Szabad országban élünk.
A mi országunkban mindent szabad.
Szabad a szemetet eldobni.
Szabad az autóból az égő csikket kidobni.
Szabad az autó hamutartóját a járdára kiüríteni.
Akkor is, ha éppen most söpör ott valaki. Az közterület. Ott mindent szabad.
/De arra nem gondol, hogy esetleg az ott lakót büntetetik meg az ő szemete miatt.
Mert ugye mindenkinek kötelessége a saját háza előtti részt rendbe tenni.
Biztos fel lenne háborodva a drága autótulajdonos, ha más az ő háza előtt tenné ugyanezt./
És a kutyatulajdonosoknak is sok mindent szabad.
Nekik jóformán mindent szabad.
Szabad a liftbe pisiltetni, ha későn indul el a gazdi.
Szabad a kutyának mindent lepisilni.
Más autójának a kerekét.
Már megunt, de mások számára még használható, a kuka mellé kitett kiságymatracot.
A kapubejáratot.
A játszótér kerítését.
Az iskola óvoda kapuját.
És kakiltatni is bárhová szabad.
A járda közepére.
A bejáratba.
Az úttest közepére.
A játszótér bejárata elé.
A talpalattnyi zöldre.
És a kisgyerekeknek és persze bárkinek, pedig szabad belelépni.
Akár az erdőben is.
Aztán megint mindent szabad a márkás autótulajdonosoknak.
Szabad bárhol megállni.
Szabad index nélkül kanyarodni.
Szabad kitenni az elakadásjelzőt, míg a gyerekért „csak” befut az iskolába. /Az sem baj, ha éppen gyalogátkelőn áll meg a busz útjában./
És persze megint másoknak szabad a szemetet összeszedni.
Összesöpörni a csikkeket mások után.
Szabad az autó kerekét naponta megtisztítani a kutyától.
Szabad a liftet naponta többször is felmosni.
Szabad kidobni a kukába a most már használhatatlanná vált kiságymatracot.
Szabad a kapubejáratot évenként felújíttatni.
Szabad a játszótér kerítését újra és újra lemosni.
Szabad az anyukáknak akár minden nap csemetéjük cipőjét pucolni.
Szabad mindenkinek a cipőjét lemosni.
És aztán persze szabad a rossz helyen álló autókat kerülgetni.
Még a busznak is.
És azt is szabad kitalálni, hogy merre megy az előttünk közlekedő autó.
Még ha hirtelen fékez, akkor is.
Szabad mindig azt nézni, hogy mije van a szomszédnak.
És szabad irigynek is lenni rá.
És ha nagyon irigy valaki, szabad rögtön feljelenteni.
Így másoknak szabad a bíróságra járni.
Akár többször is.
És még nagyon sok mindent szabad ebben az országban mindenkinek.
És én tulajdonképpen nagyon örülök.
Jó, hogy ilyen szabad országban élünk.
A szabadság
By Emma
16 hozzászólás
🙂
A nagy szabadság… Jó kis írás.
Köszi! Örülök,hogy olvastad.
“Szabad mindig azt nézni, hogy mije van a szomszédnak.
És szabad irigynek is lenni rá.
És ha nagyon irigy valaki, szabad rögtön feljelenteni.
Így másoknak szabad a bíróságra járni.
Akár többször is.”
Igen, ez elég jellemző… 😀 Minket pl. a szomszédunk, aki egyébként jó, ha kéthetente egy napot kijön a telkére, majdnem följelentett, mert “túl nagyra” építettük a házunkat. Ehh.
A következő szomszéd pedig azzal fenyeget, hogy feljelent csendháborításért vagy miért, merthogy a két kistesóm még olyan kicsi, hogy hangoskodnak, és a kecskéinknek sincs anniy eszük – na vajon miét nincs, talán mert kecskék -. hogy ne mekegjenek.
Örülök,hogy más is úgy látja a dolgokat, ahogy én. Sajnos a magyar emberek általában irigyek. És itt kezdődik az egész.
A kistesóid pedig hadd lármázzanak, hiszen a gyerek akkor boldog, ha kacag, lármázik. /Nekem három fiam van, én tudom, mi a gyerekzsivaj, és az jó!!!/
Hehe, én úgy tapasztalom, sajnos még mindig itt van a 40 éves szupijó korszak szellemisége egyesekben… Ha nekem nem, akkor másnak se… De reménykedek, talán kihal ez a hozzállás az elkövetkező pár évtized folyamán. De egyelőre szinte cikinek veszik, ha valakinek kicsit több van, mint a másiknak, vagy máshogy éli az életét…
Én is csak reménykedni tudok…
Gyerekek, szerintem ez nem a “negyvenéves szupijó korszak” eredménye, hanem hatezer év társadalmi lété. Ez az emberi nem alaphozzáállása mások vagyonához. Miért gondoljuk, hogy ez bármi okból megváltozna?
Én speciel már csak azért is gondolom, mert az a közeg, ahol én megfordulok, az a fiatalabb korosztály – legalábbis mifelénk biztosan – teljesen máshogy gondolkodik ezekről. Mert azt hiszem, ma már kezd ide is bejönni egy amolyan civilizációs effektus, hogy ahelyett, hogy a másikat akarnám lehúzni a magam szintjére, inkább én akarok feljutni oda a magasba. És ehhez nem kell ma már feltétlenül másokat eltipornom. Persze előbbi verzió sem csak az “átkos” egyedüli műve, az csak meglovagolta a fennálló helyzetet és az eléggé alulinformált munkások vágyait indulásakor. Hiszen gondoljunk csak a francia forradalomra, hány fő hullott csak azért, mert gazdagok voltak, mert nemesek voltak? A nép szinte extázisban fürdött a kivégzésekkor, attól függetlenül, hogy az adott magasrangú egyén zsarnok volt-e vagy nemes és jószívű. Bár annyi biztos, hogy a 20. század második felének többynire demagóg eseményei itt kis hazánkban jól fölerősítették ezeket az undok vonásokat. Bár ez más volt szoc-országban is törvényszerűen így van. Azt remélem, sikerül majd rajta túllépni.
Furcsa belegondolni – a civilizáció továbbfejlődésének vannak jó és árnyoldalai is jócskán. Amiről Emma ír, az gyakorlatilag a jó dolgok árnyékos oldala egybevegyítve…
Ez igen! Jól összeszedted. Persze, lehetne folytatni, s mint láttam, mások máris folytatták a felsorolást.
Azért én utána tenném.
Elúször: s a baj az, hogy ami már túl sok, azokat büntetlenül tehetik.
Másodszero: Nem mindenki él efféle “szabadságával” – szerencsére!
Köszönöm a kedves szavakat. Egy ideig gyűltek a dolgok, aztán úgy éreztem, ennyi elég ahhoz, hogy felfigyeljenek az emberek ezekre a gondokra. Sajnos tudom, hogy lehetene folytatni a sort.
Köszönöm, hogy olvastad.
És ez még csak egy szelet… a sok szabad-ság között.
Én csak annyit mondanék hozzá…
És SZABAD az alkotót megdícsérni a műért!
Akár többször is.
Gratula.
Köszönöm a dícsérő szavakat. Jól esett.
Tudom,hogy még lehetne folytatni…
Sajnos…
Köszi, hogy elolvastad.
Gratulálok
Fantasztikus!
Köszi! Örülök, hogy tetszett!
Nagyon jól összeszedett gondolatok! Elismerésem a nyíltságodért!
Kösz! Jól esett a dicséret.
Emma