Szilárd emlékére
Ma 70 éve először jutott fel az első két ember Edmund Hillary Új-Zélandi, és Tenzing Norgay a világ legmagasabb hegyére, a Mount Everestre. És a napokban vesztette életét ugyanott, Suhajda Szilárd angoltanár békéscsabai lakos.
Evvel kapcsolatban néhány gondolatot akarok megosztani az olvasóimmal. Nem vitairat, csak több oldalról körbejárt tények halmazát szeretném elmondani.
Először is a világ legmagasabb hegye nem a Mount Everest, hanem a Mauna Kea Hawaiinak egy szunnyadó vulkánja. A tenger alatti talapzatát beleszámolva 10.203 méter magas, míg a Csomolungma első mérések alapján 8848 méter magas volt, de azóta a kihívások fokozódtak, mert évente folyamatosan 4 millimétert nő, tehát mostanáig már 28 centivel magasabb lett.
Évek hosszú során felmerült az a kérés, hogy minek mászkálnak fel emberek a hegyekre. A városi legenda szerint anno ezt a kérdést tették fel két brit hegymászónak 1924-ben, George Mallorynak és Andrew Irvinenek. Ők egybehangzóan állították, hogy mert ott van. És valóban ott volt, és persze mellette, száz meg száz hegy is. Rossz duma. Valami újságíró jópofizása lehetett.
Apropó Mallory! Holtestét 1999-ben találták meg a hegyen. Szinte teljesen biztos, hogy ő volt az első a Mount Everesten. Elindulása előtt magához vette a felesége fotóját, és megígérte neki, hogy amikor a csúcsra ér, azt is kitűzi. Mikor megtalálták az összefagyott holttestét, a fotó nem volt nála. Nem hihető, hogy meg merte volna kockáztatni, hogy útközben eldobja a képet, mert lett volna belőle otthon családon belüli erőszak.
Haladjunk tovább!
Visszatérve Suhajda Szilárd tragikus halálára. Egy ember, aki feltette az életét erre a sportra. Hónapokon keresztül napi 6-8 órát edzett, gyakorolt, hogy a nagy álmát valóra váltsa. Miközben eltartotta a családját, szponzorokat keresett, mert „drága mulatság” egy ilyen cím hódítás. Vélhetőleg, fapados kivitelben is 50.000 dollár.
És akkor térjek rá, miért is ragadtam klaviatúrát?
Az újságcikkek és blogok mellé fűzött kommentek miatt. Az újonnan szakemberré vált újságírók, akik szobakerékpárral járnak home office-ba, véleményt alkotnak, hangolják a közönséget, nem kis részben annak is köszönhető, hogy Szilárd pedagógus, angoltanár volt. Azok az újságírók, akik még a nevüket sem tudják aláírni hatásvadász cikkeikhez.
Érdekesnek tartom, hogy május 14-én Prince Márton Péter meghódította a csúcsot, de azon nem csámcsogott a kannibál újságíró sereg. Tényleg érdektelen. Az is, hogy a serpája, Pa Dawa huszonhatszor mászta meg a Mount Everestet, és ezzel beállította az eddigi világcsúcstartó Kami Rita serpa rekordját, és hogy Prince Márton Péter a legfiatalabb magyar, aki fent járt? Smafu, érdektelen, hiszen épségben hazaért. Na, talán ott lesz a probléma, hogy a fiatalember Cambridge-i Egyetemen diplomázott, és már magyar és angol állampolgár? És csak 3 hét szabadságot adott neki a munkahelye erre a produkcióra?
Persze lehet kisebbíteni, ezeknek az emberfeletti erőfeszítéseknek a renoméját. Csak a fantázia szab határt az ilyeneknek.
Például: nem is Hillary-Tenzing duó volt az első a hegyen! A serpák mindig jókat mulatnak ezen, hiszen mikor a gyerekeket elküldték a hegy mögötti kisközértbe lámazsírért, a mini serpák nem egyszer lerövidítették az utat és a csúcson keresztül mentek, hogy addig is kicsúszkálják magukat.
Már csak a szponzorok hozzáállását kellene megbeszélni.
– Adok pénzt, csak minél többször legyél az újságban, és a pici logóink jól láthatóak legyenek a kabátodon!
Tényleg jól mutat egy megfagyott testen a „jéghideg Coca Cola az igazi”. Szerződés posztumusz is teljesítve.
De azért jó lett volna a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerülni. Esély volt rá. Eddig 7800 ember járt fent a hegyen, tehát ez a kategória kiesett. 297 nő, itt sem stimmel valami. Néhány vak, egy pár mozgássérült, itt sincs semmi látnivaló. Oxigénpalack nélkül is több százan jutottak fel. A magyar zászlót is kitűzték már egy párszor. Persze ha közben megevett volna 178 db hamburgert akkor tuti benne lenne.
3 hozzászólás
Kedves Tamás!
Nagyon érdekelt, hogy Te miként látod ezt a szerencsétlen esetet, ezért érdeklődéssel olvastam és nagyon meglepődtem mindazon, amiket írtál. Én természetesen a médiából tájékozódva annyit tudtam, hogy oxigénpalack és serpák nélkül célozta meg a csúcsot, hogy első magyarként ilyen módon felérjen, majd vissza is érjen onnan. Ami szerény személyen illeti, természetesen nagyon sajnáltam őt, de még annál is jobban azokat, akiket hátra hagyott és az volt a véleményem, hogy ha biztosítja a hátteret, akkor is hős lehetett volna, ha sikerül az eredeti tervét végrehajtani, de ha nem, akkor lett volna segítsége és élne. Hiszen visszavárta őt a felesége, a gyermeke és az édesapja (édesanyjáról nem volt szó, nem tudom, hogy miért nem, talán már korábban meghalt?). Szomorú, amikor egy egészséges, fiatal ember, aki már nem csak magáért felelős, ott hagyja az életét egyfajta megszállottság és bizonyítási vágy miatt. Azt gondolom, hogy ő maga sokat szenvedett, hiszen nagyon nehéz lehetett ezek között a körülmények között haladni, végül megfagyni, meghalni. Érthetetlen és értelmetlen halál volt.
Szeretettel: Rita 🙂
Nem visszafele kell gondolkodni. Ennek az embernek ez volt a szenvedélye. A felesége támogatta ebben, bár nyilván ismerte a kockázatokat. Sem lefele, sem fölfele, nem kell felelőtlenséget bizonygatni. Kíváncsi vagyok mit szólsz Madame Curie szenvedélyéhez, ami a kémia volt, és abban halt is meg? JFK is veszélyeket vállalt avval, hogy elnök lett. Mit gondolsz felelőtlen volt, hogy a gyerekei és a szülei érzéseit kockáztatta? Aytron Senna is a veszélyeket választotta, nem a felelőtlenség hiányában, hanem mert elhivatott volt. De sorolhatnám a neveket, amiket talán nem is ismersz. Ja, ezt biztos ismered, (de ez hazugság) Dugovits Titusz is kihívásnak tartotta a közös ugrást a törökkel. És képzeld, az elvetemült, nem is gondolt a családjára, hogy mi lesz velük? Muhammad Ali, alias Cassyus Clay szerinted gondolt arra, hogy hülyére verik a fejét, és boldog demenciában hal meg?
Lehet itt érzelmi húrokat pengetni, de felesleges. Sportoló volt, és valami balul ütött ki.
Kedves Tamás!
Megértelek, de sajnos, vagy szerencsére én érzelmi alapon is megközelítek eseményeket, mert beleélem magam az ő és a hátrahagyottak helyzetébe. Igen, a feleségével a média tartotta a kapcsolatot és így tudok arról, hogy támogatta, sőt az utolsó beszélgetésüket is hallhattuk. Mégis azt gondolom, hogy biztosítani kellett volna a hátteret. A többi esetben vettem a lapot, értem a humorod.
Szeretettel: Rita 🙂