Istent játszani? Tűrni kell-e avagy tiltani, hogy „idegenek” beleavatkozzanak a természet rendjébe? A klónozás – kiváltképp, ha emberekről van szó – kifejezetten megosztja a közvéleményt, egyesek támogatják, mások gondolkodás nélkül elutasítják, illetve akadnak olyanok, akik nem tudnak – vagy nem akarnak – állást foglalni a kérdésben. De mit is értünk „klónozás” alatt, mit jelent e sok vitát kiváltó fogalom? Leegyszerűsítve: A klónozás az az eljárás, amellyel egy élőlényt, egy másik élőlény egyetlen sejtjéből „hoznak létre”.
Egy kicsit mélyebben utánaolvasva a témának és ezt összevetve az eddigi ismereteimmel, számomra ijesztőek a tények és az előrevetített jövőkép, melyet – egyes szakemberek szerint – igencsak meg fog határozni e tudományterület.
Az első és legfontosabb lenne – véleményem szerint – az ezzel kapcsolatos kutatásoknak és egyáltalán az egész szakterületnek a folyamatos és megbízható kontrollja, mert amint kikerül azoknak az embereknek a kezéből az irányítás, akiket valóban nemes célok vezérelnek, emberi ésszel fel sem fogható „pusztítás” vehetné kezdetét. Az előbb említett „nemes célok”-on elsősorban a gyógyítást, illetve a technológia terápiás célokra való felhasználását értem. Az emberi sejtek klónozása akár olyan – egyelőre gyógyíthatatlan – betegségek gyógyítását tudná elősegíteni, mint például korunk egyik rettegett betegségéét, az AIDS-ét.
A többség ezzel szemben elfogadhatatlannak tartja ennek a területnek a térnyerését és mindinkább a visszaszorítására törekszenek.
Maga a folyamat súlyos etikai problémákat vet fel, mert minden ember egyedi, egyszeri és megismételhetetlen, születésétől fogva rendelkezik az alapvető emberi jogokkal. Ha egy sejtet klónoznak, akkor akár egy egész embert is fel tudnak építeni, ezzel tervezett tárggyá alacsonyítva a természet e csodáját. Ez a folyamat alapjaiban alakítaná át a társadalmat és előre nem látható következményekkel járna és még nagyobb törésvonalakat hozna létre. Gondolok itt elsősorban a gazdag-szegény ellentétre, hiszen az eljárás költségeit nézve a módosabb szülők gyermekei kimagasló előnyre tehetnének szert.
Egy másik aggályt vethet fel a technológiák rohamléptekben való fejlődése és közismert hatalma. Elég csak a múlt század népirtásaira gondolni, máris jogos félelemmel viseltethetnének az emberek a géntechnológiával kapcsolatban.
A szkeptikusokat meg lehetne győzni másfajta technikák alkalmazásával, mert többségük a fent említetteken kívül szintén sérelmezi – és talán ez az egyik legfontosabb probléma -, hogy a tudósok „felnevelik” az embriót egy ideig „szétszerelés” céljából. Erre megoldást nyújthatna, ha megoldanák, hogy egy sejt a megfelelő irányba fejlődve szervvé nőjön (például a békáknál már sikerrel produkáltak ilyet – békasejtből békavesét „alkottak”).
Mindent összevetve jogosnak érzem az effajta korszakalkotó újításokkal szembeni félelmet, mert minden ellenőrzés ellenére kerülhet a technológia „rossz” kezekbe és beláthatatlan rombolást végezhetne. Másrészt, az emberek ezt a területet még mindig egyfajta misztikumként kezelik és sokszor azonosítják a méltán népszerű, e témában készült sci-fi filmekben látottakkal. Az viszont, hogy valójában merre tartunk és miként tudjuk kezelni a klónozás adta lehetőségeket, a jövő titka.
Az emberi sejtek klónozása
Szerző: yadine
5 hozzászólás
Kedves Yadine! – Szerintem amennyire csodálatos, annyira lehet borzalmas is mindaz, amit ma már a tudomány produkál. Nem soat értek a klónozáshoz és az őssejt kutatáshoz, csupán néhány olvasmányomból meríthetek. Azonban úgy érzem, hogy semilyen vonalon nem szabad a természet alapvető dolgaiba beleavatkozni. Ahogyan az atomtudománynál is vannak órisi előnyei a fejlődésnek, de ha rossz kezekbe kerül, a következményei előre nem látható borzalmakat idézhetnek elő.
Jó témát boncolgatsz, azt hiszem, időszerü is!
Üdvözöllek: Kata
Valóban a fő probléma nem a kutatással van, hanem azzal, hogy ki teszi. Amíg pozitív célokra használják, addig mindenképp az emberiség hasznára válik, de amint – ahogy említetted – "rossz kezekbe kerül", beláthatatlan következményei lehetnek.
Azért a rossz kezekbe kerülés sem egy olyan egyszerű dolog. Meg ez az egész jövőkép előrevetítés egy olyan hatás-vadász dolog.
Ez egy olyan módszer, ami rengeteg dolgot gyógyíthat, aki ezt akarja lassítani… És maga az egész emberes klónozás (ami lássuk be a valódi félelme minden ellenzőnek) sem szól az individuum (ezt tényleg két u-val írják?) ellen, mert az egypetéjű ikrek is lényegében egymás másolatai. De attól még csak ránézésre egyformák.
Meg hát a mesterséges megtermékenyítés is egy természetbe avatkozás ennyi erővel.
Sőt, annyi erővel még a gyógyszergyártás is beavatkozás.
Az az igazság, hogy a természet törvényeinek az átlépése nélkül ezek a dolgok nem működnének, hisz egyértelmű, hogy szív nélkül nem megyünk sehova, na egy sejt se fog Golgi-készülék nélkül.
Tehát ha csak úgy működik, hogy a természet szabályait betartjuk, akkor nem teszünk semmi természet elleneset, mert mint már bebizonyítottam, nem is tudunk. Vallásos szemszögből, nem játszunk istent, nem is játszhatnánk, mert az ő általa lefektetett szabályokat egyszerűen nem tudjuk átlépni, tehát nem értem a problémát. A rossz embereknek meg nem kell klónozás művelet ismeret. Elég ha ledobnak egy atombombát, és mindenki halott. Arra meg még csak nem is kell várni, mert már egy ideje elkészült. Tehát ettől se kell tartanunk, mert ha kéne, nem lenne időnk tartani tőle.
Hát azt hiszem nem tudom tovább csavarni a témát.
Bocs h ilyen hosszú lett, meg két részes, bár sztem a cikkek sokszor inkább vitatémát dobnak fel, és ez nem is baj, mert értékeljenek egy prózát, v verset, dehát cikk, ha az ember alapvetően nem szúrja el, mást nem lehet rá írni, csak hozzáfűzni a témához vmit.
Azt hiszem tényleg befejezem a szövegelést, örülök h olvastalak 🙂