Atukuri Malla

Atukuri Malla, 16. századi indiai költőnő, aki telugu nyelven írt. Az életéről nem tudunk sokat. Alacsony kasztban született, és az apja Siva híve volt, egészen pontosan vírasaiva, ez a mozgalom a Dekkánban kezdődött, a 12. században. A vírasaivák nem tartották értékesnek a védikus szertartásokat, elítélték az állatáldozatok végzőit, azt hirdették, hogy Siva előtt nincsenek kasztok és társadalmi különbségek, hanem minden lélek egyenlő. Mindenkori helyzetét az dönti el, hogy mennyire van közel Istenhez.

A legenda szerint egyszer, Krsnadévarája uralkodása alatt (1509 – 1529) az udvari költő, Tenali Ráma Krsna megfordult Malla falujában, ahol egy másik idős poéta élt. Tenali azzal kérkedett, hogy ő milyen gyorsan meg tud írni egy verset. Persze ez neked nagyon sokáig tart, mondta az idős poétának, falusi emberek vagytok, és nagyon hiányos a műveltségetek. Meg tudnál írni egy olyan költeményt, mint a Rámájana? – A poéta erre nem tudott mit mondani, Malla azonban úgy érezte, hogy Tenali az egész falut megsértette, és elfogadta a kihívást. Tenali gúnyosan nevetett: Majd éppen te, Késava, a fazekas lánya! Hiszen a betűket sem ismered. – De Malla nem hátrált meg, elment a templomba, és öt nap alatt megírta a Rámájana telugu nyelvű változatát, a Malla-Rámájanát.

Malla szerencsére nem ismerte a konvenciókat, így aztán nagyon eredeti művet hozott létre, nem egy konvencionális mahákávját. De – amit Tenali nem tudott – Késava, a fazekas, maga is költő volt, és egy pár dolgot megtanított a lányának a szakma trükkjeiből. Malla természetesen szerénykedik; a szerénység éppen annyira kötelező volt a költők számára, mint a katonáknak a hetvenkedés.

Nem vagyok tudós.
Nem tudom, hogy mit szabad,
Melyik az én anyanyelvem,
Melyek a kölcsönszavak.
Nem tudok jól komponálni,
Vagy ékítményt variálni,
Ez is elég szenvedés!
A szókincsem is kevés.
Szemantika, ékesszólás –
Nekem ez mind nagy titok,
Ige-főnév ragozásból
Szinte semmit sem tudok.
Nem értem a prozódiát,
Filozó- és porzó fiát,
Metrumok és igető,
Vagyok bennük ugató.
Szabályokat nem tudok,
Lexikont nem lapozok,
Verset mégis írok,
Ameddig csak bírok,
Sri Kantha Mallisa
Kegyéből.

Beszél az apjáról is, aki őt egyedül nevelte fel, mert az anyja korán meghalt.

Jámbor ember volt az apám
Késava,
Mindenkihez volt egy jó vagy
Két szava.
Szolgálta a guruját,
Szentéletű Haladhárt,
Imádta a Legfőbb Urat,
Valamennyi avatárt.
Siva híve, telugu,
Saját jogán is guru.
Isten adott neki engem,
A nevemmel egyetemben,
Én vagyok a Mallika.

Mivel az apja családi nevét – Atukuri – használta, ebből arra lehet következtetni, hogy soha nem ment férjhez. A kritikusai szerint Krsnadévarája ágyasa volt, ami éppen lehetséges, de nem változtat azon a tényen, hogy a költeménye különös és rendkívüli.

Néhány részlet a Malla-Rámájanából:

Méztől könnyen édes lesz a száj,
Íze szinte mérhető,
Az igazi vers csak akkor
Jó, ha érthető.
Homályos szó és értelem:
Hallod, de nem érted.
Nem jobb, mintha
Két süket beszélget,

¤

Telugu beszéd
Fűszere az idióma,
Nem a köznek való gnóma.
Jól készítve, ínyenc módra
Tudósfülek ünnepe,
Nem a balgák ülepe.

¤

Vonult a nap az éj elé,
Keletről nyugat felé,
Megizzadva, elfáradva
Bemerült, de nem pár napra,
A tengerbe, fürdeni.

¤

Lótuszok vagy Kámadéva nyilai,
A zöld rétek tapsifüles nyulai.
Mit is lehetne mondani
Szemeiről?

Csirip-madárdal hangjai,
Vagy Indra tündérlányai.
Mit is lehetne mondani
Szavairól?

Holdvilág, vagy egy tükör, ami
Fényvilágot próbál vallani.
Mit is lehetne mondani
Szép arcáról?

Arany kancsók gyönyörű világa,
Vagy két pelyhes csakraváka.
Mit is lehetne mondani
Kebleiről?

Smaragdok és zafír java,
Vagy fekete méhek raja.
Mit is lehetne mondani
Fürtjeiről?

Homokhalom homokhalmon,
Vagy pandal a lakodalmon.
Mit is lehetne mondani
Combjairól?

Zavarba jön mindenütt a nép.
Elegáns, és csoda-csodaszép.