A hétpettyes katica nagyon kedves bogár, amit már a gyerekek is tudnak, hiszen számtalan mese, vers és ének szól róla. Hálás is érte, megeszi a levél- és pajzstetveket, megvédve ezáltal a növényt és a majdani termést is. Olyan bölcs, hogy ha sok a kártevő, akkor elszaporodik és lárvái a kifejlődésük során akár 600-800 tetvet is elfogyasztanak. Ennek a kedves és hasznos bogárkának nem nagyon volt ellensége, így az ember szerzett neki. A Kelet-Ázsiában élő harlekinkaticát importálta elsőként Amerikába még 1916-ban, majd Európa több országába is, biológiai védelemként üvegházi és szabadföldi kártevők ellen.
Bár sok-sok év állt az ember rendelkezésére, hogy talán mégse tegye, de kivárta, míg kifejlődött az első önfenntartó populáció, melyet 1988-ban jeleztek és ezzel megpecsételte az ember a sorsát, hiszen azóta már Amerikában az összes katicafaj 70 %-át teszi ki. Európában a jelenlétük pedig már olyan országokat is fenyeget, melyek köszönik nem kértek belőlük, de akik kértek – Ukrajna, Franciaország, Görögország, Belgium – talán már azok is bánják, viszont késő bánat eb gondolat.
Miért baj, hogy elterjedtek és elszaporodtak? Nos, hát csak azért, mert nagyobbak, erősebbek, gyorsabbak és ellenállóbbak, mint az őshonos katicák, évente 2-4 nemzedékük is van és nem válogatósak. Ha nincs tetű, megeszik a többi katicafaj petéit, lárváit, míg ha az övéiből fogyaszt a hazai, akkor az ugyancsak „megfekszi a gyomrát”. Viszont nagyon szeretik a zöldséget, gyümölcsöt is. Különösen a szőlőt, jól elbújva még a halálukkal is ártanak, mert a mustba kerülve elrontják annak minőségét. Viszont nem vetik meg a paradicsomot, paprikát sem. Ősszel ellepik a házakat, a repedéseken, hézagokon, ablaknyílásokon százával füzérben helyezkednek el. Csípésük, azaz harapásuk kellemetlen.
A hétpettyes kis katica elől feleszik a tetveket, így kényszerítve éhhalálra őket. A populáció évről-évre nő és nem csak a mi katicáink bánják, hanem mi is, hiszen ki akar harlekinkaticás bort inni, ki örül annak, ha a paradicsomot, paprikát nem a család eszi meg, hanem az ázsiai bogár?
Hát, így jártál kis katica! Köszönd meg az embernek, akinek semmi se jó, semmi se elég, aki importálja az ellenséget. Tudom, hogy nem vigasztal, de magának ártott vele a legtöbbet. Nemsokára a harlekinkaticának éneklik a gyerekek, hogy „katicabogárka szállj el, szállj el”, de annak esze ágában sem lesz, mert nagyon is jó neki itt, sőt, esetleg „hálából” még bele is harap a kicsi kezébe, amit te sohase tettél kedves hétpettyes katicánk. Ja, és hogy a lényeget ki ne hagyjam, még hasonlít is rád, így egy laikus akár még tovább csökkentheti az állományod, mert téged hisz harlekinnek, miközben az ellenséged barátnak. Győzzön az erősebb, a nagyobb, a szaporodóbb, az agresszívabb, pusztuljon a gyengébb, kedvesebb, a hasznos, a szép, a megszokott, minden, ami a mienk, pontosabban a mienk VOLT!
Kellett nekünk harlekin? Ha igen, márpedig a tények ezt bizonyítják, akkor úgy kellett! Nosza, ember, törd a fejed, egyik rosszat a másik után teszed, mi a terved?
3 hozzászólás
Kedves Rita!
Egyetértek soraiddal, amit egy aranyos, kedves mesébe szőttél bele. Idén nem is láttam hétpettyest. Viszont egy harlekin jól megcsípett.
Szép ismeretterjesztő mesédhez szeretettel gratulálok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm, hogy olvastad. Ahová az ember beteszi a lábát, ott fű nem marad. Kezdetben nagy sikerről hadovál, de utólag mindig kiderül, hogy csak ártani tudott, így volt ez sok más esetben is, hogy csak néhányat említsek: a mocsarak lecsapolása, a termékek műanyagba csomagolása,melynek megsemmisítéséről, újra hasznosításáról csak azután kezdett el gondolkodni, miután a szemét bár beborított szó szerint mindent.
Szeretettel: Rita 🙂
Jól látod a lényeget, kedves Rita!
Köszönöm, hogy olvashattalak!
szeretettel: túlparti