Április bolondja

Április bolondja én vagyok. Nem azért, mert áprilisban születtem, – bár ez is megfelelő indok lenne, – hanem azért, mert csillagjegyemnél fogva maximalista vagyok a munkában, és a magánéletemben is. Valójában nem is tudom, mi a különbség, élet, az élet akár magán, akár valami más. De nem akarom magamat jobb színben feltüntetni, mint amilyenben egyáltalán lehetséges. Szerénységem, és szépségem tiltja, hogy kiemeljem jó tulajdonságaimat. Erre volt módom, amikor állás pályázatokra küldtem el különféle munkáltatóknak, elsősorban multinacionális vállalatoknak, reménykedve, hogy valamelyiknek pontosan azokra a kiváló tulajdonságokra van szüksége, amelyet megadtam magamról. Kötelező elem volt a csapatmunkában való részvétel, a kreativitás, a kiváló szervező készség, és a vezetői képességek. Ez utóbbit soha nem éltem át, mert valójában nem voltam vezető, státusz szerint nem.

Életem fő műve egy integrált termelésirányítási rendszer bevezetésére létrejött projekt lebonyolítása. A helyzetfelméréstől a rendszer elindításáig. Nem a szakmai kihívás volt a legfontosabb ebben a munkában, hanem saját korlátaim leküzdése. Ma sem tudom, hogy volt bátorságom végrehajtani egy ilyen komoly beruházást minden előzmény nélkül. Mivel kos az aszcendensem, csak arra tudok gondolni, hogy bátorságomat a csillagokból merítettem. A kilencvenes évek elejét írjuk. Egy szocialista nagyvállalat káeftékre bomlott, később a cégből részvénytársaság lett, majd a szovjet megrendelések elmaradása után csökkentett termeléssel, és lényegesen kisebb létszámmal működött tovább. Ez idő alatt kellett egy informatikai, és termelésirányítási rendszert bevezetni, hogy az ezer háromszázról háromszáz hetvenes létszámra leszűkített vállalat működőképes maradjon. Nem kis nehézségek árán nulla számítógépes állományról százhetvenre növekedett gépparkot kellett üzemeltetni, az integrált rendszer szolgálatába állítani. Éppen csak előtte jártunk a megoldásnak, magunk is a rendszer kiépítésével párhuzamosan tanultuk a szakmát. Eleinte négyen voltunk, gépészmérnökből lett rendszerszervezők, informatikusok. Képeztük magunkat, és rengeteg elképzelésünket komoly vitákban építettük letisztult munkatervekké.

Az idő sürgetett. De nem tettünk meggondolatlanul semmit, minden döntésünkben figyelembe vettük mind a cégcsoport érdekeit, mind a dolgozók megfelelő munkakörülményeinek biztosítását. Szerettem ezt a munkát. Naponta kellett új és új problémákat megoldani. Nem részletezem a szakmai hátteret, de kiemelésre érdemes a vállalat dokumentációs rendszerének digitalizálása, párhuzamosan a termelési technológiák letisztításával, a dolgozók felkészítésével egy tőlük teljesen idegen rendszer üzemeltetésére. Oktattunk, segítettünk a mindennapi munkában. Programozónk kidolgozta az új rajzszámrendszert, a többieknek a szervezés, nekem pedig az üzemeltetés feladata jutott, de be tudtunk segíteni egymás munkájába is. Felejthetetlen élmény volt, hogy részt vehettem egy úttörő munkában, a gyakorlatban sajátíthattam el a szakma fogásait. A helyzet azonban jelentősen megváltozott, amikor a cél előtt két kollégám is a vállalkozói szférában építette tovább magát. A munkát be kellett fejezni, a rendszert el kellett indítani. Ezen idő alatt tanultam meg, hogy mindent alaposan végig kell gondolni, mérlegelni kell a lehetőségeket, és gyorsan, határozott döntéseket kell hozni. Nincs visszaút, feladni nem lehet. Végül a munkánk meghozta gyümölcsét, és 1994 decemberében elindítottunk minden modult. Engem a cég nem alkalmazottként dolgoztatott, ki kellett lépnem, és szerződéssel foglalkoztattak tovább. Ez részben jobb anyagi körülményeket is jelentett, de mivel nem volt valós státuszom, sok nehézséget is. De ez nem volt fontos. Nem volt munkaidőnk, és egy pillanatra sem dőlhettünk hátra, amíg be nem fejeztük a művet. Remek érzés volt. Nem volt részünk semmilyen jutalomban, nem emelték a fizetésünket, csak a feladat létezett, és hogy sikerrel végrehajtottuk.

Ez röviden a Medicor Röntgen Rt. újkori története. Sokat gondolkodtam a későbbiekben azon, mit írjak az önéletrajzom azon rovatába, ahol a képességeimet, rátermettségemet kell ismertetnem, de aztán minden lelkifurdalás nélkül beírtam, hogy makacs, és kitartó vagyok, addig nem adom fel, amíg el nem érem a célomat. Szerencsés ember vagyok!