Lassan a vége felé közeledik a meteorológiai tél. A fázósabb emberek, akik már a szó hallatán is, hogy tél, több réteg ruhát öltenek magukra, és ha tehetik ki sem lépnek az utcára, ha nem muszáj.
Tavasszal Budapest utcái, terei, parkjai is benépesülnek. A napsütésben sétálgató, vagy lábaikat sietősen szaporázó emberek egyre nagyobb számban jelennek meg a városban. Megjelennek a turistabuszok, az iskolások tanulmányi kirándulásokat szerveznek, és indulnak a városnéző buszok is.
A városliget benépesül, az állatkert megtelik látogatóval, a vidámpark felébred téli álmából, megjelennek a kertészek, fakadnak a rügyek, s vidáman csiripelnek a madárkák.
A Hősök terén száz számra állnak meg a külföldiek nézelődni, bámészkodni. Az érdeklődők bemennek néhány múzeumba, utána ebédelnek valami finomat a környék éttermeinek egyikében, majd továbbsétálnak. Megnézik a fürdőt, esetleg lubickolnak is egyet a gyógyvízben.
-Ezek a magyarok milyen gazdagok! Ennyi gyógyvíz egy városban – gondolhatják, hiszen már biztosan látták a Gellértet, s talán Lukácsot is.
És amikor kilépnek a fürdőből kicsit elgondolkoznak, hogy hogy menjenek vissza a városba, a híres kéregvasutunkkal, vagy sétáljanak tovább. Amennyiben továbbsétálnak megpillanthatják talán a világ egyetlen márványosra repedezett aszfaltos járdáját, majd egy romos lakóházat, melyet annyira benőttek a növények, hogy ha valaki nem keresi, észre sem veszi. Ám itt még nem ér véget a borzalom. A tavacskán pár éve még át lehetett botorkálni egy hídon, mely egyáltalán nem volt szép, és egy cseppet sem illeszkedett a liget hangulatába, de jó volt róla bámészkodni. Az állatkert és a műjégpálya közötti terület minden apróbb és nagyobb nevezetességét innen meg lehetett szemlélni.
Ez a híd mára egy szégyenfolt lett, mely már talán két éve le is van zárva a gyalogosok elöl. A híd burkolata már csak imitt-amott van meg, az öntöttvas oszlopok a lánccal pedig talán már régen be lehetnek olvasztva, mert ugye, ha vasúti sínt el tudnak lopni, miért ez lett volna kivétel. Tehát ez a híd így vegetál. A vasháló előtt páran meg-megállnak. Talán visszagondolnak egy szerelmetes hajnali csókra, de az is lehet, hogy szörnyülködnek, hogy már megint elmúlt egy esztendő és hozzá sem nyúltak.
Annak ellenére hagyják az illetékesek a sorsára ezt a műtárgyat, hogy a Városliget egy turisztikailag frekventált terület. A városunkba érkező turisták zöme eljön ide a látnivalók, az egészségük, na és persze a hasuk végett. Nem hiszem el, hogy nem lehetne összeszedni pénzt ennek a hídnak a rendbehozatalára! Lehet, hogy az akarás hiányzik, vagy ez nem annyira látványos dolog, hogy villogni lehetne vele? Nem értem én ezt(sem)!
Azt a kérdést fel sem merem tenni, hogy miért kellett megvárni ezt az állapotot? Miért nem javították ki a hibákat, repedéseket akkor, amikor megjelentek? Nem volt gazdája? … de ha nincs gazda, akkor ki a kertészeti munkák megrendelője? Nem lenne ildomos megkérdezni őt, hogy ennek a hídnak miért kell így kinéznie? Isten bizony érdekelne a válasz, persze valami érdemi, és nem olyan sablonos, hogy:
-Nincs pénz, mert szegény az önkormányzat.
Tényleg gyötör a kíváncsiság az ok iránt, hiszen a Hősök tere gyönyörű, a környéke nem kevésbé. Az állatkert folyamatosan szépül (és biztosan nem dúskálnak a pénzben!). A cirkusz átépítésének már kész vannak a tervei, a gyógyfürdőt folyamatosan korszerűsítik, és a vidámparkot is szépen karban tartja az üzemeltető. A felsorolást folytathatnám, hiszen a „híd” túloldalán is rendezettek a viszonyok.
Miért kakukktojás ez a pár méter hosszú gyalogosforgalomra tervezett műtárgy? Mérnöki bravúrra van szükség megszépítéséhez? Ez szégyen lenne, de a mostani állapot sem más!
A hidat 2008 júniusában elbontották, pedig megérdemelte volna, hogy felújítsák!