Nem vagyok újságíró, és cikkek írásában sem jeleskedem, de úgy éreztem, a legalkalmasabb a gondolataim megosztására jelen pillanatban ez a forma…
Talán többen emlékeztek arra, hogy néhány évvel ezelőtt, az árvíz idején mi is összefogtunk, és a könyveink, köteteink bevételének a felajánlásával, illetve egyéb pénzadományokkal segítettük az árvízkárosultakat; akkor ennek én voltam a koordinátora (illetve az ötlet tőlem származott) Don Paco felügyeletével.
Most úgy döntöttem, hogy lapátot ragadok… Kint voltam az egyik kritikus területen a kislányommal. Lapátoltuk a homokot a zsákokba, aztán vittük a zsákokat a gáthoz… Keményen dolgoztunk, ahogyan körülöttünk sokan mások; a Katasztrófavédelem emberei, önkéntesek, mint én a kislányommal, stb…
Fantasztikus együttműködést tapasztaltam. Mindenki igen szorgalmasan dolgozott, mindenféle korosztályból megjelentek segítők a környéken lakók közül is, gyerekek is. Nagy egyetértésben folyt a munka, és felemelő érzés volt azt hallani egy kicsike leánygyermektől, hogy a véleménye szerint ez tényleg a magyar összefogás napja, és ő ezért szeretne majd köszönetet mondani.
Nem szaporítom a szót, hiszen ahogy írtam, nem az én területem a cikkek írása… Jelen pillanatban még sok munka vár azokra, akik a gátakon dolgoznak, illetve azokra, akik egyéb, az árvízhez kapcsolódó tevékenységekkel foglalkoznak. Segítsünk egymáson, figyeljünk egymásra, és maradjon meg ez a figyelem mindig… Nagyon szép országunk van, és láttam, éreztem, hogy képesek vagyunk az igazi, építő jellegű összefogásra.
16 hozzászólás
Kedves barackvirág !
Nehezen tudok megszólalni, s azt hiszem nem is kell.
Nagyszerű írás.
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Zsu!
Magam is hasonlóan éreztem, amikor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy leírom a tapasztalataimat… Egyszerűen nem találtam a szavakat ehhez a rövidke cikkhez, de aztán valahogy csak összejött…
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel: barackvirág
Kedves Mónika!
Nem tudom, mi van a géppel, de tegnap és ma megint, kidobta a gép az írásomat.
Valaki szórakozik, mert csak most jöttem be, s nem volt annyi időm se, hogy mentsem az anyagot.
Nagyon szép Tőletek, hogy saját erővel segítitek a védelmi munkálatokat. Kislányodnak biztosan örökre agyába vésődik, hogy a bajban segíteni kell. A sok jelentkező azt érzékelteti, hogy ilyen súlyos helyzetben politikai nézettől függetlenül összefognak az emberek, és vállvetve, együtt munkálkodnak a gátakon. Bár mindenben hasonlóan megmutatkozna.
Jó, hogy tudósítottál és elmondtad nekünk is a történteket.
Elismerés és köszönet jár mindenkinek, aki munkálkodik a károk elhárításában.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Én is tapasztaltam már hasonló technikai problémát, de aztán valahogy csak rendbe jött… Remélem, nálad is így lesz; ha nem, akkor Don Paco biztosan tud majd segíteni…
Teljesen egyetértek minden egyes szavaddal; ilyenkor elsimulnak az ellentétek, és a megvalósítandó célon van a figyelem; igaz, minden területen ez lenne az igazi…
A középső, 11 éves kislányom volt az, aki velem tudott tartani, és tényleg sokat tanult, tapasztalt a helyzetből. Lelkesen, önként jött velem, nagyon szorgalmas volt. Amikor már néhány órája dolgoztunk, megkérdeztem tőle, hogy hogy bírja, menjünk-e haza, vagy dolgozzunk még, és gondolkodás nélkül rávágta, hogy dolgozzunk még… Azóta is gyakran érdeklődik arról, hogy mi van a gátakon.
Én is hálás szívvel gondolok azokra, akik kitartóan, fáradhatatlanul kint vannak és dolgoznak.
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel: Mónika
Azt gondolom, a tettek beszélnek, a sok-sok szorgos kéz által. Minden elismerésem azoknak az embereknek, akik bármilyen formában segítenek. Legyen az kétkezi munka, adomány, vagy bármi.
Marietta
Kedves Marietta!
Így van, minden segítség sokat jelent ilyenkor… a kétkezi munka, az adományok, a szendvicsek, az ásványvíz, stb… Jó volt látni a kitartó, nagy egyetértésben együttműködő embereket, és olykor valahol egy kicsit megható is volt…
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel: Mónika
Kedves Barackvirág!
Ilyenkor érezni igazán, mekkora összefogás tud lenni a magyar emberek között. A bajban valahogy háttérbe kerülnek az ellentétek, torzsalkodások. Aki tud, megpróbál segíteni, mindegy, hogy felnőtt vagy még gyermek. Mindannyiuknak köszönet . Szép példamutatással tanítod a lányodat, ezért is elismerésem. 🙂
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Igen, úgy van, ahogy írtad; határozottan érezhető, hogy ez úgy van… Jó tudni, hogy baj esetén bármi ellenére számíthatunk egymásra.
A kislányom fantasztikus gyermek… nem nehéz őt a jóra tanítani… szerencsés vagyok, hogy ő lehet az egyik gyermekem… 🙂
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel: barackvirág
Kedves barackvirág!
´akkor ennek én voltam a koordinátora(illetve az ötlet
tölem származott) Don Paco felügyeletéve.´…
´Most úgy döntöttem,hogy lapátot ragadok´…
Minden elismerésem ilyen személyek iránt,mint Te!
Üdv:sailor
Kedves Sailor!
Köszönöm…
Nagyon sokan segítettek / segítenek… jelentősen többet, mint én, és én is köszönettel gondolok azokra, akik bármilyen módon segítettek…
Szeretettel: barackvirág
Köszönöm, kedves Barackvirág! A islányodnak is…
Engem ugyan nem érint az áradás, és túl egészséges sem vagyok, hogy zsákoljak, de értékelni azért tudom az összefogást, példamutatást…
Kedves Irén!
Én köszönöm, hogy olvastál, és a kedves szavaidat is… Ahogy írtam, magam is köszönettel gondolok azokra, akik kitartóan, keményen dolgoztak napokon keresztül a gátakon.
Igazából az a kisleány ihlette az írásomat, akit említettem a fenti cikkben; aki azt mondta, hogy szeretné majd mindezt megköszönni, illetve az a sokat emlegetett, és valóban példa értékű összefogás, amiről sokat lehet hallani mostanában. Az a kislány közel lakott a Dunához a családjával.
Szeretettel: barackvirág
Kedves Mónika!
Tiszteletem, amit érzek, nem az írásodnak szól, ha nem Neked!!!
Viszont köszönöm, hogy megosztottad velem(ünk) az élted eme nemes tettét!
Szeretettel ölellek: Tünde
Kedves Tünde!
Valamikor a hivatásom volt mások segítése, és valahol ma is az… 🙂
Ahogy írtam Irénnek, az a kisleány ihlette az írásomat, akit meg is említettem benne; arra gondoltam, így többekhez eljut a köszönete… 🙂
Az én lánykámmal pedig megbeszéltük, hogy hasonló esetben (bár inkább ne legyen hasonló eset, de ha mégis…) újra segíteni fogunk…
Köszönöm szépen, hogy olvastál, és a kedves szavaidat is!
Szeretettel ölellek én is: Mónika
Kedves Barackvirág!
A testi és lelki egészségre nagyon jó hatással van, ha az emberek átélhetik az összetartozás élményét. A katasztrófa helyzetek összetartóvá teszik a közösségeket, és általában mindenkiből a legjobbat hozzák ki. Mindez világosan kiderül a rövidke, ám annál tartalmasabb cikkedből.
A közösséghez tartozás élményéhez, a nemzeti összefogáshoz sajnos nálunk legalább egy árvízre van szükség. A csak haszonra vágyó cégeknél, ahol dolgozunk nincs szükség erős, biztos értékrenddel bíró közösségre, inkább jól manipulálható, magányosan szorongó egyénekre. A fogyasztó társadalom, amiben élünk, a hiányérzetre épít, a mohóságra, az önzésre. Az összefogás gyógyító és alkotó erejét úgy tűnik, kigyomlálták a mindennapi életből. Valami rendkívülinek kell jönnie, hogy újra rátaláljunk.
Judit
Kedves Judit!
Úgy érzem, a Te hozzászólásoddal együtt teljes az én aprócska cikkem… 🙂
Én is így látom, illetve tapasztaltam a dolgokat. Sokat jelent, ha a mindennapi életben valaki rátalál egy csoportra, ahol lelkesen, együtt lehet haladni egy cél felé; jó lenne, ha minél többen megtapasztalhatnák ezt, és nemcsak katasztrófák idején.
Szeretettel: barackvirág