Egy örök város ódon falai – itt Kelet Európában – bizonyára sok mindent láthattak.Az idők során sokszor leromboltattak majd újra épülve,újra népesedve, e város élte a mindennapi életét,daccolva a hisztis természettel és nem kevésbé a bizonytalan történelmi széljárásokkal.
A Szamos parti – olykor " kincsesnek " is titulált – büszke város múltja,már az ókorra is visszavezethető.Rómaiak,avarok,honfoglaló magyarok,szászok majd újra magyarok és végűl,de nem utolsó sorban,napjainkban főleg a románság népesíti be.Az utóbbiak a jelen minden pillanatát kihasználva serényen kutatják a feltételezett római ősök magyarázható nyomait.Hogy azt milyen sikerrel az különösen nem mérhető,viszont a Főtéren,ahol a többszázéves katolikus templom előtt,a híres szoborcsoport legmagasabb pontjáról letekintő,közel hatszáz esztendeje élt Nagy Király bronzmereven,dícsőséges tekintettel – valószinüleg értetlenül – szemléli az előtte végzett serény ásatásokat.A néhai,jobbsorsra érdemes felvidéki művész alkotása 1902 óta a város amolyan védjegye,szimbóluma,mint hogy a király személye is az,hiszen e város szülöttje.A Város és a Király személye az idők során összeforrottak,mint ahogy a múlt század eleje óta,a szoborcsoport és a Város neve is.
Az öregek mesélték,hogy valamikor a húszas években egy bohém társaság a Főtér közelében szilveszterezett.Egyikük mámorosan arra akart fogadni,hogy szilveszter éjjelén,éjféli harangszó hallatán a Király leszáll a lováról,körülsétálja a templomot,majd miután pisilt is egyet,vissza fog ülni a lovára.A vídám társaság éjfélkor kórusban hangosan számolta végig a tizenkét kondulást,majd az egyik fogadó röhögve felkiáltott : – Veszítettél.Ugyanúgy ül ott és nem szállt le..!
– Nem,te veszítettél! kontrázott a másik
– Hogyhogy…?
– A fogadás úgy szólt,hogy "harangszó hallatára"…Hát valószínű hogy nem hallotta meg!
A Nagy Király az óta is rendületlenül ott ül a lován,pedig a zűrös ,zavaros történelmi átalakulások során a Város több szempontból is gyökeresen megváltozott.
Nyár van.Fülledt nyár.A toronyóra már időtlen idők óta többezredszer delet ütött.A hőség pillesztő és szinte elviselhetetlen.A Főtéren,máskor csoportokban hemzsegő fekete pénzváltók is eltüntek valahová valami árnyékosabb helyre,az autókból őket figyelő rendőrökkel együtt.Csak a Nagy Király marad a helyén napjainkban is,fényképezgető zarándokoktól imádottan,zavart elméjű polgármesterek által kiátkozva,a számára idegen sosem látott zászlók között.Mindenre fittyet hányva várja,hogy az ásatássások nyomait örző tátongó gödröket az arra hivatottak valamikor betömjék.
2005.június
7 hozzászólás
Elolvastam, de nem derült ki számomra, hogy melyik városról van szó.
Nem hiszem, hogy személyeskedni kellene kedves Emil. Nekem nem egyértelmű a város. Az Erdélyről megszerzett tudásom nem elegendő ahhoz, hogy tudjam, melyik Szamos parti településről van szó. Gondolom te elárulod nekünk, tudatlanabbaknak.
Ez Kolozsvár, de szerintem egyáltalán nem kell tudni
Azért mondjuk a “kincses” jelző talán a jobb helyismerettel rendelkezők számára támpontot jelenthet, de be kell, hogy valljam, én sem tudtam, és azt hiszem, evvel nem vagyok egyedül.
Érdeklődéssel olvastam rövid írásodat. Abból jutott tudomásomra, hogy “Kincses Kolozsváron” máshol is ásatások folytak, nemcsak a templom melleti Mátyás szobornál?
Eszembe jutott róla, ami velünk is megtörtént valamikor. Egyik novellámban (Társasutazás Erdélybe) azt írtam: “A szobor körűl ásatások folytak, valűszinüleg “bizonyítékok” után kutatva, hogy igazságos Mátyásunk csakis román lehetett”. Ez még valamikor a múlt század 70-es éveiben történt.
Kedves Zarzwieczky!
Milyen érdekes Kolozsvárt, és Mátyás királyt összeolvsztotta az idő, és a történelem, arra az eszement, polgármesterre meg már a kutya sem emlékszik, szerencsére.
Tetszett a jegyzeted: Zagyvapart.
Kedves Zarzwieczky!
Mátyás király köré annyi legenda fonódott, hogy még a származása is meg kérdőjeleződött…
Hunyadi János fia volt, vagy ő csak a nevelőapja volt, és Zsigmond király fia volt? A genetikusok már fenik a fogukat ennek a kiderítésére!
Hunyadi János Vajdahunyad, Nagyszeben birtokai alapján vette fel a Hunyadi, illetőleg kapta a szerb Szibinyáni nevet. De még a bolgárok, sőt a szlovénok sem akartak kimaradni a dicsőségből, amikor népköltészetükben a sajátjukként emlékeznek meg a Hunyadiakról, köztük különösen Mátyás királyról, amiből ma már csak annyi szűrhető le, hogy bizony, a régi korok emberei bölcsebbek voltak a maiaknál: nem kizárni, ócsárolni igyekeztek egymás jeles történelmi személyiségeit, hanem inkább befogadni, a magukénak vallani…
Judit