Csak Hapsi-bácsi

Riport a Hapsi-bácsi történetek szerzőjével, Wendler Zoltánnal

– Kedves Zoltán! Figyelve irodalmi munkásságodat és annak olvasói visszhangját, meg kell állapítsam, Hapsi-bácsi már szinte fogalom. Merem ezt kijelenteni, hiszen, ha néhány virtuális irodalmi portál alkotóit, ill. olvasóit megkérdeznénk, ki az a Hapsi-bácsi, legtöbbjük nem jönne zavarba.
Hapsi-bácsi jellegzetes alakja meglehetősen népszerűvé vált ez alatt a bő egy év alatt. Akik olvassák, mert szeretik, észrevehették, hogy az ez év áprilisa előtt íródott Hapsi-bácsi történetek minden irodalmi portálról eltűntek. Mi ennek az oka?
– Minden negatív híresztelés ellenére az történt, hogy a Pentagon hosszú kínlódás után mégiscsak sikeresen feltörte számítógépem védelmi rendszerét, és az összes Hapsi-bácsi írásomat törölte. Hármas kémnek gondolták a kisöreget, pedig a második emeleti belosztályon is csak négyeskémnek hívták, amíg a kórházban tartózkodott.
– Stílusodat ismerve, nem baj, ha ezt nem veszem készpénznek?
– Készpénz? Az jöhet. Egyébként a pletykát hallhattad. A negatív híresztelők azt terjesztik, hogy egy kötetben megjelenik a kisöreg eddigi összes monologikája. Ez egyszer a pletyka igaz.
– Feltételezem, sokan kíváncsiak arra, honnan is jött a kisöreg karakterének ötlete! Kérlek, mesélj erről valamit!
– Mindig ilyen kedvesen mosolyogsz, amikor, mint riporter, szellemi kést döfsz az alany hátába? Kénytelen leszek elárulni, hogy nem teljesen saját ötletből fakadt a figura.
– Akkor megkérlek, mondd el, kitől vagy honnan származik az ötlet?
– Egy internetes irodalmi portálon találkoztam olyan szatirikus monológgal, ami megtetszett. Közben egy másik alkotó írását olvasva a „hapsi” szó is elnyerte érdeklődésemet. Régóta kerestem egy kifejező formát, ez lett a monológ, és egy találó nevet, de nem akartam a keresztnevek között mazsolázni. Így lett az örök kisöreg neve Hapsi-bácsi.
– S megtudhatnánk azt is, hogy ő létező személy-e, avagy gazdag képzeleted szüleménye?
– A jellemét, karakterét két nagypapám személyiségéből gyúrtam össze. Megörökítettem őket egy testben magam, és az olvasók számára. Apai nagyapám humoros ember volt. Anyai nagyapám pedig általában morgott mindenért, ami nem volt kerek ebben a világban.
– Nagyon jól sikerült ez a jellemszobrászat! Sokan tudják olvasóid közül, hogy a kisöreg már kétszer színpadon is megjelent igen különleges tolmácsolásban. Mondanál erről néhány szót?
– A kisöreget nem láttam, csak tehetséges fiatalokat, akik leány létükre elvállalták ezt a nem szokványos feladatot. Szerényen megjegyzem, az alapanyaggal legalább nem volt gondjuk.
– Láttam az első előadást, nekem nagyon tetszett, s a közönségnek sem kevésbé. A sikereken felbuzdulva, számíthatunk még további előadásokra is? Jelentek meg új Hapsi történetek a portálokon, ezért feltételezhető, a témából még nem fogytál ki. Ezek szerint lesz folytatása is Csak Hapsi-bácsi című szatíragyűjteményednek is?
– Mindenképpen. Hapsi-bácsi lassan saját életet él. Hívják ide is, oda is. Mivel az élet folyamatosan ad a kisöreg szájába újabb és újabb megrágni valót, elképzelhető, hogy még az év végére összegyűlik egy újabb kis kötetet megtöltő monologika.
– Köszönöm a beszélgetést, kedves Zoltán! A Hapsi-bácsi rajongók nevében is sok sikert kívánok Neked, mind az előadások, mind a nyomtatott média területén!
– Én köszönöm! Akkor most jöjjenek a piszkos anyagiak. Mennyit is fizetsz a riportért?