Buggyos nyári felhők alatt

Ráérek. Úgy döntöttem, ráérek. Hanyatt fekszem a kerti ágyon és a felhőket lesem az égen. Elképesztő csodák történnek ott fenn a magasban. De mi, emberek leginkább lehajtott fejjel, lógó orral közlekedünk a világban, hogyan is vennénk észre, milyen tünemény játszódik ott, mi van odafönn. Legfeljebb akkor nézünk fel az égre, ha várjuk már az esőt, vagy éppen annak elmúltáért esedezünk. Pedig az égbolt egy csoda: szépség és költészet.

Az éjszakai eget talán többen szemlélik, különösen a tiszta csillagosat, de a nappali is különleges élményekkel szolgál, ha időt szánunk rá, hogy lessük a felhők megunhatatlan játékát. Visszahozhatatlan, megismételhetetlen képek sorozata az égi játék. A pillanatonként változó felhőcafatokban új és új formák jelennek meg. Gomolyfelhők, bárányfelhők, fodros és selymes, vízszintesen elnyúló paplanok és leplek, magasan tornyosuló, vastag dunnák segítenek elszakadni a mindennapi valóságtól, s kínálnak elmélyülést, nyugalmat, harmóniát. Ahogy a fehér, a szürke é kék színek ezernyi változata vonul felettünk, fokozatosan ellazulunk, robot üzemmódból „ezt szeretném” üzemmódba kapcsolunk. Látszólag csak szemünk kirándul az égen, de viszi magával egész valónkat, tudatunkat, lelkünket is. A felhők a néplélekben sötét fellegekként, gondokként jelentek meg, elgondolkodtató rendeltetésük volt, e régi dal is erről tanúskodik: Fújnak a fellegek Somogy megye felől, sokat gondolkoztam a soraim felől, sokat gondolkoztam még annak előtte felségednél sorsom el vagyon rendelv. Sokat gondolkoztam a régi atyákról, e világon való sok bujdosásinkról.

Hagyjuk tehát, hogy a felhők vonulásával sodródjanak, távolodjanak keserű gondolataink, terheink. Amikor sikerül legalább egy félórát szemlélődni a fellegek között – próbálhatja bárki – könnyebbé válik a megoldáskeresés bánatra, gondra. Mintha a teljesítőképesség és problémamegoldó készség új erőre kapna a felhőleső laza személődés közben. A korábban rendezetlennek tűnő bajok egyszerűvé, könnyűvé válnak. De, ha valaki csak úgy gondtalanul szemlélődik az ég felé, ő is kellemes közérzethez juthat e tüneményes égi alakzatok bamba bámulása során. A gomolygó, buggyos felhők alatt átértékelődik a világ.Az alkotóművészek sokféleképpen dolgozták fel ezt az égi jelenséget. Petőfi Sándor A felhők című verse jól szemlélteti azt, hogy a tizenkilencedik század embere még mennyire együttlélegzett a természettel, vigaszt, reménységet, a jó ígéretét jelentette számukra az égi jelenség: Oh nékem olyan jó barátim /E tarka égi vándorok. /Úgy ismernek már, hogy talán még, /Azt is tudják, mit gondolok… /Miért vonzódom úgy hozzájok? /Mert ők lelkemnek rokoni,/ Mely mindig új s új alakot vált /S mégis folyvást az egykori.Természetesen nem csak lelki vagy terápiás jelentőséget láthatunk a felhőkben, a természetnek ez a megnyilvánulása nem kevés esztétikai élménnyel is szolgál. Sokan ismerünk olyan képzőművészeti alkotásokat, amelyeken a látvány, a hangulat megteremtésében a felhők is jelentős szerepet kapnak. Érdekesség, hogy jó néhány festőművész, akik körülbelül hasonló időszakban – a 19. század végén, a 20. század elején – éltek, ugyanazzal címmel – Gomolygó felhők – készítettek képet: Rudnay Gyula, Fényes Adolf, Szilágyi Lajos, Újváry Ignác, Halápy János.

De ne csak érzelmi, lelki vonatkozásokról szóljunk a felhőkkel kapcsolatban, lássuk, mit mond a tudomány, a hivatásos időleső szakember a képződményről. A felhő milliónyi kicsi lebegő vízcseppből, vagy jégkristályból, – amikor a hőmérséklet nagyon alacsony – áll. A felhő akkor tud kialakulni, amikor a vízgőzből folyadék lesz. Például, mikor a nedves levegő lehűl, és a kicsapódás megtörténik a kis részecskéken. Van pehelyfelhő, amely jégkristályokból áll, ugyancsak ebből tevődik össze a fátyolfelhő is, amely legtöbbször melegfrontok előtt jelenik meg. A bárányfelhő gomolyos szerkezetű, szabályos elrendezésű. A párnafelhő szürkés, párnaszerű jelenség, több rétegben is kialakulhat, vastagsága 200-500 méter közötti lehet, túlhűlt vízcseppek alkotják. A lepelfelhő szürke, általában vízszintes kiterjedésű, vastagsága változó, csapadék hull belőle. A gomoly függőlegesen terjeszkedő felhő, alja fehér, vagy sötétkékék, teteje fehér, sűrű, vastagsága több kilométer is lehet, záporszerű csapadékot hoz. A zivatarfelhő, vastag sűrű felhő, függőlegesen terjeszkedik, a teteje sík forma. A felhő alapja sötét, sok csapadék hullhat belőle zivatar kíséretében.

Aki időt szán arra, hogy bármilyen okból felhőket figyeljen: tudományos, érzelmi vagy szellemi kirándulást tesz felfelé, jól jár. Megtanul felemelt fejjel közlekedni a világban, felfelé tekinteni, koncentrálni, ellazulni és emellett szívében békére talál.