A magyarok nemzetiségi problémái az utódállamokban.

Trianon óta az utódállamokban nagy hangsúlyt fektettek az ott élő magyarok neveinek a magyar helységnevek, földrajzi nevek elrománosítására, elszlovákosítására, elszerbesítésére. Ebben az utódállamok politikája kiesebb eltérésekkel szinte egységesnek mondható Triánon óta egész napjainkig. A Triánonban elrabolt magyar területeken elég nehéz helyzetük volt a megszállóknak, mert olyan történelmi magyar helységneveket kellett megváltoztassanak, amelyeknek soha sem volt román, vagy szláv megfelelője, legtöbbször magyarul sem volt érthető jelentésük, vagy keletkezésüknek eredete a történelmi idők homályában veszett. Mit csinálhattak egyebet, mint használták a fordítás /ferdítés/ módszerét amelyek bizarr román neveket szültek, de hiába minden erőlködésük a mai napig nem törölhették ki az ősi, eredeti magyar neveket a magyarság köztudatából. Hiába próbálkoznak ezen országok kormányai, politikusai, hogy a magyarság agyából kitörüljék az ősi eredeti neveket, ezek mindig felszínre kerültek, mint a vízben az olaj és a felnövekvő generációk megőrzik és tovább viszik a tiranoni erőszakos anexiók által a szomszédos országokhoz került magyar területek földrajzi, helység és személyneveit. Álljunk görbén és beszéljünk egyenesen, a két világháború közötti időszakban, és utána is szörnyűséges nyomás nehezedett, az utódállamokban élő magyarságra, hogy nemzet és magyarságtudatát feladja, aszimilálódjon, fogadja el hogy a Felvidék mindig szlovák föld volt, Erdély mindig román föld volt, a Bácsaka , Újvidék stb mindig szerb föld volt. A történelmi emlékezetet kitörölni nehéz feladat az őslakósság tudatából. Mert az említett vidékeken valójában kiszámíthat őslakosnak a magyarok, habár, ezekre a területekre a későbbi történelmi időkben bevándoroltak, románok, szlovákok, szerbek és a viszonylagos nyugalomban nagy szaporodásnak indultak, amíg az ott élő magyarsága törökkel-tatárral vívott állandó harcok közepette, állandóan fogyatkozott. Ezekben az országokban hiába változtak a kormányok, minden kormány elsődleges feladatának tekintette, a volt magyar területek, etnikai arányainak , a magyarság asszmilációjának, történelmi, bizonyítékainak, nemzeti kultúrájának, nyelvének az eltűntetését, továbbá a magyarság teljes homogénizálása, az új nemzedékek elzárása az ősi kultúrájuk, a magyar kultúra elől.
Ebben nagy szerepe volt az iskolarendszerek megfelelő a magyarok részére történő hátrányos átszervezésének, újságok, könyv és tankönyv kiadás, kulturális intézmények megszüntetése vagy az ilyen tevékenységek ellehetetlenítése.
Az utódállamok vesszőparipája és a legsúlyosabb merénylete a magyar nyelvű iskolarendszer ellen, a magyar nyelvű állami egyetemi oktatás szinte teljes megszüntetése /kivétel a bölcsészeti kar/, a középiskolák számának drasztikus csökkentése, megvegyesítése, a felekezetei iskolarendszer szétzúzása volt. Romániában a hírhedt kultúrzónák, a magyar anyanyelvű tanulók osztályiban a magyar nyelvet nem ismerő óromániai tanítók alkalmazása, egyes tantárgyak tanításának csak román nyelven történő engedélyezése (történelem, földrajz)stb. Az említett jelenségek mind egy összehangolt beolvasztási politika manőverei voltak, amelyek kisebb nagyobb intenzitással a mai napig léteznek. Az utódállamok kormányai nem álltak meg az iskolarendszerrel való visszaélések határainál, hanem még egyéb módszerekkel is próbálkoztak. Névelemzés, a magyar nevek, olyan deformálása, amelyek romános, szlovák hangzatot adtak a névnek, de még a román , szláv személynevek írásszabályainak sem feleltek meg. Romániában mivel nem szláv nyelv nincsenek -ovak- viszont létezik itt is férfi és női keresztnevek megkülömböztetése egy a kersztnévhez ragasztott ragocskával, amely általában egy (a, ca )toldalék szócska. Pl. Vasile (érfinév), Vasilica már nőt jelent. Gheorghe (férfi) Gheorghita (nő). A magyar nevek sajátosságai miatt az ilyen átalakítások nem voltak mindig kivitelezők, ezért a keresztnevek fordításához folyamodtak. Így lett a Bélából Adalbert, a Lászlóból Ladislau, az Istvánból Stefan és még sorolhatnám. A két világháború közötti időszakban az erdélyi román hatóságok még azzal is próbálkoztak hogy a magyarok vezetéknevei után a tipikusam román nemzetiségűt jelentő igen gyakori román név végződéseket pl. – escu-t ( így lett Pap elnevezésből Popescu) kapcsoljanak a magyar nevekhez, ez a módszer szerencsére annyira idegen volt a magyar nevektől, hogy felhagytak vele. Sajnos a beolvasztás veszélye nem szűnt meg, a román kormányok az utóbbi időszakban tovább fokozták a magyar ellenességet, időnként újabb ötletekkel jönnek, hogy a beolvasztást tovább fokozzák és az erdélyi román dominanciát. Az RMDSZ-nek a nemzetiségi törvényt nem sikerült megszavaztatni a parlamentben, Basescu elnök Budapesten jelentette ki, hogy magyar autonómia Romániában sohasem lesz, Egyetlen magyar oktatási nyelvű állami egyetemet sem engedélyeztek, és a legutóbbi kormányhatározat alapján Erdélyben egyetlen nap alatt 240-300 vezetőt váltottak le.