Már előző nap kezdtem csomagolni. Volt mivel foglalkoznom bőven, hiszen múlt év tapasztalatai alapján sok holmit hoztam magammal, Nagy csomó szennyes gyűlik össze, most inkább az foglal sok helyet a bőröndökben.
Reggel meglepetésben volt részem, ketten jöttek hozzám sietve azzal, hogy fényképezni akarnak, hogy mint írót és költőt megörökíthessenek.
Ígérték, hogy e-mailben elküldik a képeket, de eddig még nem történt meg. Utolsó napokban ismerkedtem meg egy hölggyel, aki gyakran találkozik a váci püspökkel. Neki elmondtam az én találkozásomat vele, amikor 2009. augusztus 20-án apukámat, a község önkormányzata, ahol 20 esztendeig tanított, díszpolgárrá fogadta. Oklevelét püspöki istentisztelet alatt az akkor még élő testvéremmel együtt vettük át. Elmondtam, hogy utána megvendégeltek, s az asztalnál a Püspök úrral szemben kaptam helyet. Közvetlen hangnemben beszélgettünk az asztalnál. Most fényképet mutatott róla civil ruhában. Elmondta, hogy 70 éves, ami szinte hihetetlen, olyan jól néz ki, sokkal fiatalabbnak látszik rajta.
A csomagolás alaposan kifárasztott, a nehéz bőröndöket székre emelgetni megerőltető volt. A csomagolás után lepihentem, majd elsétáltam a park végében működő gazdasági épületbe, ahol befizettem még egy napot, mivel a gépkocsi, amivel hazamegyek, akkor szabad.
Jó, hogy a jármű tágas, ezért tudtam elhozni ennyi mindent, még a ventilátort is. Idejövetelemkor elkísért idősebb fiam, értem is eljött, segíteni a csomagoknál. Arra gondoltam, ő is nézzen körül, hiszen alig mozdul ki otthonról; neki kirándulást jelent.
Budapest felé jöttünk ide, most másik utat választottak. Esztergom felé indultunk haza, ott átléptük a határt, majd Nógrád megyéhez érve kerültünk vissza országunk területére. Gyönyörű idő volt, sütött a nap, a Duna sokáig kísérte utunkat. Kellemes csevegéssel telt az út, a szállító szolgálat gépkocsi-vezetője tanult ember, már többször utaztam vele, nem lehet unatkozni mellette.
Ahogy hazaértem, néhány nap után postán kaptam meg a kórházi zárójelentést, ami némi csalódást jelentett számomra. Mondhatom, több mondatán elcsodálkoztam. Olyanokat találtam benne, ami meg sem történt. Pl. azt írták, hogy bizonyos fajta B-vitaminnal kezeltek. Igaz, szó volt róla, aztán megfeledkezhettek róla. Azt hittem, hogy a zárójelentésben fogják majd ajánlani a háziorvosnak, hogy írja ki.
Azt sem indokolták, miért nem írták ki a vízi-tornát akkor, amikor begyógyult a lábamon lévő seb, pedig nekem az sokat jelentett volna, mert a vízben majdnem minden tornagyakorlatot el tudok végezni. Aztán elő volt írva az egyéni száraztorna felmérés, de a tornásznő kb. a harmadik héten jelentkezett, és a csoportos tornára hívott minden megkérdezés nélkül, hogy mit bírnék el. Elmondtam neki, hogy földön ülve, vagy állva tornászni nekem már régen nem megy, ezért írták rá a lapomra, hogy „egyéni gyógytornára” osszanak be. Már a Széchenyi fürdőben is mindig vízi-tornát írtak elő, nem ok nélkül nyilvánítottak mozgássérültté.
Valaki említette, hogy a társalgóban naponta, ebéd után ülőtorna van, ahol minden nap szívesen részt vettem, s ha nem is mindent, de a legtöbb gyakorlatot el tudtam végezni…
Csak azt nem tudom, hogy nem ellenőrizték le, miért maradt el a felmérés?
Itthon se jártam jól, mert olyan orvosom van, aki mindig elfelejti az ajánlásokat megszervezni, pedig a zárójelentésemet mindenkor átadtam neki. Ugyanis évek óta jártam a budapesti Széchenyi-fürdőbe, ahol javasolták a zárójelentésekben, hogy: „Házi betegápolás keretén belül fizioth.-gyógytorna végzése indokolt”. Ezt pedig a háziorvosom minden évben „elfelejtette”.
Ennyi minden történt velem egy hónap alatt. Volt szép is, jó is, meg kellemetlen emlékek is maradtak bennem.
Még annyit megjegyeznék: Ebben az évben tapasztalnom kellett: már minden a pénz körül forog. Az utolsó napon ugyanis 10 óráig kell elhagyni a szobát, azon a napon már senki sem kaphat kezelést, és csak reggeli jár, mint a szállodákban. Azonban azt a napot is mindenkivel befizettetik, aki fizetős szobát kér.
Jó itthon
Nagyon igaz az a mondás, hogy mindenütt (lehet) jó, de legjobb otthon. Ezt éreztem, amikor hazatértem. Fiam kitett magáért, ebéddel fogadott és tisztaság volt mindenütt a lakásban, még az erkélyt is elrendezte, ahogyan lehetett.
Ugyanis egész nyáron, éppen a házunk előtt folynak a munkálatok, mert az önkormányzat sikeresen pályázott, így uniós forrásból újulhat meg a belvárosunk. Ez nagyon jól jött, mert az idejére se tudok visszaemlékezni, mikor újították fel a 22-es utat, amely itt megy keresztül a városon. Az eddig előttünk lévő közlekedési lámpákat már leszerelték, gyors tempóban végzik a körjárat kialakítását. Mondanom se kell, milyen porral és zajjal járnak a munkálatok, amíg törik az aszfaltot, bontják a föld alatt fekvő közműveket. Lassan haladnak, pedig ugyancsak szorgalmasan dolgoznak, még hétvégeken és vasárnap is. Naponta az erkélyről figyelem a munkálatokat, élvezet nézni a serény munkálatokat.
Az erkélyen nyíló virágaimat sajnálom, a négyszínű, gyönyörű oleandereket, meg a muskátlikat, amelyek tele vannak virággal, de állandóan porosak… Sajnos, nem lehet rendesen, öntözőkannával locsolni, ami segítene, mivel a koszos víz az alattunk lakók erkélyére ömlene. Most már (szept. 20.) az utolsó simításokon serényen dolgoznak az emberek, csak az úttest aszfaltozása van hátra, s a nagy körben – gondolom – a virágok ültetése. Aztán végre csend lesz, és az állandóan szálló portól is megszabadulunk, ami természetesen a lakásokba is beszűrődött.
Vége.
12 hozzászólás
Kedves Kata!
Először is megköszönöm a magam nevében, hogy megosztottad az élményeidet. Szeretettel olvastam a leírásodat.
Kívánok neked, nagyon jó egészséget a következő időszakra. Vigyázz nagyon magadra.Ne erőltesd túl és sokat pihenj.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Örütem, hogy türemesen vgigovastad az idei kezeléssel egybekötött nyaralásomat. Biznyos dolgokat leszámítva, tulajdonképpen jól éreztem magam a gyönyörű helyen. Tudod, nálam a pihenés az, ami gondokat okoz. Ugyanis a semmittevésben, s főleg az éjszkai pihnések alatt jönnek elő a zsibbadások, ami számomra nagyon kínos. Ezért mindig későn fekszem le, hogy rövidebb legyen az éjszaka. De már úton vagyk afelé, hogy a fölfedezett helyen javítsnak a gondjaimon. Már kptam MRI-vizsgáatra beutalót, s kész a csontsűrűségi vizsgálat is, jó eredménnyel (ezek kellenek hozzá), uána majd járok Bpestre, ahol gyógymasszázsal végzik a kezeléseket. S fölébredt bennem a remény, hogy javítanak rajtam!
Egyébként kényelmesen élek, most már minden napra – hétvégekre is hazahozzák az ebédeket, aminek elkszítése – tudod – mennyi utánjárással járt. Azt az időt használom az írásra, olvasásra, tehát nem végzek terhelő munkát, amit egyébként sem tudnék már végezni.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Jó volt olvasni élményeidet, még ha olykor kis kellemetlenségek is adódtak. Köszönöm, hogy megosztottad velünk, remélem azóta már a ház előtti munkálatok is véget értek, s nincs sem zaj, sem kosz, és helyreállt a régi rend a lakásodban is.
Kívánok Neked további jó egészséget, és gondokból sem jusson már Neked osztályrészül.
További kellemes szép napokat!
Sok szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Örülök, hogy olvastad a nyári vegyes élményeket. A kellmetleneket én mindig igyekszem elfeledni, nem szoktam sokáig rágódni azokon.
Igen, befejeződtek a munkálatok előttünk. Nagyon jól néz ki máris, beültették a fákat, alattuk a füves rész is kezd zöldülni, sőt a nagy körbe a virágokat is beültették, ami persze, csak lassan fog kivirítani. Mindegy, de már rendezett az egész, belátható terület. És csend van. Bár ngem a zaj sem érdekelt, inkább a nagy por zavart.
Az erkélyekről még nem vittük föl a virágokat az ún. szárítóba (amit nem annak használunk), mindenki a virágokat hordje oda téli pihenésre, nagyon jó hely, mert – kivéve a pozsgás növényeket – nagyon jól áttelelnek ott, kevés öntözéssel.
Köszönöm a jó kívánságokat, ami nagyon rám fér. Sajnos, a gondokból kijut bőven, de ahhoz már hozzáedződtem.
Legfontosabb, hogy már jut bőven időm a kedvteléseimnek: írás – olvasásra.
Szeretettl: Kata
Kedves Kata !
Szeretettel olvastalak mindvégig, jó és rosszabb élményeket, érdeks és tanulságos volt számomra mindegyik rész.
Köszönöm, hogy olvashattam !
szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Örülök, hogy velem voltál végig. Nálam az a jó, talán még szerencse is, hogy egy idő múlva: "csak a szépre emlékezem…" – Ezel is úgy vagyok. Ami akkor nem volt jó nekem, most már el is felejtettem. A kedves cicákra, a kellemes parkra, a tiszta fenyőillatra és néhány kedves ismerősre szívesen emlékezem vissza.
Köszönöm, hogy kitartóan velem voltál, amíg olvastad az emlékezésemet.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata
Úgy érzem mintha egy nagyot beszélgettünk volna.Jobbulást kívánok, és szép történeteket.
Szeretettel. Ági
Kedves vagy, Ágns!
Örülök a beszélgetésnek, hogy eljöttél hozzám látogatóba.
Neked is kívánok szeretettel sok jó alkotást!
Kata
Kedves Kata!
Kicsit rossz szájízzel fejeztem be a beszámolód olvasását. Már eddig is csodálkoztam a gyógyszerezéshez nem értő nővéreken, és hiányos gyógyszer készleten, de most már fel vagyok háborodva. Azt nehezményezem, hogy szakszerű vizsgálatok, és az ott töltött idő maximális kihasználása helyett – ahogy esik, úgy puffan alapon ment a "rehabilitációnak" csúfolt érdektelen tétlenség. /Még az ebéd utáni ülőtornát is a betegtársaktól tudtad meg./
A feledékeny háziorvosodnak meg vigyél egy doboz Cavintont, hátha elszégyelli magát!
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm, hogy az utolsó részt is elolvastad. Mosolyogtam az ajánlaton a Kavintonnal kapcsolatban. Az hiszem, valóban jó tenne neki. Sajnos, ilyen a mai orvoslás. De mégis jó, hogy akad még hely, ha nem is sok, hol lelkiismeretesek. Ez tapasztaltam, alapos, körültekintő munkát a Bp. Idegtud. Klinikán, ahol – végre, a zsibbadáshoz is értenek.
Múlt időben tapasztaltak ellenére mégis igénybe kell vennem a hehabilitáció miatt a tavalyi helyet, mivel most jobb kezem lesz használhatatlan, s el se tudom képzelni, milyen lesz, amíg begyógyul az operált seb, és újra használható lesz. Az jutott eszembe, hogy a nevemet se tudom aláírni bal kézzel, majd csak egy-két keresztet tudok helyette a papírra rajzolni. De lehet, hogy azt fogom gyakorolni…
Kata
Kedves Kata!
Sajnos egyre több emberrel előfordul, hogy a zárójelentésen feltüntetnek kezeléseket, amiket meg sem kapott a beteg.
Igaz, hogy mindenütt jó (lehet), de legjobb otthon. De még jobb lett volna, ha úgy érkezel haza, hogy a körforgalom már elkészült volna. El tudom képzelni, milyen porosak lehettek az erkélyen a szép virágok. Jó egészséget kívánok, és sok sikert a másik kezed műtéséhez!
Sok szeretettel: Matild
Kedves Matild!
Köszönöm, hogy mind az öt részt olvastad. Az is a gondot okoz, ha valamit javasolnak a zárójelentésben, azt a háziorvos nem veszi figyelembe, ezért elmaradtak a javasolt terápiák.
A körforgalom is elkészült még szeptemberben, már a füvesített részek, fák zöldellni kezdtek, és a virágokat is elültették. Nagyon jól néz ki, és az is fontos, hogy a volt lámpák előtt nem pöfögnek a gépjárművek a lámpaváltásig.
Hamarosan jelentkezhetek a második műtétre is. Igaz, utána nagyon nehéz lesz, főleg azért, hogy most a jobb kezemet nem tudom majd használni, még a nevemet se tudom bal kézzel leírni. És mint a bal kéznél, elég sokáig nem lehet igénybe venni. Most már jeleztem is Gizella-telepnek, hogy a gyógyulás idejére biztosítsanak nekem helyet, mert másként nem tudom megoldani. Ilyenkor tudja az ember, mit jelent, ha csak egyiket tudjuk használni.
Köszönöm, hogy sikert kívántál a másodikhoz. Remélem, utána lassan nagy gondtól szabadulok meg.
Szeretettel várlak mindig: Kata