A mai történetíró akárhogy is szőhetné meséje fonalát, nem találhatna jobb szerepet a Siónak, minthogy ő bizony a Balaton szolgálóleánya. A Helka és Kelén szerelmét elmesélő balatoni rege a Siót, mint a tó tündérét emlegeti (Fáy András leírása, 1836. Auróra). De mit is tudunk a Sióról, a Balatonból leágazó csatornáról?
Legtöbbször akkor halljuk a nevét, amikor a Balaton vízszintje túl magas és zsilipjeinek megengedésével a felesleges vizet leeresztik a Dunába. Erre azért van szükség, hogy az alacsonyan fekvő Balaton-parti településeket, azok házait, nyaralóit el ne árassza a víz. A Dunáig 120 kilométer hosszan nyújtózik, a Sió-vízrendszerhez tartozó együttes vízgyűjtő területe (Zala-Balaton-Sió–Kapos-Sárvíz) 14728 kilométer.
A Sió akkor kap csak igazán megfelelő vízmennyiséget, akkor tud élni, amikor a Balaton vizét eresztik, ez idő alatt nevelheti a sást, a nádat, ringathat vízililiomot, tenyészhet vízi bogarat, szitakötőt, békát… Amúgy meg, ha szolgálatára épp nincsen szükség, barnászölden, sírva nyúlik el Mezőföld déli vidékén, majd a Somogyi-dombság és a Hegyhát lankái szélén kanyarog tovább a tájban vízért sóvárogva, s a sokféle belévetett szennytől szenvedve, aztán a Sárköz északi részén, a Gemenci-erdőnél éri el a Dunát.
De nézzünk vissza az időben a Sió-csatorna történetére: Galérius császár uralkodásának idején (293) már rajta keresztül csapolták le a Dunába a tavat (akkor a Balaton neve Pelso), 1811-ben újra ásták a csatornát, 1825-ben pedig a Sárvíz-Kapos vizeinek lefolyása miatt szabályozták. 1848-ban Széchenyi István sürgette a csatorna rendezését, hogy ne csak vízszabályozó szerepe legyen, a Dunával megfelelő összeköttetésben szállításra alkalmassá váljon. 1863-ban a fából készült zsilip áteresztő képessége 8-10 m/mp, 1891-ben a már falazott zsilip teljesítménye 50m/mp lett. 1908 és 1936 között bővítették a csatornát, majd 1941-ben mederbővítésre került sor, a munkák 1947-ben fejeződtek be. Ekkor a hajózsilip már 1200 tonnás uszályok és hajók áteresztésére is alkalmas volt.
Napjainkban a Sió-csatorna vízeresztési időn kívül szennyezett, mondhatni bűzös, a növényzet egyre egészségtelenebb arányban növi be a medrét, elhanyagolt, sok helyen szeméttel, elhasznált háztartási eszközökkel dobálják tele.
Hogy a Sió a Balaton és Európa mintegy 9000 km hosszú víziút-rendszerével lehetne összekötő kapocs sport, kulturális, turisztikai, gazdasági vonatkozásban ez már több alkalommal felmerült gondolkodó, a térségért tenni akaró emberekben. Ők ezen a tájon virágzó öntözéses gazdálkodást, halat dúsan nevelő halastavakat, séta-és szállítmányozási hajózást, vízitúrákat, egészséges ökoturizmust álmodtak a Sió mentén élő falvak életének felpezsdítésére, megélhetésére, hiszen társadalmi, gazdasági infrastrukturális szempontból elmaradott településekről van szó, amelyeknek egyetlen kitörési pontja lehetne a Sió.
E vidék népességének megtartását, a helyi lakosság foglalkoztatását segítené a számtalan elképzelés, és a települések építészeti, néprajzi, földrajzi értékeinek ilyen módon történő megismertetése új színfoltot hozhatna a turizmus, az idegenforgalom magyarországi palettájára. Ezen kívül a sport, az Európában divatos csatorna-hajózás fellendülése igen széles réteget csalogathat ide Európa más tájairól is. De a vízi úton történő olcsó és környezetkímélő áruszállítás is sok gazdálkodó szervezet érdeklődését keltette fel.
A szolgálóleánynak gazdasszonyi szerepet álmodó értelmes gondolatok köré a Sió mentén élő települések tizenhárom önkormányzata néhány évvel ezelőtt szövetségre lépett. Rajtuk kívül még harminc település jelezte csatlakozási szándékát a szervezethez. Szakembereket kértek fel a lehetőségek számbavételére. A Sió-meder vízzel történő ellátására több megoldást is ajánlottak a hozzáértők. A Balatonból való feltöltés továbbra is csak magas vízállás esetén valósulna meg, egyébként pedig a Duna vízének felszivattyúzására a zsilipek fölé, illetve másik megoldásként a befolyó vizek egy részének felduzzasztására adtak javaslatot a szakértők.
S hogy a szövetségre lépők milyen elszántak, álljon itt néhány sor elképzelések tárházából: kikötők építése, hajós motelek megvalósítása, hajójavító bázis kialakítása horgászparadicsom létrehozása, műemléktúrák megvalósítása, kastélylátogatási programok, édesvízi akvárium kialakítása, kajak-kenu túrák szervezése, sétakocsikázás, légcsavaros hajókirándulás, üdülőfalu kialakítása, várjátékok, lovas fogadók, történelmi parkok, iszapgyártás. Szívmelengető elképzelések, amelyek persze rengeteg piaci érdekkel, érzékenységgel, megnemértéssel ütköznek. Ellenkeznek olyan elképzelésekkel, amelyek kevéske befektetéssel azonnali hasznot, a nyereség haladéktalan lefölözését várják.
Így hát egyelőre marad a jóságos Sió a Balaton szolgálóleánya.
6 hozzászólás
Nagyon érdekes leírás a Sió csatorna múltjáról, jelenéről, jövőjéről, érdeklődéssel olvastam. Arra nézve nincs adat, hogy mikor épült? Ahogy írod, a Római Birodalom idején már létezett? Tetszett!!! Üdvözlettel: én
Kedves Bödön/én! Örülök, hogy érdekel az írásom.
Igen, a csatornaépítést már a rómaiak megkezdték a felszíni vizek elvezetése miatt. Galériusz császár idejében (293-ban) a Pelso nevű tavat, azaz a Balatont a Dunába csapolták le.
Üdv. K
Kedves Katalin!
Köszönöm, hogy részletesen átjön a tudásod, némi lírával ( …barnászölden sírva nyúlik el…)
Ezt külön értékelem.
Gratulálok és szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm szépen. A Sió régi szívügyem, mert itt lakom a környékén. Úgy érzem kötelességem szólni róla.
üdv. K.
kedves emlék fűz oda :)) ott tanultam meg pingpongozni :)) érdekfeszítő írás volt. tetszett. szeretettel
Köszönöm, Andy! Az emlékek fontos dolgok az életünkben.
üdv.K.