Gyakran hallom, hogy az élet véges és mulandó, hogy soha nincs az embernek ideje igazán élvezni az életet. Ezek az emberek félnek igazán a változástól, mert soha még meg sem próbálják valahogy másképp élni az életüket. Követnek egy jól bevált módszert, de nevezhetnénk mintának is. Nem képesek a változásra, mert belenyugszanak saját erőtlenségeikbe, hitehagyottságaikba. Ideológiákba kapaszkodhatnak, bálványemberek rabszolgáivá válhatnak, de igazából nem tudják élvezni az életet, mert saját maguknak sem adják meg az esélyt, hogy lehet másképp is élni. Számukra minden nap csak mulandó és véges. Az élet viszont minden egyes nap és annak minden egyes pillanatában tartogathat valami újat, reményeket, lehetőségeket, de valamikor csak 1-1 rövid pillanatot. Az élet a legnagyobb ajándék, amit az ember csak kaphat, és a legnagyobb reménység is, hogy életünknek mindig megvan a célja és értelme az egész teremtett világban. Minden nap egy nagy lehetőség számunkra, amellyel élnünk kell.
Nem léteznek véletlenek, mert semmi sem értelmetlenül, céltalanul, vég nélkül jött létre a világban, mert mindent egy Kéz igazgat. Ha létezne a véletlen fogalma, akkor semmi féle értelmet nem tulajdonítanánk a saját életünknek sem. Élnénk, de nem lennénk képesek felfedezni benne mindazt a hasznos üzenetet, ami által saját boldogságunkra is törekszünk.
Az életünk során sem céltalanul bolyongunk, mert minden egyes kis pillanat szerepet játszik az életünkben. Ugyan egyesek fejvesztve rohannak, és a meggondolatlanság következtében zsákutcába kerülnek, mert nem szentelnek elég időt a mágikus pillanatoknak.
Sok mindenen képesek vagyunk csak úgy átlépni, holott a legfontosabb dolgok, mindig ezekben az apró kis pillanatokban vannak elrejtve. Fel kéne fedezni ezeket a jeleket és meg kéne újítani az életünket, ezáltal pedig teljesen másképp látnánk az egész világot, és az életünket is. Minden adott számunkra, csak fel kell ismernünk és tanulnunk kell belőle.
Minden ott van a szemünk előtt, csak az a kérdés, hogy az örök vakságra ítéljük el önmagunkat, v. igyekszünk nyitott szemmel járni a világban. Az élet sem azért hoz össze valakivel, mert csak úgy megtörtént. Mindennek van valami értelme, egy hasznos üzenete, nekünk pedig csak követni kell ezeket a jeleket.
Mindig megváltozik valamilyen szinten az életünk, ha találkozunk valakivel. Nem egy sokadik találkozó, hanem egy nagy megtiszteltetés, egy lehetőség, amivel élnünk kell, amit ki kell használnunk. Amit meg kell becsülnünk, mert nélküle szegényebbé válna az életünk. Sok olyan ember létezik, akinek nem adatott meg és egy kutyája nincs, így tengeti a napjait.
11 hozzászólás
Szia! Szép, szép, de ezek túl általános tanácsok és kicsit közhely ízűek. Hol vannak a Te eredeti gondolataid? Az 1-1-et egyébként szövegben egy-egynek szoktuk írni. Üdv: én
Szia! Ha közhelyes lenne, akkor a magyar társadalom nem lenne lecsúszva ilyen mély pontra, hanem az emberek felfedeznék az eltékozolt lehetőségeket, amik mellett csak úgy át lépdesnek minden egyes nap, és képesek lennének valódi értelmet tulajdonítani az életüknek.
Nem minden írásnak kell kötelező érvényű módon tartalmazni a megoldást. Valamelyik csak rávezet, valamelyik a szánkba adja. Az meg hogy miként írok az egyedül az én dolgom, mert leginkább saját magamnak írok. De azért köszi a véleményt!
Nekem is igazam lenne, ha azt mondanám: szeretnünk kell egymást, elsősorban hazánkat, népünket, családunkat, barátainkat, felebarátainkat, aztán az ellenségeinket is, és ez a lelki tartás lesz az, ami falat épít, és lerombolja a sötét erők várát. Igazam lenne, -de nem mondanék vele semmit. Ismételnék unalomig ismert szólamokat. Ez a közhely. Ha ennél többet akarsz elérni, és gondolom akarsz, akkor a saját fejedből is elő kell venni valamit. Bocs, bocs! -én
Honnan tudod, hogy mit szoktam elővenni??? Ez egy írás, és ezen kívül még van rengeteg, amiből lehet tudni, hogy mi van bennem és miről mit gondolok. Egy írásből nem sok mindenre lehet következtetni.
Várj, én nem téged kritizáltalak, csak ezt az egyetlen írásodat!
Szia!
A megállapításaidnak helye van, ha egy kicsit elrugaszkodtál volna , ha egy kicsit színeseben írtad volna le, élvezetesebb lehetett volna.
Szeretettel:Selanne
Szia! Valóban igaz…de ez csak egy kis bevezető gondolat volt. Lesz olyan amiben ki is fejtem bővebben. Mindegyik írásnak meg van a maga értelme. De köszönöm a véleményt!
Alapvetően kétféle nézet van. Vagy az, hogy minden véletlen vagy az, hogy minden eleve elrendeltetett. Van, aki ebben hisz, van, aki abban. A mágikus pillanatok, amelyekről írsz, nézetem szerint azonosak, a minden pillanatban megtörténő, valamilyen „választásunkkal”, amely újabb és újabb „választást” generál. És mivel mindannyian ezt tesszük, választásaink hatással vannak valamilyen szinten a többi emberre is. Alakíthatjuk a saját sorsunkat, miközben mások is alakítják a sorsunkat. Ebben a nagy katyvaszban próbálja meg mindenki elhelyezni magát a lehetőségei és az adottságai szerint. Ha ennek értékelése a realitás talaján és saját magunkhoz viszonyítva történik, akkor levonhatunk következtetéseket, ha ettől elrugaszkodott, akkor csak simán boldogtalanok lehetünk. Itt is meg van az a bizonyos „mágikus” pillanat.
Szia! Nem hiszek a véletlenekben, mert sok dolognak ha előre nem is tudom meg az értelmét, később mindig ráébredek, hogy mi miért történt, rájövök, hogy tulajdonképen mindennek van értelme. Szerintem feleslegesen semmi nem történik meg. Az eleve elrendelés meg nem akadályoz a szabad döntéshozatalban, és előbb – utóbb rávilágít arra, hogy ugyan sok mellékútra tévedhetünk, sok akadállyal találkozhatunk az életünk során, de a sorsunk tökéletesen el van rendezve, csak idő kell hozzá, míg felismerjük a céljainkat.
A mágikus pillanatokat különleges pillanatoknak szoktam nevezni, ami nem minden pillanatban szokott adódni, mert ha ez így lenne akkor a boldogságot teljesen másképp értelmeznék az emberek. Olyan pillanatok számomra, amit egy ajándékként is felfoghatok, és mindig akkor jelentkezik, amikor a legkevésbé gondolnék rá, és az életem valami olyan dologgal gazdagodik, amit csak ritkán lehet átélni, de belőle nagyon sok mindent lehat tanulni. Köszönöm a véleményedet!
Szia!
Látszik, hogy nyitott vagy és ez jó. Viszont nekem úgy tűnik, mintha siettél volna ezzel az esszével.
Delory
Szia!
Egész jó meglátás:) Igen, de ez csak úgy jött, és leírtam, de valóban szükség lesz még formálni. Köszönöm a véleményedet!
Üdv: Dani