Talán a mesék a felelősek azért, hogy minden kislány szívesen öltözik királykisasszonynak.
Apa készítette papírkoronával a fején, anya szekrényéből elcsent kendőkbe, stólákba burkolózva, botladozik a tükör előtt anya körömcipőjében.
Királylány ruhákról álmodozva kér ruhácskát magának farsangra, nyárra, télre, a nagynéni esküvőjére, meg csak úgy…
Ha felteszik a jól ismert kérdést egy három- négy- öt- éves kislánynak: „Mi leszel, ha nagy leszel?”, van rá nem is kis esély, hogy azt válaszolja: „Kijájlány leszek, sájga hajam lesz és dönöjű juhám!”. Hiszen a királylányság kellékeiben a meséskönyvek illusztrációiból egészen biztosak.
Azután persze kicsit nőnek, és szégyellnek „okos” kérdésre ilyen „butaságot” válaszolni. Azért sok – sok kislány titokban őrzi a lelke mélyén azt a bizonyosságot, hogy ő bizony királykisasszony lesz.
Amikor cseperedni kezd, bővül a királykisasszonyság kelléktára. Amint felfogja, hogy királykisasszonynak születni kell, rájön, hogy egy királyfi is kell ahhoz, hogy ő elfoglalhassa a neki kijáró helyet. Attól fogva reméli, hogy az ő királyfija rátalál egyszer…
Elgondolkoztak már azon, hogy az esküvőjén miért öltözik majdnem minden lány királykisasszonynak? Nézzük csak meg az esküvői ruhákat! Bizony, bizony szépséges királylány ruhák azok a javából!
Hogy ezek mind csak külsőségek? Bizony azok.
Nézzük csak meg milyenek azok a lányok, akiknek teljesült minden lány álma, elvette őket az igazi királyfi.
Akikért Magyarországon milliók lelkesednek. Akik a legnépszerűbbek és szívünkben kiemelkednek a királynők hosszú sorából.
Milyen Sisi és milyen Lady Di?
Jó, jó tudom, hogy az egyiknek császár, a másiknak trónörökös volt a férje, de azért lássuk be, királyfi kérte meg mind a kettő kezét. Mind a ketten jelképezik a megvalósult álmot.
Ezen kívül még miben hasonlítanak egymáshoz?
Mind a kettőnek boldog gyerekkora volt.
Mind a kettőnek a lány testvére volt esélyes a királyfi kezére. Sisi testvére Heléna, Lady Di testvére Sarah volt az eredeti kiválasztott. Ám hiába a testvérük volt kiszemelve az esetleges királyi frigyre, ők lettek végül helyettük a menyasszonyok, az ő kezüket kérte meg a királyfi.
Sem Sisi, sem Lady Di nem volt különösebben iskolázott.
Sisi idejében nem vártak el a lányoktól komolyabb műveltséget. Nyelvekre tanították őket, kicsit zongorázni, rajzolgatni. Sisi neveltetése még ezzel a mércével mérve is enyhén szólva hiányos volt. Sem apja, sem anyja nem kívánta meg Sisitől és hét testvérétől a tanulást. Néhány házitanítót fogyasztottak el, amíg Sisi nagyon fiatalon – 15 éves korában – férjhez ment. Lady Di sem szeretett tanulni. A nehéz fejű kislány nem jutott el az érettségi vizsgáig sem.
Sisi mielőtt férjhez ment, testvéreivel szabadon rohangált, fára mászott Possenhofenben, mint a parasztgyerekek. Lady Di meg takarítással, gyermekfelügyelettel, óvodai kisegítő munkával foglalkozott mielőtt a trónörökös felesége lett.
Mind a ketten szerelemből mentek férjhez. Sisi szerette Ferencet, amikor feleségül ment hozzá, és Lady Di is szerelemből mondott igent – 20 évesen – Károlynak.
Sem Sisi, sem Lady Di nem ismerte igazából a zárkózott, magányos férfit, akihez az életét kötötte. Egy – egy álomképhez mentek férjhez mind a ketten.
Egyikük sem tudott, és nem is akart megfelelni a szerepnek, amire vállalkozott. A konzervatív udvari normáknál nyíltabb és közvetlenebb ember volt mind a kettő. Foglyul ejtette őket a házasságuk, a „királykisasszonyoktól” /császárnéktól, trónörökösnéktől / hagyományosan elvárt szerep. Mindketten börtönnek, kalickának érezték a házasságukat, és mindketten széttörték az aranykalickát, amiben élniük kellett volna a „királyfijuk” oldalán.
Mindkettőben győzött a szabadságvágy, mindkettő eltávolodott a férjétől. Hatévi házasság után Sisi elhagyta az udvart, és a férjét. Madeirára menekült, ahol két évet töltött. Később ugyan hazatért, de újra és újra elhagyja az udvart, a férjét, sokat éltek külön.
Diana pedig előbb lélekben távolodott el a családjától, amikor a bulvársajtót rászabadította a királyi házra. A kiteregetett szennyest a média tovább piszkolta, hogy még érdekesebb legyen. Később ténylegesen elhagyta Károlyt, elvált tőle.
A családi élet helyett a közéletben remekeltek mind a ketten. Sisi, a politika iránt oly kevéssé érdeklődő császárné segítette az Osztrák – Magyar kiegyezést, és elérte az 1948-as magyar szabadságharcot vérbefojtó férje, Ferenc József, magyar királlyá koronázását. Lady Di az AIDS betegeket, a taposó aknák áldozatait, a leprásokat patronálta szerte a világban, széles publicitással.
Sisi is és Lady Di is a szépség megszállottja volt. Ruhakölteményeket viseltek. Sisi koplalt és megszállottan sportolt lányosan karcsú alakjának megőrzéséért. Ibolya fagylalton élt. Ma valószínűleg anorexiásnak tartanánk, de akkor ezt a szót még nem ismerték, csak különcként tartották számon. Lady Di pedig hányással tartotta karban a súlyát, bulimiájáról nyíltan beszélt a brit közszolgálati televízióban.
Lady Di megcsalta a házassága alatt a férjét, viszonzásul annak Camilla Parker Bowlessel folytatott titkos viszonyáért. Ennek minden részletéről értesülhetett az, aki erre kíváncsi volt.
Hála Lady Di szeretőinek és a bulvársajtónak. Mivel Sisi egy diszkrétebb korban élt, nem volt még bulvársajtó, sem televízió, így csak szóbeszédek, találgatások voltak a királyné és Andrássy gróf romantikus szerelméről. Ferenc Józsefnek Schratt Katalin színésznő volt a „hivatalos” szeretője.
Még a haláluk is hasonló. Mind a kettőt megölték. Sisit egy anarchista merénylő. Lady Di-t vagy a paparazzik, vagy / az Al Fayed család szerint / az angol titkos szolgálat.
Mind a kettőjük élete a haláluk után legenda lett.
Két tragikus sors, két bálványozott „királykisasszony”.
Nos milyen érdekes, milyen sok a hasonlóság a legnépszerűbb „királykisasszonyok” között.
Bátor, úttörő nőknek tartjuk őket, de miben voltak úttörők? Leginkább abban, hogy nem viselkedtek császárnőként, trónörökös nőként, nem viselték a döntésük következményeit. Hagyták magukat sodorni az érzelmeik által.
Mind a ketten hadilábon álltak a hagyományos értékekkel, a kötelesség, a felelősség nem volt az erősségük. A királykisasszonyos romantika az esetükben az oltárnál véget ért. Hűtlenség, árulás, boldogtalan házasság lett az osztályrészük.
Miért is ők a „szívek királynői”? Miért is szeretnénk királykisasszonyok lenni?
23 hozzászólás
Kedves Judit! Nagyon jó a cikked, -mint írásmű. Mint írásmű csillagos 5-őst érdemel. Van bevezetés, mondanivaló, befejezés. Érdekesen ízlésesen van megírva. A mondanivalóval viszont nem értek egyet. Sztem nem lehet, nem szabad ilyen sommásan ítélkezni két emberről. Az élet bonyolult, és az ember nem lehet életében szoborrá, a kötelesség és felelősség szobrává, -még egy királynő se! A kislányok pedig jó ha továbbra is dédelgetik magukban az álmot: ők bizony szeretnének királynők lenni. Olyan aranyosak így! Megszépíti őket az álmuk. Az álmok fontosak! Nem nyomok semmilyen gombot, de nagyon tetszett, -annak ellenére, amiket leírtam! -én
Kedves Bödön! Igyekeztem a cikkben mindenki által többé-kevésbé ismert tényekről írni. Nem arra gondoltam közben, hogy na most jól elítélem a két szeretett "királykisasszonyt". Inkább az lepett meg, hogy mennyire hasonló, és cseppet sem irigylendő az életük. És mi mégis őket zártuk a szivünkbe. A kérdést nyitva hagytam, hogy miért. Sokat gondolkoztam rajta, de nem igazán találtam meg rá a választ.
A cikked nagyon jó, valóban rengeteg a hasonlóság, eddig ez nem tűnt fel nekem.
Én inkább csodálom őket azért, hogy addig is bírták azt az életet. Sziszi 15 évesen ment férjhez, és bár akkoriban ez nem volt meglepő, mégsem tekinthető érettnek ahhoz, hogy felmérje, mire vállalkozott. Diana is fiatal volt és valószínűleg szerelmes. Sokan vannak ezzel ma is így. Gyors férjhezmenés után gyors válás. Pedig az elvárások egy hétköznapi házasságban meg sem közelítik azt, amit a királynékkal szemben támaszt a világ. Az őket körülvevő, minden mozdulatukat, szavukat árgus szemmel leső intrikusokról, besúgókról nem is beszélve.
Kedves Judit!
Két korszak királynői, hasonló gondokkal.Az élet ismétli önmagát.Ami kiemelte őket, és felfigyelük rájuk, az az emberi gesztusok sokasága, a jóság.A pompa, ami velejáró, a megfelelés, ami szigorú szabályokban mutatkozik meg, a népszerűség , ez mind mind velejáró tényező.Ők ezt nem tudták végigcsinálni.Sajnos!Tetszik az írásod.
Szeretettel.Selanne
Hogy miér zártuk pont őket a szívünkbe? Sztem azért mert mindketten varázslatos egyéniségek voltak minden hibájukkal együtt. Én legalább is ezért szeretem őket.
Kedves Arany!
Ha mindenki előre felmérné /fel tudná mérni/, hogy mire vállalkozik, valószínüleg megcsappanna a vállalkozó kedv. Inkább felnövünk a feladathoz. Már akinek sikerül.
Kedves Selanne!
Hozzászólásod új színnel gazdagította a cikkemet. Milyen igazad van. Két különböző ország, két különböző korszak és hasonló gondok. Köszönöm.
Kedves Bödön! Igen, varázslatos egyéniségek voltak. Azonban vannak olyan királykisasszonyok, akik szintén varázslatos egyéniségek és mégsem rajongunk értük.
Például Zsófia spanyol királyné. Ö igazi királykisasszony, mert annak született. A görög király lánya. 1960-ban az olimpián ő képviselte Görögországot vitorlázásban. Amikor férjhez ment János Károlyhoz, lemondott a görög trónigényéről, felvette a katolikus vallást, hogy jobban be tudjon illeszkedni a katolikus Spanyolországba. Alapítványain keresztül küzd a szegénység ellen, a rabszolgaság ellen, a gyermekprostitúció ellen. Drogfüggők segélyalapítványát vezeti. 12 ország ismerte el magas kitüntetésekkel a tevékenységét. Foglalkozásánál fogva nagyon jól öltözött, kedves és szép asszony. Három gyermek édesanyja. Mi mégsem érte rajongunk.
Kedves Judit!
Kislányom is nagyon szereti a királykisasszonyos meséket, és sokat ábrándozik a saját esküvőjéről. Amit Sisiről és Lady Di-ről írtál, már engem is elgondolkoztatott.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Igen, a kislányok imádják a királykisasszonyokat. Amikor az én kislányom óvodás volt, mennyit vasaltam a "királykisasszony" ruhákat, és milyen büszkén vislete őket! Igaza van Bödönnek, olyan aranyosak így, királykisasszonynak álmodva magukat. Talán azért szeretjük annyira Sisit és Lady Di-t, mert úgy érezzük, hogy ha őket közönséges földi halandókat, akik nem tettek érte semmit, mégis elvette a királyfi, akkor még nekünk is van rá esélyünk, hogy valóra váljanak álmaink? Judit
Kedves Judit! Hogy miért őket zártuk a szívünkbe? Mert, kedvesek, aranyosak, s gyönyörű-szépek voltak. Utóbbi hiába külsőség, mégis – bizony, nagyon sokat számít. Nem valószínű, hogy egy olyan szép és esetleg egy pattanásos, nagylábú, esetlen valaki közül ki nyeri el mások tetszését. Hiába lehet a másiknak lelke-élete tiszta és nayon emberi.
Vissatéve a királykisasszonyokhoz. Előbbiektől eltérően mindkettőnek nagyon kellemes emberi tulajdonságai voltak. Mindkettőt sorsukért szívből sajnáltam. Őket ugyanúgy érték a sorscsapások mint az átlagembereket.
A kilányokat is a külsőségek fogják meg mind a királynőknél, mind a menyasszonyoknál.
S ami tetszik, hiába külsőség, mégis ábrándoznak róla. s mindaz nem is baj.
Érdekes volt számomra, hogy a két király-feleség életét hoztad elénk.
Én az egész írásodat a legjobb ponttal díjazom.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
A szépség áldás és átok lehet egyszerre. Erről írtam a "Tükröm, tükröm mondd meg nékem…" c. novellámat. Egyetértek veled, a szép emberek közkedveltebbek és könnyebben érvényesülnek, mint az átlagos, vagy előnytelen külsővel rendelkezők.
A "szivek királynői" szépek voltak, szerencsések voltak, a sorsuk mégis szomorú.
Ahogy írtad, szívből sajnáljuk őket, lehet, hogy innen fakad az irántuk érzett szeretetünk?
Köszönöm, hogy nálam jártál, és köszönöm az elismerő szavaidat.
Judit
Írásod elgondolkodtató. Életem egyik meghatározó "királynőjéről" írtál. Köszönöm, hogy újra eszembe juttattad. :DDD
Amíg nem került "előtérbe" Lady Di, addig Sisiről olvastam el minden regényt, novellát és olvasnivalót.
Hogy így sikerült összehoznod őket, fantasztikus.
Köszi
Kedves Léna!
Csak csodálkoztam, hogy ennyi idő után, amikor azóta megannyi remek írás született a Napvilágon, egyszer csak a szívek királynőiről írt írásom újra felbukkant a top listán!
Aha, tudom már ki volt a "tettes"! 😀
A hozzászólásodat én is köszi.
Szia Judit!
Véletlenül bukkantam erre a jegyzetre. Amit megfogalmaztál: helytállónak tűnik.
Én elgondolkodtam azon, hogy valójában mit is jelent "királykisasszonynak" lenni. Nekem ez a fogalom nem a ruházatot és az életvitelt jelenti a mai világban, hanem egy olyan érzést, amit mindenkinek meg kell tapasztalnia, mert bizony nagyon jó és kiváltságos királylánynak lenni! 🙂
Gratulálok az íráshoz, mert valóságot tükröz, de néha jó elrugaszkodni a valóságtól, illetve a valóságot más szemmel látni: királylányként. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Amikor királylánynak érezzük magukat, azok valószínűleg életünk boldog pillanatai. 🙂
Azok a pillanatok, amikor valaki úgy érzi, hogy megtalálta a helyét a világban és meg tudja élni az önbecsülést, a másokhoz való kötődést, az autonómia és kompetencia érzését.
Sajnos a két kedvelt "királykisasszony" nem volt a helyén a világban, így nem élhette át a saját /császárnői, trónörökös feleségi /szerepében ezeket az érzéseket. Ezért igyekeztek mindketten kihátrálni belőle.
Köszönöm, hogy olvastál és hozzászólást is írtál.
Judit
Kedves Judit!
Fantasztikus párhuzamot húztál a két"Királykisasszony" között.
Lebilincselő volt olvasni…Bár én sosem szerettem volna királykisasszony lenni, "csak boldog"…Ilyen kevéssel is beértem…:))))
Gratulálok az írásodhoz és ölellek szeretettel…Lyza
Kedves Lyza!
Örülök, hogy ezt az írásomat is elolvastad. Annyi jó írás van fenn a Napvilág oldalain, hogy megtisztelő számomra a figyelmed.
Két korszak "királykisasszonyai" ők, mégis hasonló gondokkal, hasonló élettel.
Judit
Kedves Judit!
Mindig meglepsz a teljesen egyedi észrevételeiddel, gondolataiddal – még sosem jutott eszembe összehasonlítani ezt a két "királykisasszonyt", pedig Sissy figuráját kifejezetten szeretem (már amennyire történetekből ismerhetem, a róla szóló musical az egyik kedvencem). A királykisasszonyság utáni vágy valahogy nálam is kimaradt, a menyasszony már közelebb volt (ezt nem is nőttem ki:); de leginkább "mint anyu" akartam lenni 😀
Tetszett az írásod, elgondolkodtató, mint mindig!
Kedves Kalina!
"Teljesen véletlenül" kb. egy évvel később egy női magazinban viszont láttam a cikkemet. Nem szóról szóra, de az "alapok" benne voltak.
Már jártam így pár írásommal. Úgy tűnik, hogy "ihletadóként" is működnek az amatőr irodalmi oldalak.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a régi cikkem, és jónak találtad.
Judit
Szia Judit!
Látom, a királykisasszonyok még manapság is sikert aratnak. Igaz, nagyon érdekesen vonsz párhuzamot a két "királykisasszony" között, s megtalálod bennük a közös szálat.
Valójában igaziból csak Sisi volt királyné, egy olyan korban, amikor még az nagy jelentőséggel bírt. Lady Di nem volt a szó szoros értelmében sem királyné, sem királykisasszony, ő "csak" hercegné volt, egy olyan korban, amikor már nem volt túl nagy jelentősége a dolognak, viszont volt bulvár sajtó, akik belegázoltak a magánszférájába, s valójában hozzájárultak élete tönkretételében.
A másik: Lady Di-t láthattuk a maga élő valóságában, hiszen kortársunk volt, ellenben Sisit csak filmekről, vagy könyvekből ismerhettük. Azt mondod, mindkettőnek boldog gyermekkora volt. Nos, ebben magam is hasonlítok hozzájuk, akkor viszont, hol maradt az én királyfim? :)) folyt.
folyt.
Igazából én még gyerekként szegénységi fogadalmat tettem, s ha más nem is, de az az egy kívánságom százszázalékosan megvalósult. :))
Nagyon tetszett az írásod! Örök, és jó téma.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm, hogy "leporoltad" ezt a régi cikkemet! 🙂
A Te királyfid értesült a szegénységi fogadalmadról, így nem mert jelentkezni. 😀
Sisi és Lady Di példája alapján rádöbbenünk, hogy a vagyon, és a hatalom, a szigorú udvari szabályok csak nehezebbé tették életüket. Én ilyen áron nem szeretnék "királykisasszony" lenni. Tudnunk kell megtalálni az élet egyszerű, és nagyszerű dolgai között is a harmóniát, a kiegyensúlyozottságot, és akkor majd boldognak is érezhetjük magunkat….de csak akkor. Sokszor a boldogság csak egy pillanat, a többi a rá való emlékezés!
Judit