A cím mint mutató eszköz

Bár az író; költő nem szeretné elárulni a vers; regény tartalmát, ezt mégis megteszik, akár mennyire a tartalommal szeretnének hatni az olvasóra.
Vannak címek, melyekről szinte azonnal tudjuk, hogy miről is szól a vers, regény valójában, ilyen például az ismerté vált Shakespeare: Rómeó és Júlia.
Az ilyesfajta címmel ellátott könyveket szívesebben vesszük a kezünkbe, és olvassuk, mint azokat a könyveket, melyeknek a címe nem árulja el a vers; regény tartalmát (Dumas: A három testőr)
A cím, mint olyan többféle lehet, hiszen a cím:

– takarhatja a történet fő fogalmait (Észak és Dél);
– a regény főszereplőjét (Harry Potter);
– a táj nevét, kinézetét leíró költeményt (Petőfi Sándor: Alföld).

A cím megmutathatja a könyvek fajtáit:

– a komédia (Humor a teljes igazság);
– a romantika (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde);
– tragédia (A halál ötven órája);
– fantasi (A bűvös kéz);
– könyv sorozatok (Virginia: Vadvirágok);
– thriller (Az elemi ösztön);
– történelmi (Sisi hercegnő).

„Az ellentétek vonzzák egymást”:
Ezt a közmondást általában emberekre használjuk, hiszen az emberi párkapcsolatok az ellentétek miatt alakulnak ki.
A könyvek kiválasztásában ez is szerepet kaphat, de az egyén beállítottsága is sokat számít. Egy romantikusabb ember könyvespolcán, vagy kölcsönző jegyén túlnyomórészt romantikus regények; verses kötetek lesznek.
Bármilyen típusú is az emberminimum egyszer kipróbál egy másmilyen témájú könyvet. Előfordulhat, hogy ezen túl vegyesen fog válogatni, a könyvek között.
Amelyik író eddig csak krimiket írt, nem biztos, hogy sikeres lesz a romantikus regények terén is. Így van ez a költőkkel is, abár ott kevesebbszer találkozunk ilyen témával, mert a költök megtörtént eseményeket, és átérzett érzéseket írnak le, míg az írok többsége a képzeletükre hagyatkozva, egyszerre több személy bőrébe is bele bújnak. A verseket mindig konkrét személyekről, személyekhez írták, míg a regényeket csak felajálták valakinek.
A színházban sincs ez másképp, abár egy rendezőt ritkábban kérnek fel ugyan abban a színházban még egy darab megrendezésére.
A filmek világában, ez hamarabb előfordul, viszont Hollywood-ban csak egy témában rendeznek, és egy filmből több kisebb-nagyobb epizódokat készítenek, és dobnak piacra, VHS vagy DVD formában.
Bár kevés olyan könyv van, amelyeknek a címében ellentétet vélünk felfedezni, azért ott is elő fordul például:
– Észak és Dél
– Angyalok és Démonok
– A szépség és a szörnyeteg
– Az ördög jobb és balkeze
– Koldus és Királyfi.

Szerelem – tragédia
Egyszer mindeninek meg kell halnia, így a szerelem sem tarthat örökké, viszont sokszor hallani, hogy „a síron túl is egymáséi” (Kádár Kata).
Mindenki szívesebben olvas; használ fel olyan szerelmi történeteket, melynek a végén meghal egy hős szerelmes (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai), vagy mind a kettőjük belehal, a másik elvesztésébe (Shakespeare: Rómeó és Júlia), netalántán olyan tragédia történi, melyet a pár másik tagja nem tud feldolgozni (Szerelmünk lapjai).

Komédia – Történelem

A komédiákon mindenki nevet, hiszen azokat nevetető formában adják elő. Ezek az előadások az élet sokrétűségét kigúnyolják, és megcsúfítják az igazságot. Ma már mindenből komédiát csinálnak, még a történelemből is.
A történelem, az egyik legkomolyabb dolog, amit az iskolában taníthatnak a gyerekeknek, hiszen ebből ki derül, hogy honnan is jöttünk.
Bár a két műfaj nagyon eltérő, a komédia mégis szeretettel gúnyolja ki a történelmet, és a történelem szereti megjegyezni a híres nevettetőket.

Fantasi – thriller

A fantasi nem más, mint a képzeletünkre hagyatkozó iromány, ezzel szemben a thriller oldalakon keresztül le tudja írni azt, ahogy a golyó belehatolt az ember fejébe.