Cicák a parkban 3. Ismerőssel találkoztam

Augusztus 19. vasárnap
A cica, amellyel már a múlt évben találkoztam a parkban, most is hamar rám talált. Ha sétálni indulok, amint kilépek a kapun, ott pihen a fűben, a többi cicával bokrok és fák alatt, s mind csatlakozik hozzám. Elég suttogva kiejteni a számon: cicicic… máris csapatostól kísérnek ahhoz a padhoz, ahol árnyék van; ott szoktam nekik az előző esti ételmaradékot tálalni.
Nem tudom, hányan lehetnek, de sokan vannak, mind örömmel követnek.
Már többször meggyőződtem arról, hogy nem csak a kutyák, hanem a macskák is olyan érzékkel vannak megáldva, ami az emberek nagy részéből hiányzik. Megérzik, ki az, aki szereti az állatokat, és kik ellenszenvesek velük szemben.

Egyik cica fiatal, néhány hónapos lehet, szőre világosszürke, egyszínű, de mindkét szeme beteg, egyikkel talán nem is lát, de állandóan tisztogatja az első mancsaival. Nagyon élelmes, ha valaki ételt visz, az idősebbek között harcol, hogy jusson neki minél több.
A sok cica között már az első napokban fölfedeztem egy-kétnapos pici cicákat. Közel pihentek a házhoz, egy alacsonyan növő bokor alatt a tanyájuk. Anyjuk, egy sovány szürke-cirmos cica, ott szoptatja őket, mindig figyelve járja körbe-körbe a parkot, lesve, mikor kaphat valakitől ennivalót, hogy szoptatni tudja három kicsinyét…

Ma, vasárnap lévén, nincsenek kezelések, ráérek. Gondoltam, mindjárt reggeli után kiülök egy árnyas padra. Kezemben a könyvemmel, alig helyezkedtem el a padon, nemsokára ott termett mellettem egy fekete kicsi cica. Ő sem lehet néhány hónaposnál idősebb. Alig engedett leülni, felugrott mellém, rögtön az ölembe kucorodott, s hangosan dorombolt. Örültem kedvességének, simogattam. Gyönyörű tiszta szőre egész testén fekete, a lábai is, csak a nyaka alatt látható egy pici fehér folt. A bajusz-szálai és a szemöldök szőre különlegesen hosszú és fehér, ami pici fején nagyon viccesen hat. Testét tisztán tartja, Ő egy szépséges szép cica. Sokáig ültem vele kettesben az árnyas padon, őt csodálva simogattam, alig nyitottam ki a könyvemet, annyira lekötött a különössége.

ALLERGIA
2013. gusztus 23.

Maradt még két szem Elenium az otthonról gyógyszerek közt, bevettem, mert minden éjjel egyre erősebben zsibbad mindkét kezem, de nem csak zsibbad, hanem egyre fájdalmasabb. Ráadásul már nem múlik azoktól tornagyakorlatoktól, amelyeket gyakorolva, néhány perc alatt elmúlt, amelyeket egy magazinban láttam, s megtanultam. Most már hiába végzem hosszadalmasan, nem szűnik meg, mindig úgy kell visszafeküdnöm, hogy a zsibbadás megmarad. Most hiába vettem be, sokáig nem jött az álom… Nagyon későn tudtam elaludni. Amikor végre mégis elnyomott a álom, úgy elaludtam, hogy reggel 9 volt, mire fölébredtem amikor a szobatársam már megreggelizett és elment valahová.

Ezért megkérdtem a nővért, ha tartanak Eleniumot, adjon nekem egy szemet, mert az nekem altatónak is jó. Nincs náluk, nem tartanak. Akkor kértem, ajánljon nekem valamilyen hasonló gyenge altatót – jeleztem neki, hogy sok gyógyszerre allergiás vagyok. Mutatott egy kapszulát, hogy az biztosan jó lesz. Bevettem, de inkább ne tettem volna. Igaz, hogy elaludtam tőle, de a zsibbadásra fölébredtem, s csendesen kimentem a fürdőszobába, hogy ott próbáljam mozgatással enyhíteni a fájdalmat, de most sem múlt el, talán kicsit enyhült. Kézmosásnál véletlenül benéztem a falon lógó tükörbe, s megijedtem attól, amit láttam. Az arcom be volt dagadva és vörös volt. Megnéztem, de nem csak ott, hanem a nyakam, alatt a dekoltázs-rész, s szinte az egész testem tele volt piros pontokkal… Bementem a szobába és a mobilom fénye mellett megkerestem a gyógyszeres dobozomban a Kalcium-szandoz dobozt, amelyben még egy fél tablettát találtam. Feloldottam egy fél pohár vízbe és bevettem. Nem sok eredményt értem el, mert napokig nem múltak el a kiütések.

Másnap egy idősebb főorvos tartott vizitelt, aki ajánlotta, hogy itt kellene kipróbálni, hogy nekem melyik gyógyszer lenne alkalmas az éjszakai többszörös ébredés és szenvedés megelőzésre. Ugyanis tudomására jutott, hogy éjszakánként nagyon gyakran föl kell kelnem a fájdalmas zsibbadás miatt, ezért sosem tudom magam jól kipihenni.

KÁRTYAPARTIK
Délután a társalgó egyik asztalánál csak ketten voltak, felajánlottam, hogy szívesen beszállok. Igaz, már évek óta nem römiztem, de gyermekkoromban testvéreimmel, s néhány évvel ezelőtt a gimnazista unokáimmal esténként az időt azzal töltöttük Nyírjesben, a hét tó közelében egy vakációban. Most pedig már napirenden volt, hogy megbeszéltük a találka idejét és játszottunk délután és este is.
Amikor be kellett fejeznünk a kártyázást, mivel Elég későre járt az idő, s a nővérek megjelentek, akkor hagytuk abba. Mielőtt a szobámhoz értem volna, egy nővér csinos „fiú”-ápolóval jött utánam. A szobám bejáratánál megszólított, hogy szívesen segít az esti tisztálkodásnál, ha szükségem van rá. Csodálkoztam rajta, mivel sehogy sem tudtam elképzelni, hogy csupaszon ő simogasson végig a zuhany alatt…

Ugyanis a lábamon egyik gyógyszertől több súlyos mellékhatás kiütött rajtam, s ennek következményeként a lábszáramon csúnya seb lett, ami nagyon lassan gyógyult. Erre még otthon kaptam fertőtlenítőszert, aminek használata miatt olyan lett a lábszáram, mintha vörösre festették volna. A seb olyan helyben volt, amit nem láthattam, ezért a nővérek szoktak segíteni, hogy azt a részt ne nagyon érje víz, s ugyanezért segítettek a zuhanyozásnál és ők kezelték le szakszerű a sebet.
Olyan sejtésem volt, hogy ezt a nővérrel előre megbeszélték, s jó mulathattak azon, hogyan érint engem az, hogy most az ápoló „mosdasson engem”. Előbb meglepődtem, mert nem tudtam, honnan tudhatja az esti kezeléseket, mivel őt eddig nem láttam az ügyeletes ápolónők között.
De nem mutattam meglepetésemet, válaszként megköszöntem neki azzal, hogy ma már túl vagyok rajta, mert römizés előtt elvégeztem magam. Mégsem úsztam meg az ajánlatát, majd kitűnik a folytatásból…

Ma is kaptam fájdalomcsillapítót, hátha jobban beválik, mint az altatók, de azzal sem jártam jobban. Amikor fölébredtem a zsibbadásra, mivel a fájdalomcsillapító is kiütéseket okozott, az egész testem viszketett, még a fejbőröm is, ráadásul még rosszullétet is éreztem és alig láttam… Nem akartam a szobatársamat fölébreszteni csengetéssel, tudtam, most ketten vannak ügyeletben, szédelegve tántorogtam a folyosón a nővérpulthoz segítséget kérni. Mindketten végignéztek. Az idős főorvos volt az éjszakás, szóltak neki, majd mondták, feküdjek le, mindjárt megnéz. Amikor megjelent, megmérték a vérnyomásomat, ami rendben volt. Azt viszont tapasztalta, hogy nálam az új gyógyszerek hogyan hatnak.

Ugyanis már az odaérkezésemkor meg akartak győzni arról, ha elfogy a bevált vérnyomás elleni gyógyszerem, majd kapok helyette mást, ugyanis aki nem visz magával gyógyszert, ott ingyen kapják, de nem biztos, hogy a szokásosat. Én nem fogadtam el, kértem szerezzék be, mivel ezt nekem hosszú ideig kísérletezték ki, mert többféle mind megártott. Én nem tudtam egy hónapra valót beszerezni, mert kevés idő volt a felkészüléshez.
Ezért azt válaszoltam, ha nem kaphatom azt, akkor telefonálok, hogy jöjjenek értem, nem vagyok hajlandó kísérleti nyuszi lenni.
Alig mentek ki a szobából, nyílik az ajtó és a csinos ápoló lépett be, kezében injekciós tűvel… felkattintotta a villanyt, felemelte a hálóingem s a hátsó felembe szúrta – becsületére legyen mondva: finoman… (Tehát nem úsztam meg vele a találkozást!)

Folytatom.