Bicikli a kukoricásban

Régen a falusi fiataloknak szinte egyetlen közösségi szórakozási lehetőségei voltak a falusi bálok. A falvakban is rendszeresen báloztak farsang idején, nagyobb ünnepek, névnapok alkalmából majdnem kizárólagos lehetőséget adva a táncra, az ismerkedésre. Nem volt ez másképpen dél-Somogyban sem, ahonnan ez a történet származik. Egy ottani barátom mesélte, hogy a szomszéd faluban bált rendeztek. Amikor megtudták ezt, rögtön rápattantak néhányan a biciklijükre és ,,átkerekeztek" egy jót mulatni, de a bál helyszínén már a ,,drótszamaraiknak" egy arasznyi szabad hely sem akadt, így azokat a közeli kukoricásban hagyták. Azonban a mulatás nem úgy sikerült, ahogy azt eltervezték és a kukoricásban vaksötét lévén egyre izgatottabban kezdték keresni a bringáikat, hogy hazamenjenek, de azok csak nem kerültek elő. Fedte azokat a sötét éjszaka homálya. A baj pedig nagy volt, mert a falvakban sokfelé még ma is nélkülözhetetlen és elég drága közlekedési eszköz a bicaj. Közben a rejtélyt a felkelő Nap ,,oldotta meg" azzal, hogy fénye a kukoricásban lévő kerékpárokon csillant meg az azokat kereső fiataloknak óriási örömére. Hát így voltak a biciklik a kukoricásban bál idején és így töltötték el a fiatalok a tánc és szórakozás idejét ,,valami egészen mással", mégpedig a kerékpárok keresésével a kukoricásban. Ugye mekkora különbség van a kétféle ,,szórakozás" között?