hogy Zolinak mi a véleménye rólam – gondolta Szilvi. Nem kellene tovább süllyednem, de muszáj bosszút állnom, nem lehetek vesztes.
Odament a férfihez, átölelte, megcsókolta és szinte magával vonszolta az ágyba. Zoli taxit hívott, de ő még maradt, mondván, hogy rendeznie kell a számlát. Szilvi ezt újabb megaláztatásként élte át, és a gyűlölet tovább dolgozott benne. Szilvi hiába várta a hívást, pedig Zoli tudta, hogy a férje nincs otthon. Mégis mit képzel, legalább annyit tenne, hogy megmagyarázná, miért nem tudnak találkozni, de nem, még ezt se teszi meg. Az asszony elment a munkahelye elé meglesni, hogy vajon oda bemegy-e. Igen, tehát nincs semmi baja, nem beteg, el se utazott, akkor meg mire vár és miért nem telefonál? Ez utóbbi csak néhány perc. Ráadásul törölni is tudja a hívást, ha attól tart, hogy Liza megnézi. Elege van, nem hagyja annyiban! Találkozót kér tőle és megmondja, hogy ő is gyermeket vár. Majd akkor megtudja Zoli, hogy kénytelen felelősséget vállalni, hogy ő sem egy senki volt a kényelmes életében, hanem egy olyan nő, akit anyává tett.