Az unokám szeme – jegyzet

A közelmúltban született unokánkat nagypapaként dajkálhattam hacsak néhány pillanatig is. De ezek a pillanatok maguk voltak a testet öltött csodák. Testet pedig egy csodálatos kisfiú képében öltöttek. Talán gyakorlatlanságom miatt is kissé suta mozdulattal, de annál nagyobb szeretettel öleltem magamhoz a kis törékeny testet. Éreztem a melegét, éreztem a világra való rácsodálkozását és ez felemelő érzés! Miközben Őt dajkáltam, valójában arra gondoltam, hogy Ő mibe is született bele? Éhező afrikai gyerekek, a boszniai háború rémtettei, a közel-keleti harcok. De itthon is erőszak szinte mindenütt. Már egyes családokban sem lehet az ember erőszakmentes területen, hiszen egyre több az egymás, közöttük a gyerekek kárára elkövetett erőszak és támadás. Már nem az a legfőbb vitatéma, hogy hogyan juttatjuk be a gyerekeinket az óvodába, a jobb iskolákba, hanem hogyan óvjuk meg a kábítószeresektől és a kábítószerektől az utódainkat, hogyan, mennyi pénzből tudunk nekik egészségesebb, boldogabb jövőt biztosítani? Vajon milyen lesz a jövőképe a most születő, vagy a felnevelendő nemzedéknek? Milyen lesz a jövőjük? Lesz-e egyáltalán jövőjük? Tud-e nekik a világ békét, prosperitást biztosítani? Tudnak-e Ők élni egy jobb világban? Mi az, hogy jobb világ? A mi nemzedékünk, a mai 50-60-70 éveseké már megélt sok mindent. Jót és rosszat, nagyon jót és még rosszabbat is. Mi csak a jót és a legjobbakat szeretnénk nekik továbbadni, hogy Ők azt és ne az erőszakot fejlesszék tovább, vigyék magukban az Őket követő nemzedékeknek a jót és szépet. De vajon, ha így áll a világ, ahogy most, lesz-e mindenkinek ereje ezeket tovább vinni? Vagyis a jó és szép csak egyes emberek kiváltsága lesz újra? Miközben az unokám szemeiben és a gyermekben magában gyönyörködöm, azt kívánom, hogy a világ ne a rossz irányában fejlődjön, hanem csakis a jóba és a boldogság, munka és értelmes életcél, boldogulás és boldog élet jusson mindenkinek és mindenkor. Ez lesz ám az igazi, örökké tartó csoda! És ennek a csodának a letéteményesei mi vagyunk mindannyian! Ehhez nagy erő és összefogás kell a pozitív célok érdekében! Megéri! Szeretném azt hinni, hogy ezek nemcsak az én álmaim csupán! Miközben ezek motoszkálnak az agyamban, az unokámban gyönyörködöm. A szemeimmel szinte ,,iszom" ezt a csodát, az örökké való élet pillanatnyi és örökké ismétlődő csodáját, a gyermeket, az utunkon minket később követő nemzedék egy újabb tagját!