A Zöld Szemű

Az a bizonyos Zöld Szemű hozzánk is bekopogott, igaz nem szörny képében. Eleinte apró, kellemetlenkedő beszólások, megjegyzések voltak csupán: „A barátnőddel mész? Én is azt mondanám… Miért nem veszed fel a mobilod? Ne várasd a barátod…”
És ilyenkor semmit sem használt, ha égre-földre esküdöztem, hogy igen, illetve jaj nem, dehogyis… Annál rosszabb volt.
Az alaptalan vádaskodások hallatán nem tudtam, hogy sírjak, vagy inkább nevessek. Esetleg dührohamot kapva, tányérokkal célozgassam a párom fejét… Hátha eltalálom.
Ez a kis Zöld Szemű kezdte megmérgezni a mindennapjainkat. Már a fehérneműs fiókba is beszökött, kárörvendőn lapulva.
Ha reggel, oda sem figyelve, az intim ruhadarabok közül egyet kiemeltem, akkor már jött is a reakció: „Miért ezt választottad? Biztos randid lesz…” A válasz túl egyszerűen hangzott ahhoz, hogy hihető legyen; mert éppen ez volt legfelül…
Az élet kezdett nem túl könnyen alakulni. Állandó „ellenőrizgetések”, rám telefonálgatások valóságos sorozatát kellett elszenvednem.
Pár hét elteltével beleuntam a folytonos zaklatásokba, és ellentámadásba lendültem. Ha neki szabad, akkor nekem is…
Persze ez már nem tetszett. Ő férfi (hoppá, ezt lassan el is felejtettem az elmúlt időszak alatt), és egyébként, milyen jogon kérek tőle számon bármit?
Egy hosszú, fekete hajszál az ingén? Na és? Biztos az újságosnál ragadt rá, amikor sorban állt. Igen, már emlékszik; egy hosszú, fekete hajú nő állt, szorosan mögötte. És különben is, mit fárasztom ilyen hülyeségekkel? Neki a feketék amúgy sem jönnek be. Aha, jó szöveg, én is ezt mondanám…
Hosszú ideig, talán több hónapig járkált közöttünk a Zöld Szemű, kajánul a markába nevetve, mígnem egyik este úgy döntöttem, fegyverszünetet kötök.
Finom vacsora, lenge fehérnemű; így mutattam, én elástam a csatabárdot.
Beszélgetés közben megígértem neki, hogy nem, többet soha nem megyek nélküle szórakozni, még a legjobb barátnőmmel sem. Minden percemről, amit tőle távol töltök, naplószerű feljegyzést készítek, hogy ő ne aggódjon miattam. És természetesen esténként csúcs szexisen öltözve, epekedve várom…
Nem is tudom; nem volt ez túl nagy ár a családi békéért?