A magyarok történetének 1914 utáni legnagyobb tévedései, szamárságai.

I.rész
A magyarok történelme1914 előtt, ahogy bővelkedik tiszteletre méltó hőstettekben éppen úgy érthetetlen módon 1914 után megszaporodnak a naiv, logikátlan, Magyarországnak nagy károkat okozó politikai és katonai döntések száma. Ezeknek az elhamarkodott döntéseknek a gyökerei talán visszanyúlnak a 17-18.ik század politikai, katonai döntéseihez, amelyek méltatlanul hosszú időszakokra pecsételték meg a magyarok dicsőséges függetlenségi harcainak a végét. Itt csak két fontos történelmi eseményt említhetnék az 1711-es Károlyi általmegkötött szatmári békét az osztrák császárral, amely nem Rákóczi fejedelem akaratából jött létre , vagy az 1849-es világosi fegyverletételt, amely Görgei önkényes tette volt, és nem Kossuth rendelte el. Ha kitartunk, ki tudja hogyan alakul Magyarország története? 1914 június 28 fekete nap volt Ausztria-Magyarország történetében, Gavrilo Principe szerb diák Szarajevóban pisztoly lövésekkel megölte Ferenc Ferdinándot Ausztria-Magyarország trónörökösét és feleségét Zsófiát. A merénylethez bizonyíthatóan a szerb kormánynak nem volt köze, de a szerb titkosszolgálat segítségét élvező Fekete kéz terrorista, nacionalista szervezetnek igen. A szerb kormány részéről a merénylet kivizsgálásában bizonyos együttműködési kézség megmutatkozott, de ennek ellenére Frenc József császár Ischlben kiadott kiáltványában „casus bellinek” tekinti a merényletet és kijelenti:”Minden megfontoltam és meggondoltam. Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára.” Az első világháború eredményei azt bizonyították, hogy nem volt igaz a kiáltványban állított „megfontolás”, hanem inkább az, hogy az elaggott, részben szenilis uralkodó bizony mindent nem gondolt meg jól, mert az első világháború maga alá temetette a több évszázados Habsburg birodalmat. Ami még fájdalmasabb nekünk, Magyarország feldarabolását eredményezte. A kiterjedt Osztrák-Magyar Monarchia treületén apró nacionalista, gazdaságilag alig életképes országocskák jöttek létre, vagy jóval megnövelték az addig kisállamok Románia, Szerbia, vagy létrehozta az addig nem létező Cseh-Morva ország a későbbi Cseh-Szlóvákia területét. Az ott rekedt magyarok másodrendű polgárokká váltak és azóta is folyik az „átképzésük” jó románokká, szlovákokká és szerbekké. Még mind érdekesség megemlítem, hogy az agg uralkodó mindezért, a háború okozta károkért, a 10 millió halottért, a szétszabdalt hazáért, a több millió kisebbségbe szorult magyarért, nem a magyarok előtt, hanem csak a MINDENHATÓ előtt vállalta a felelőséget. Az említett Ischlben kiadott uralkodódi kiáltványában szerepel a Monarchia hadseregének a szerencséjébe bizó mondata:„ És bízom a Mindenhatóban, hogy a fegyvereinknek adja a győzelmet.” Ebben is tévedett az agg uralkodó, mert a vitéz császári hadseregnek kevés győzelemben és nagy vereségben volt része. Ferenc József 1916 november 21 én meghalt, a Mindenható magához vette, hogy a nagy katasztrófáért, amit okozott elszámoltassa. Rosszul tette, inkább az Isten még néhány évig kellett volna az élők között tartsa, hogy belássa, a császárok sem tévedhetetlenek és osztozzon a Habsburgház legtöbb tagjának sorsával, a hazátlansággal. Hosszú 68 évig tartó uralkodását befejezve, Ferenc József helyét IV. Károly vette át. Habár békésebb külpolitikai orientációval rendelkezett, de ahhoz nem elég politikai, katonai bázissal, hogy a háború menetét és az Osztrák-Magyar Monarchia sorsát megváltoztassa. Az 1917-18 esztendőket a kapkodás, az előre menekülés ,a rosszabbnál, rosszabb politikai és katonai döntések jellemezték. A káosz általános lett, a fegyelem a frontokon meglazult, a háború ellenes agitáció mindennapos, a ragályosan terjedő megtévesztő kommunista eszmék a háború gyors befejezését ígérték. A nemzetiségi törvényt gyorsan megszavazták, ami több jogot adott a nemzeti kisebbségeknek, mint a magyaroknak, de elkéstek. A nemzeti kisebbségeket akkor már nem érdekelte az autonómia, az anyanyelv iskolai használata, hanem magasabb érdekek a Monarchia szétzüllesztése. A magyar föld kirablása, elvétele. Ebben az egymást váltogató magyar kormányok, politikusok nagy szorgalommal segítettek, remélve , hogy még valamit megmenthetnek az elveszett hazából. Tévedtek, a helyzet már késő volt a parlamentáris, tárgyalásos megoldásokra. A fegyverek és a diktátumok határozták meg a párizsi béketárgyalás eredményeit. Sajnos IV.ik Károly béke politikáját sem még Németország, sem Magyarország nem támogatta . Ekkor lépett fel Magyarország nagy szerencsétlenségére Károlyi, aki két balkezességgel irányította ezt az akciót. A franciákkal a tárgyalások nem voltak eredményesek, megalázva tértek vissza a küldöttségek, eredmény nélkül. Közben a románok, megszervezték a gyulafehérvári Nagy Egyesülési Gyűlést, ahol kimondták Erdély és Románia egyesülést, ami egy formaság volt, mert később Ferdinánd román király az Egyesülési Okiratban hallani sem akart erről a változatról, hanem az egyesülést a király és az Isten akaratának, művének tekintette. Egyszerűen nem ismerte el a gyulafehérvári Nagy Gyűlés illetékességét ezzel nagy keserűséget okozva Goldisnak, akinek oroszlán szerepe volt a gyulafehérvári Nagy Gyűlés megszervezésben és egyben főszónoka is volt. Az erdélyi román politikusok nem is kaptak jelentős szerepeket még Erdélyen sem, hanem a regáti szerencselovagok, kalandorok lepték el Erdély 1000 éves magyar földjét. A sors iróniája , hogy a megtévesztett erdélyi románság a Károlyi Mihály biztosította ingyen vonatokon utazott Gyulafehérvárra, hogy elvágják Magyarország és az erdélyi magyarság nyakát. A leggyengébb román vezető sem csinált volna ilyen ostoba hibát Ennek bizonyítéka, hogy a Kolozsváron szervezett ellengyűlésre, a magyarokat a román karhatalom , ha kellett fegyverrel is megakadályozta, hogy résztvegyenek. Károlyi Mihály utolsó nagy politikai ténykedése volt a hatalom átadása Kun Bélának amellyel kezdetét vette a gyászos múltú, a magyar Tanács Köztársaság a kommunista terror magyar lenini változata.