A civilizáció fejlődésének egyik velejárója a zajszint és a zajártalom növekedése. Mi a zaj és hogy lesz belőle az emberi környezetet és ezáltal az emberi szervezetet károsító ártalom?
Mindazokat a hangokat, hangjelenségeket, melyek munkánkat vagy pihenésünket zavarják, idegesítőek, fárasztóak, esetleg ijesztőek és ily módon egészségünkre károsító hatással vannak, zajártalomnak nevezzük.
A környezeti zajtermelés az emberi tevékenységek következménye. A gyárak zaja, a környező házak lakóit zavarja, az ablakunk alatt robogó motorbiciklik, teherautók idegborzoló dübörgése, a „diszkók” éjszakai csendháborgatása, megkeserítik életünket éjjel-nappal és aláássák egészségünket.
A zaj – legyen az munkahelyi, akár könyezeti zaj – a hallószervünkön keresztül hat ránk. A károsító hatás azonban nem korlátozódik csupán halló szervünk működésére. A mindennapi gyakorlatban a zaj a beszéd megértését nehezíti. A zajban csak akkor értjük meg a beszédet, ha a beszédhangok legalább 5 dB-lel meghaladják a zajszintet. Ha nehezen értjük meg a beszédet ingerülltebbekké válunk, fáradékonyabbak leszünk munka közben. Orvosi kutatások eredményei szerint a zajos helyen élő emberek közül másfélszer annyian szorulnak nyugtatók renszeres szedésére, és több mint kétszer annyian szenvednek magasvérnyomásos betegségekben, mint a csendes környezetben élők. Sőt, ma már a zajártalom rákkeltő hatása is bebizonyított tény.
Aki zajos környezetben dolgozik annak teste, lelke nyugalomra vágyik otthon. A nyugodt alváshoz a környezeti zajszintnek 30-40 dB- lel alacsonyabbnak kell lennie. Ez azonban a városok forgalmas útvonalai mentén csukott ablakok mellet is nehezen biztosítható még
éjszaka is. A zaj az alvást felszínesebbé teszi, pihentető hatását csökkenti. Az alvás ily módon való zavarása csökkenti a munkateljesítményt.
A diszkózenét kedvelő fiataloknak jó lenne tudniuk, a tartós, erős zaj halláscsökkenést eredményez. A magas zajszint hosszabb ideig való elszenvedése vérkeringési és emésztőrendszeri panaszokat is okozhat.
A zajártalom, mint a környezetünket károsító más ártalmak bármelyike, céltudatos környezetvédő tevékenységgel kivédhető. A megengedhető zajszint betartása, illetve a zajszintnek – rendszeres ellnőrzése szükség estén birságok alkalmazása is – a maximum értékek alá való leszorítása, elsősorban hatósági feladat. Ennek sikeréhez azonban szükséges
a társadalom széleskörű támogatása is. Nagyon sok függ azoktól, akik a járműveket, a gépeket hangtompító berendezések nélkül működtetik, útkereszteződések előtt hírtelen fékeznek, ha a tilalom ellenére is a forgalmi dugók keletkezése alkalmával dudálnak, mindez fokozza a közlekedés által előidézett környezeti zajt.
Nagyon fontos , a fenti estekben is és a rádió, tv, Cd lejátszók hangfalak hangerejét illetően is tartsuk tiszteletben mások nyugalmát.
A zajártalmak olykor elviselhetelenné tehetik az egyébként legszebb lakást is. Azért, hogy az ember saját házában védve érezhesse magát a külvilág betolakodó, könyört nem ismerő ártalmával szemben az építkezésekre hárulna a felelősség. Az építkezés igen fontos művelete a hangszigetelés. Ez hazánk lakosztályaiból nagymértékben hiányzik.
A zajártalom által felborzolt idegek nyugtatására nagyszerű gyógyír a hétvégi kirándulás erdeinkbe, folyóink partjára, mezőre. Csodálatos érzés séta közben hallgatni az erdő csendjét, vagy a parton üldögélve a békés vízcsobogást . Érzed, hogy feloldódik benned a feszültség és jólesően beleolvadsz a környezet csendjébe… Ha szerencséd van, nem fog megzavarni érzéketlen emberek hangos zenéje, italos hangoskodása. Ha mégis, veszed a battyudat és szétnézel, hová menekülhetsz a csendfalók elől.
4 hozzászólás
Érdekesen közelíted a témát.Te még láthatod az Olt folyót és a hegyeket .Sajnos nekem márcsak nosztalgia.Grt.Z
Kedves Zarzwieczky! Örülök, hogy nálam jártál, és olvastad írásomat. Igen, Az Olt, a Maros és körülöttük a hegyek. Egyetlen forrása a vigasznak, amikor lekünkbe mar a szép utáni vágy. Sokszor mondom, hogy a Természetes környezet már az egyedüli, aki hű maradt az emberhez, pedig ő mennyire meggyalázta és megsértette őt! Átérzem a nosztalgiát, mely lelkedet szomorítja! Szeretettel üdvözöl, Katalin
Szia!
Úgy tapasztalom, egyre nehezebb elmenekülnünk a zaj elől. Még a csendesnek hitt erdőket is felverik a motorosok, mikor vadul, iszonyatos hang kíséretében vágtatnak keresztül a csendes ösvényeken. Szegény vadak! Pedig nagy szükségünk lenne a csendre.
Szeretettel: Rozália
És egyre inkább nincs már hová menekülni. Sajnos.