2025. január 7., kedd
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    Cikkek

    Az út 2. (felejthetők)

    SusanneBy 18 hozzászólás1386 megtekintés

    Néha úgy érzed kevés vagy, nem törődnek veled, nem keresnek, elhagynak…
    Tényleg kevés vagy, csak nem úgy, ahogy azt Te gondolod. Aki elmegy, engedni
    kell, tudom, hogy fáj, próbálj meg feledni. Mégpedig azért, mert nem ismerte fel azokat
    az értékeket, amiket más ember meglát benned.
    Hidd el, Te is meglátod, hogy ezek az értékek léteznek, a Te részeid, ott vannak minden
    egyes pillanatban, minden mozdulatodban, cselekedetben, szavaidban. Ha értéktelennek
    érzed magad, akkor nem látod azt, amit a környezeted észrevesz, hogy Te igenis különle-
    ges vagy. Mert az vagy ! A hibáiddal, a gyengeségeddel, a félelmeiddel, fájdalmaiddal, a
    múltaddal. Soha ne gyűlöld azt, aki elhagyott, vagy nem figyelt Rád eléggé, ő csak egy
    villanás, egy pillanat volt az életedben.
    Tudod, hogy ezeknek az embereknek komoly szerepe volt, még ha nem is érted meg
    miért. Kellett, hogy találkozz velük. Csak azért, hogy tanulj !
    Tanítani akart Neked valamit, elsősorban Rólad. Minden egyes csalódás után egyre
    erősebb leszel, utána már azt is ki tudod mondani mit vagy kit keresel és merre
    tartasz. Így megismered önmagad.
    Ha ez bekövetkezik, hidd el bevonzod a jót, a szépet, a boldogságot.
    Ameddig saját magadat nem ismered, addig valóban kevés vagy. Nagyon kevés
    ahhoz,hogy megtaláld az utadat.
    Tégy azért, hogy egyedül tanuld meg szeretni saját magad és az életet. Teljesen
    egyedül.
    Igazi társra csak így találsz…a többiek pedig…csak villanások voltak…felejthetők…

    Share.

    18 hozzászólás

    2. Bödön on

      Szia Zsu! Bölcs és igaz beszéd, – valóban így van. Én ugyan kicsit pesszimistább vagyok, nem hiszem, h az ember valóban megismerheti magát, és azt mondom, hogy, ha igen is, minek? Erre a rövid időre? Felesleges! Akkor inkább vesse bele magát a világi élvezetekbe, boldogságot ugyan az se ad, de per pillanat mulattató. Bocs, de én egy végtelenül cinikus, dekadens, és életunt fickó vagyok. (Ne hallgass rám!) 🙂 Szeretettel üdvözöllek: én

    3. vörössapkás on

      Nagyon kedvelem a fiatalok véleményét erről az életről.
      Mert más, mint az enyém – most. Fiatalon persze én is azt hittem, hogy nekem nem sikerülhet senki, mindenki elhagy, talán még nem is szeretnek, vagy csak kihasználnak…
      Ma már tudom, hogy ezek mind kellettek ahhoz, hogy ráakadjak valakire, aki pontosan olyant keres, mint én. És viszont.
      A többi csak versenyző volt. Részt vettek a versenyemben. Talán még esélyesek is voltak köztük. De győztes (általában) csak egy van!
      De ennek nem a babérkoszorút akasztom a nyakába, hanem magamat.
      Hát ilyen – szerintem – az élet.
      De az írásodat nagy érdeklődéssel olvastam és tetszett is. Szeretettel. István

    4. Finta Kata on

      Kedves Zsu!
      Értékes gondolatokat tudsz átadni. De mindez nem lehet nálad még tapasztalat, hiszen még fiatal vagy. Bizony az élet bonyolult, az ember azt hiszi, hogy jól ismeri magát, tudja, mit kell csinálnia és mit csinál, aztán rájöhet: amit jónak hittél, nem lett az, amit rosszul képzeltél el, az vigasz…
      Az ember életében a találkozások nagyon fontosak. Az jó, ha valaki olyannal fut össze, aki hozzá illik, akinek a gondolatai azonosak. De ez ritkaság, sajnos, több a botlás, botladozás és csalódás, mint az egymáshoz illő jó és kellemes találkozás.
      Szeretettel olvastam jó tanácsaidat: Kata

      • Susanne on

        Kedves Kata !
        Hidd el nekem, 51 évesen ez már tapasztalat de nem a kor határozza meg ezeket a dolgokat.
        Egyetértek, vannak kellemes és kellemetlen tanulságos találkozások, mindkettőből lehet tanulni.
        Köszönöm az olvasást és a kedves véleményt:)
        Szeretettel: Zsu

    5. Kircsi on

      Kedves Zsu!

      Teljes mértékben egyetértek a mondanivalóddal. Egy kis megjegyzéssel kiegészíteném, az én meglátásommal, aztán majd eldöntöd, hogy lehet-e benne valamilyen igazság.
      Ha valaki kilép egy kapcsolatból nem biztos, hogy azt jelenti, hogy nem ismerte fel a másik ember értékeit, hanem azt, hogy lehet, még nem áll készen rá a másik ember által képviselt energiákra. Vagy a kapcsolat esetleg nem tud megújulni. Egy kapcsolat mindig arról szól, hogy tudunk-e együtt haladni az úton, azaz a magasabb tudatszinten lévő feltudja-e húzni a másikat, vagy az alacsonyabb energiájú fél megpróbálja lehúzni a saját szintjére a magasabb energiákat. A láthatatlan éterben tulajdonképpen energiák vívnak egymással harcot. 🙂

      Szeretettel:
      Kircsi

      • Susanne on

        Kedves Zsolt !
        Tökéletesen egyetértek a kiegészítéseddel, örültem is gondolataidnak.
        A megújulás lehetősége ott van minden egyes kapcsolatban, csak lehet nem találjuk még
        hozzá a megfelelő utat.
        Bizony, ha "mélyen" van valaki, azt fel lehet azonos szintre húzni, persze ehhez mind a két
        ember kell.
        Tényleg nagy csaták léteznek az éterben és ezeket kell megnyerni, nem a "háborút".
        Örültem hozzászólásodnak és a kiegészítésnek.

        Szeretettel köszönöm: Zsu

    Leave A Reply