“Jobb a bánat a nevetésnél, mert
a szomorú arc jobbá
teszi a szívet.” /Prédikátor 7:3/
“Tudjuk, hogy Istentől származunk,
de az egész világ a gonosz
hatalmában van.” /1János 5:19/
Ne félj, ha sírnod kell!
Merd előhozni
szíved gyengédségéből láncra vert
könnyeidet, mert az igazi erő abban
mutatkozik meg, ha mersz
a szívedért gyengének lenni.
Mert
eleven valóságként bennünk él
a félelelem mindenkori otthontalan
érzése, mely felszítva támad ott, hol
a gyengeség letaszított mélyein
örökkön üldözi a világot mindaz, mi
szeretetlenül elevenül félelemmé.
Mert ahol alig van szeretet, ott
könnyen megél az üldöző, ki félelmet
szít, s tart rettegésben milliárdokat.
E világot a gonosz uralja, ki rettent
ott, ahol el tudja űzni a szeretetet, hol
még csak nem is dereng az, mi vágy
lenne a boldog életért.
Tekints körül! Alig
látsz mosolyt, a legtöbb rohan mint
űzött vad önmaga hiábavalósága
köröl körbe és körbe, s csak azt veszi
észre, elszálltak az évek, s a lopakodó
öregség mint árny lepi be fogódzkodó
kezét.
S még az életben örülni sem tudott
igazán, mert állandóan rohant mondván:
“érted teszem és tettem, mit kellett,
s kezdeni önmagam boldogságával
s létével semmit sem tudtam.”
Merj sírni, sirasd el önmagad, aki
voltál valaha!
Mert szíved
szomorúságától leszel újjá és
érzékenyen jobbá, emberibbé, hogy
meglásd, minden a belső emberből
indul el, onnan a mélyekből a szeretet
útján, s annak érzéseiből.
Merd keresni az élet értelmét és
annak célját!
Beragyogva bensődben a végtelen
időt az évekért, melyek az időből
adattak meglátni a létezés értékét
valóságul, elevenülve szívedben az
örök élet iránti vágy.
De tudd!
Önnön
erőd kevés lesz hozzá, ehhez is
segítség kell, ahogy minden embert
a világra úgy segítenek.
S lásd, mind
máig élsz segítséggel, s tudd azt,
könnyeid is segítenek jobb emberré
válnod!
Ezért hát ne félj néha sírni, aki
könnyeid között keresd és találd
meg az Istent s a tőle kapott hitet!
A te boldogságodnak létedül létező
örök valóságát, bensődnek egyedüli
értékét s örökét rejteked mélyein.
/2023. május 23./
2 hozzászólás
Kedves Zoltán!
“Mert ahol alig van szeretet, ott
könnyen megél az üldöző, ki félelmet
szít, s tart rettegésben milliárdokat”
A félelm bénít! A félelem gáncsol!
A félelem mindentöl retteg!
Ezt kihasználják és az emereket rettegésben tartják!
Szinte az egész történelem folyamán ez ment!
Merni kell szembenézni a dolgokkal és merni
ellentmondani azoknak,akik kihasználják az
emberi gyöngeséget:
“Ne félj, ha sírnod kell!” írod!
El kell érnünk arra a pontra,hogy mindennel
szembe merünk nézni!
Az a bátor aki tisztában van gyengeségeivel és
mégis megteszi amit a becsület kíván.
Az aki szeretni tudja az ellenségét is,annak
nem lehet ártani!
Nagyon sok gondolatmenetet tartalmaz írásod,
még sokat lehetne írni hozzá!
“Ezért hát ne félj néha sírni, aki
könnyeid között keresd és találd
meg az Istent s a tőle kapott hitet!”
Gratulálok!
Nagyon tetszett!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
“Mert ahol alig van szeretet, ott
könnyen megél az üldöző, ki félelmet
szít, s tart rettegésben milliárdokat.”
Remek, bölcs gondolatok. Nem tudunk mást tenni, mint hogy mi szeretünk és mosolygunk és az külön kegyelem, ha ezt valakitől visszakapjuk.
Szeretettel: Rita