A múlt a jelenből szemlélve a jövő tükrében

A 21. század ifjai természetesen más beállítottságúak, mint elődeik s teljesen más világban is nőnek fel. Ők is ismerik a múltbéli s jelen helyzeteket és ők azok, kik nemcsak álmodják, hanem valóra váltják a jövőt. Ám az ő elképzelt jövőképük eltér az ezelőtti nemzedékek által megálmodottól. Manapság már alapfelszerelés a mobiltelefon, a számítógép s más elektronikai cikkek (háztartási cikkek, INTERNET), így az elkövetkező éveket inkább ezek határozzák meg, nem pedig a múlt. De ebben a rohanó világban nem minden gyereknek csak a számítógépről van véleménye, elgondolása van a múltról, jelenről, jövőről…nekik is van egy tökéletes világuk (amit nem egy mikroprocesszor mellett kell elképzelni egy tál popcorn-nal). Most ezt a témát feszegetem Tóth Márk Ivánnal.

– Bizonyára elgondolkodtál már a múltról s arról, hogy mi is történt a világban, mielőtt te a világra jöttél. Mi a véleményed a múltról, amiben nem játszottál szerepet?
– A múltban is történtek hibák, miket nem lehetett elkerülni. Volt háború, forradalom, harc. Diktátorok irányítottak. Az akkori embereknek élete nehéz volt, szinte elképzelhetetlen számomra. Én csak gondolhatom, hisz teljesen más átélni és más elmélkedni rajta. Ám a világ változik, még ha nem is minden téren.

– Mit gondolsz a mostani világról?
– A mai világ már „függönnyel leplezi” a hasonlókat. „Ugyanaz a leves csak a tészta más”. Tarthatnánk máshol, nem pedig meg-megragadva itt-ott. Persze fejlődünk, ám lassacskán. Visszafognak minket a szópárbajok, a rivalizálások, az ellentétek és a megkülönböztetés. E sok elfoglaltság miatt elsiklunk a be nem teljesedett ígéretek, a családok, az eltakart igazság mellett. Ez mind ott van a szemünk előtt, ám nem veszzük észre.

– Akkor mégis milyennek képzeled a te jövődet/jövőképed?
– Egy olyan világnak, ahol nincs háború, nincs egymásnak ugrás, nincs „kell ez nekem” és „akkor is megszerzem”. Nem kell rettegni az intelligensebb betegségektől, az atomfegyverektől, a világtól. Kétség kívül a jövőben sem lesz könnyebb munkát, otthont találni, megőrizni a családi légkört, megoldani a problémákat, de remélem a következő generáció már megfontoltabb, gyorsabb, ügyesebb és eszesebb lesz.

– Mondhatnám, hogy ez egy álom-világ, aminek tényleg a képzelet szab határt, hisz „irreális”?
– De. Ám mindig azt hajtogatják, hogy a hittel és az akarattal bármit el lehet érni, amit szeretnél s, hogy ha összefogunk akkor még sokra vihetjük.
Hát én hiszem és akarom. Remélni pedig azt fogom, hogy tényleg összefogunk s nem inkább lehurrogjuk, keresztbe teszünk a másiknak.

– A holnap világától mit remélsz? Bocsáss meg, mit ’akarsz’?
– Először is, küzdjük le az ’apró’ buktatókat (otthontalanok elhelyezése, állatok megmentése, az életvitel jobbá tétele) majd jöhetnek a nagyobbak, mint a Föld gondjai, az időjárás, a teljes átalakítások és a hatalmas felújítások. És ha mindez valóra válik – ami még beletart egy ’kis’ időbe – akkor tarthatna örökké.