Ebben az írásban nem onmagamról szeretnék írni, bár az író, költő maga is alkotó, hanem az egyik tv-ben a napokban látott valamelyik műsorban szereplő festőművésznő alkotói kétségeivel kapcsolatban mondanám el a saját gondolataimat. Azt mondta a művésznő, hogy a korábbi alkotói időszakában gyakran változtatott egy-egy kis ecsetvonással az előzőleg már elkészült, az alkotói folyamat során már ,,kikínlódott", vászonra került festményén. Később azonban további kétségei támadtak azzal kapcsolatban, mivel a festmények általában maradandó alkotások, hogy az utókorban felmerülhet a nagy és elég lényeges és anyagilag is fontos, súlyos kérdés, hogy vajon melyik mű az eredeti és melyik a másolat. Sokszor vagyok én is így az írásaim, verseim során. Én nem azt a megoldást csinálom, hogy az elkészült eredeti kéziratomba pl. az internetes, vagy valamilyen más módon való továbbítás során ,,javítok bele", hanem kiegészítve az anyag átadása során jött gondolataimmal az eredeti alapötletet megírom még egyszer és talán nem is kicsit másképpen a témát. Szerintem ez minden művészi alkotásnál megtehető. Ennél csak a védettségi szerződéssel lekötött kézirat, vagy más egyéb művészi alkotás lehet kivétel. Itt sok függ a megkötött, érvényes, joghatályos szerződésben foglaltaktól. Azonban van itt is a kérdésben egy megoldás. Az eredetihez szánt kiegészítő ötleteket egy újabb, már önálló alkotásban ajánlatos megvalósítani. Az az én személyes véleményem, hogy ezek a lehetséges megoldások az alkotóban a kész művekkel kapcsolatban később utólagosan felmerült kérdések megválaszolására, bizonytalaságok, kétségek feloldására. Könnyen meglehet, hogy az így született egy, vagy több alkotás sokkal jobb lesz, mint az a mű, amelynek tovább gondolásából ez a változat létrejött és ez utóbbi, ez utóbbi(ak) lesz(nek) az időt állóbb(ak), maradandóbb(ak).
Pecás
5 hozzászólás
Szia!
Sok művész van így, hogy utólag már nem érzi tökéletesnek a művét, és változtatni szeretne rajta, legyen szó bármilyen művészeti ágról. Magam is úgy érzem, hogy az igazi mű sohasem kész teljesen, mert mindig tudnám bővíteni vagy átírni.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Ilyenkor én azt teszem, hogy megírom még egyszer másképpen az eredeti megírása után keletkezett kiegészítő gondolataim és az eredetiben lévő ötletek, témák felhasználásával új műként.
Köszönettel:
Pecás
Kedves Pecás!
Néha én is úgy érzem, hogy át kellene fogalmazni egy-egy írásomat. Ilyenkor viszont arra gondolok, hogy akkor, amikor ezeket megírtam, így éreztem. A pillanatnyi hangulat ezt hozta ki belőlem és akkori érzéseimet látom viszont.
Nehéz a kérdés, amit felvetettél, de lehet, hogy Neked van igazad.
Üdvözlettel: Tibor
Kedves Pecás! Nagyon jó gondolatot fejtegetsz az írásodban! Hiszen egyetlen alkotó sem tudja, hogy amibe belefog, az sikerül-e? Sokszor a végeredményben is kételkedik. Hol remeknek látja az alkotását, hol pedig rossznak.
Vannak azért olyan művészeti ágak, amiben nem lehetne alkalmazni az általad megadott tippet. Például az építészet. Egy épületet nem lehet újra meg újra megépíteni, azzal ami elkészült, azzal kell együttélnie az utókornak.
Ráadásul ahányféle ember nézi meg az alkotást, mindenki másfélét tartana még jobbnak.
Az alkotói bátorság alapvető jellemvonás bármilyen művészeti ágban. Ha nem vagyok elég bátor a saját gondolataimat kimondani, alkotásba önteni, az alkotás nem lesz elég erős.
Judit
Kedves Pecás!
Való igaz. Magam is úgy érzem, hogy az eddigi "műveimből" jó néhányat újra kellene fogalmaznom, újra gondolnom. Az azóta eltelt időben tanultabb, műveltebb lettem. Úgy érzem, hogy újra kell dolgoznom.
No persze, nem az első tökéletesítgetésében látom a megoldást.
Egyetértek veled.
Köszönöm.
Titusz