„Az idő értelme az örökkévalóság. Az idő értelme a pillanat.”
Klaus Hemmerle, néhai aacheni püspök
Jelen cikk egy emléket szeretne állítani annak az órának, melyet Atomichron néven ismerhet a világ, s melyről oly keveset tudunk. Éppen ezért úgy éreztem, érdemes pár szót ejteni egy olyan eszköz évfordulójáról, mely megreformálta egy ősi fogalom, az idő mérését.
Nem kisebb dolog történt október 2-án, 1956-ban, mint hogy New Yorkban üzembe helyezték az első, a nagyközönség számára is elérhető és beszerezhető atomórát.
Alább egy kis történelmi áttekintést teszünk az idő vélt fogalmáról, annak fontosságáról, végül a mérésével kapcsolatban, ez utóbbi esetben az órákat – melyek olyan alapvető részei lettek életünknek, mint például a Facebook – szem előtt tartva.
Mielőtt folytatnám, pár szót érdemes ejtenünk magáról a kiindulási pontról, az időről, mely egyszerre misztikus és megfoghatatlan, továbbá olyan rejtélyes, mint maga az Univerzum.
Nagyon sokan próbáltak pontos magyarázatot adni erre a fogalomra. Többek közt Woody Allen szerint az idő lényegében nem más, mint amit az óra figyel. Én egy korábban írt irodalmi művemben azt állítottam, hogy az idő nem más, mint az órák éltetője, rugóik mozgatója. Albert Einstein szerint az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre. Erre mondják, ahány ház, annyi szokás. Filozófusok hada írt könyvtárakat megtöltő műveket csak erről a hárombetűs szóról, mely legalább annyira foglalkoztatta őket, mint élet-halál kérdése, vagy éppen Isten léte-nemléte.
Az ember már az ősidőktől kezdve folyamatosan próbálta megérteni, hogy mitől vannak éjszakák és nappalok, miért ismétlődnek meg pontosan mérhető időközönként különböző égi események, mitől áll összhangban az emberi test ezzel a megfoghatatlan valamivel. Már a legelején filozófusok és tudósok állították, az időt fogjuk fel úgy, mint a végtelen világmindenséget, nincs eleje, sem vége, pusztán mi, homo sapiensek a tudásunk bővülésével mértéket adtunk neki, mely mérték éppenséggel lehetne más is egy messzi-messzi galaxisban, de nálunk pont ennyi, és ez abból fakad, ahogy a Naprendszer bolyong, benne a bolygói, s mi magunk nemkülönben.
Hasonló ez a vélekedés az örökmozgóval (perpetuum mobile) kapcsolatban, mely egy olyan hipotetikus gép, amit, ha egyszer beindítunk, örökké mozgásban marad, miközben nem von el energiát a környezetétől és a belső energiája is állandó szinten marad. És most mindenki könnyedén rávághatja, ilyen nincs, nem is lesz, hiszen az ingát, gépet valakinek meg kell terveznie, el kell indítania. Utána már lehet örökké végtelen, de volt, kellett, hogy legyen egy kiindulási pont.
Ez egy végtelen (!) körforgás, szinte az emberi faj összes kérdése egy pontban csúcsosodik ki, egy ponton robban, s egy adott pillanatban egy ponton is roskad össze.
Az emberiség hosszú és hadakozásokkal teli történelme során a különböző és teljesen eltérő kultúrákban bekövetkező számos világnézeti változásoknak köszönhetően az idő mibenlétéről alkotott fogalmak is jelentősen változtak.
Továbbá az is megfigyelhető, hogy a különböző korok jeles személyiségei, tudósai és a hétköznapi emberek igen gyakran eltérő nézeteket vallanak az idő és a haladás tekintetében, melyek egymást kölcsönösen befolyásolták.
A nagy kérdés mindig az volt, hogy mi az idő, mihez viszonyítsuk a mérését, és ha viszonyítunk valamihez, nem lehetséges, hogy rosszul tesszük, hiszen a kiindulási pontot is mi alkottuk meg?
A tudósok pedig igen nagy csavart állítottak a fogalom és a hétköznapi nézetek közé: úgy gondolták, hogy az idő csupán egy eszköz, egy matematikai mérés-fogalom, mellyel két vagy több, különböző állapot közötti eltérés mérésére szolgál.
Most mindenki eljátszhatna azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha az óra nem 60 percből állna, nem tizenkettő hónapunk lenne, ha a perc szó helyett más szavat kellene használnunk…stb. Gondolom, már sokan átestek ezen.
Természetesen az idő fogalmának taglalása egy végtelen (!) hosszú írás tárgya is lehetne, mindenki hozzátehetne, elvehetne belőle, hogy imigyen is bizonyítsuk, az idő egy mérték, mely felett mi, emberek rendelkezhetünk. Mert az emberi faj számára, történelme során már számtalanszor kiderült, roppant fontos az a tudat, hogy mindent irányíthat, minden felett rendelkezhet.
Csupán pár dolog bizonyosodott be teljesen mindezidáig: az időt nem állíthatjuk meg, továbbá az, hogy az időnek van iránya, ugyanis a múlt rögzítve és változtathatatlanul eltelt mögöttünk, míg a jövő előttünk van, s nem szükségszerűen rögzített, annak alakulásába beleszólhatunk, de múlásába a fentiek szerint nem. Ugyanakkor csillagászok lelkesen kutatják azokat a pontokat a világegyetemben, ahol az idő meggörbülhet, lelassulhat, ily módon bizonyítandó, hogy az idő sem örök, végleges. Ilyen helyek például a fekete lyukak (vagy a kvazárok). Úgy legyen.
De mi most nem teszünk űrutazást. Bár milyen jó lenne! Helyette teszünk egy kis időutazást…
Az idő fogalmának kialakulása, mérésének pontos elmélete és gyakorlata igen fontos volt már a civilizációk hajnalán, mert az emberek szerették volna, hogy szervezettebbé váljon életük, hogy tudjanak mihez (bármihez) igazodni a mindennapi életük során.
Az idő mérését kezdetben elsősorban a Nap, a Hold és a csillagok állásához viszonyították. Ez így volt helyes. Ha most hirtelen eltűnne az összes óra a Föld nevű golyóbisról, és megszűnne az áram, mint energiaforrás létezni, valószínűleg mi is hasonlóképpen járnánk el, mint annak idején őseink.
Köztudott, hogy az idő mérésének alapjai egészen a sumer civilizációig nyúlik vissza. A saját mérési rendszerük alapja az általuk használt, igen sok tudós kedvencének számító, hatvanas számrendszer volt. Ez nagyon ismerős nekünk, hiszen úgy számoltak, hogy hatvan másodperc van egy percben, hatvan perc van egy órában, és hatvanszor hat nap van egy évben. Fontos megemlíteni a tizenkettes számot is, úgy számoltak, hogy tizenkettő éjszakai és ugyanennyi nappali óra telik el egy nap. Így könnyen kiderül: tizenkettő hónap van az évben. Megfigyelték, hogy alapvetően négy, teljesen eltérő időjárási ciklus zajlik le egy évben, így lett az év felosztva négy egészre, s így lehetett felosztani négy egységre a napot is, mert a tizenkettő fele a hat, s négyszer hat egyenlő huszonnéggyel. Imigyen lett felosztva a Földön az idő.
Nyilván úgy vélték igen okos őseink, hogy ha már kiváló számolási metódusuknak köszönhetően felosztották a csillagászati alapokon nyugvó földi folyamatokat, akkor ezt majd mérni is kell.
Ejtsünk pár szót tehát az időmérő eszközökről.
Kezdetek kezdetén a napóra szolgálta az emberiséget, mely egy álló pálcából állt, s melynek árnyéka egy órára kalibrált beosztásokra vetült. Ez az eszköz természetesen mindig a helyi időt mutatta.
Ezután következett az ókor talán legpontosabb időmérési eszköze, mint például az Egyiptomban talált vízóra (clepsydra). Több is Amenhotep egyiptomi fáraó sírjából került felszínre.
A vízórák használatosak voltak még Alexandriában is, s onnan terjedtek el világszerte. Kétségtelen előnyük volt, hogy a napórákkal ellentétben éjszaka is mutatták az időt.
Ezután a mindenki számára jól ismert, sok háztartásban, vagy társasjátékokban ma is használatos homokóra következett, mely a homokszemek folyását használta az idő múlásának mérésére. A homokóra figyelése amolyan transz-állapotba is küldheti az embert, nem véletlen tehát, hogy ezek a kecses eszközök annyira megfogták a művészvilág különböző személyiségeit.
Majd a mechanikus órák vették át az idő mérésének szerepét. A legrégebbi ismert mechanikus szerkezetet 1240-ben Villard de Honnecourt francia építész rajzolta le! Hengerkerékre csavart kötele súlyt húzott. Az így forgatott kereket a küllői között áthúzott kötél rugalmasan fokról fokra fékezte. A háztartásokban is használható mechanikus órák a XVI. században kezdtek elterjedni.
Egy évszázaddal később Christian Huygens holland fizikus megajándékozza a világot az ingaórával. Köszönet érte!
A technika fejlődésével egyetemben megjelentek az elektromos meghajtású mechanikus órák (az emberek többsége ragaszkodott a hagyományos számkijelzőhöz), később a kvarcórák, melyeket már 1929-ben megismerhetett a világ. Az első kvarcórát 1934-ben Berlinben mutatták be a széles publikumnak, s ennek a működése egy kvarckristály rezgésén alapul.
Egy megfelelően csiszolt kvarckristály akár sok millió rezgésre képes másodpercenként.
Már ekkor folyton ott lebegett a precíz óraművek készítői fejében egy bosszantó gondolat, nevezetesen: a mechanikus, vagy a kombinált óráknak mindig lesz egy alapvető hátránya, ez pedig az alkatrészek kopása. Svájc méltán híres volt a kitűnő óráiról, mégis tisztában voltak eme gonddal, s hiába jelentek meg a gombelemes órák, azok az elemek sem voltak, lesznek soha örök életűek.
Mondjuk ez a probléma nem mindenkit foglalkoztatott, így a kínai rizsföldeken himbálódzó dzsunkákon tonnaszámra selejtet gyártó órakészítő „szakembereket” sem. De a világ még nem Kína (egyelőre), így a probléma kiküszöbölésére a felvilágosodás korszaka elért ebbe a szegmensbe is, és ekképp született meg az évfordulós atomóra. Tovább nem is megyünk, így is hosszúra nyúlt eme kitekintés, még a végén kifutunk az időből…
És elérkeztünk a cikk fő tárgyához, az első atomóra üzembe helyezéséhez. Ennek az órának Atomichron volt a neve, és az Overseas Press Club épületében helyezték üzembe, New York Cityben. Nullpontját 1958. január 1-jén 0 h 0 m 0 s világidőre tették. Fő tervezője Dr. JR Zacharias, a Harvard Egyetem tudósa volt. Építője a National Company, Inc.
Akik járatosabbak a témában, azoknak eszükbe juthat, hogy már 1949-ben, pár évvel a második világháború vége után elkészült egy atomóra, igaz, ebben a típusban még az ammóniagáz részecskéinek rezgését használták fel az idő mérésére.
A még tájékozottabbak ezután megemlíthetik, hogy 1955-ben, egy évvel korábban az Atomichron bemutatása előtt, Angliában, Louis Essen is megalkotott egy atomórát, mely immár cézium-133 atommal működött, s nem sokkal később (1967-ben) nemzetközi egyetértéssel elfogadták az atomórák által előállított másodpercet, mint a másodperc meghatározását.
Azonban az első „nyilvános”, kereskedelmi forgalomban kapható, cézium-alapú modell az Atomichron volt. (akkori árfolyamon 50.000$-ba került)
A pontos működési elvéről álljon itt egy kis tudományos idézet, saját szavakkal nehéz lenne megfogalmazni:
„A mérés alapja a cézium atom állandó frekvenciájú rezgése. Ez alapján az SI nemzetközi mértékegység-rendszer az 1 másodpercet úgy definiálja, mint a 133-as tömegszámú cézium izotóp úgynevezett hiperfinom átmeneti rezgési periódus-idejének 9.192.613.770-szeresét.
Az atomóra tehát egy olyan berendezés, amely a fenti periódusidő rendkívül pontos mérésével egy órát működtet.
Az atomórákban, egy kemencében cézium atomokat párologtatnak el. A kijutó cézium atomok nagy sebességű nyalábban haladnak egy mágnes pár felé. A mágnesek elosztják a nyalábot attól függően, hogy a benne lévő atomok energiaelnyelési vagy kibocsátási állapotban vannak.
Az energiaelnyelésre képes atomokat egy mikrohullámú üregen áthaladva sugárzás éri, amelynek frekvenciája közel 9.192.613.770 Hz, amely megegyezik a 133-as tömegszámú cézium izotóp bizonyos energia átmenete által elnyelt vagy kibocsátott frekvenciával. Az atomok egy része energiát nyel el a mikrohullámból.
Az óra annál pontosabb, minél alacsonyabb a cézium gáz hőmérséklete.”
Remélem, mindenki kihámozta az idézetből a megfelelő információt.
A jelenlegi legpontosabb atomórák eltérése mindössze egy másodperc 1,7 millió évenként.
Ez biztató az emberiség szempontjából, és a Teremtő immár végleg nyugodtan hajthatja álomra fejét egy-egy borzalmas Földi nap láttán.
Cikkünk tárgyát képező évfordulós atomóránk azonban igen "szánalmas"eredményt tud produkálni késés terén, ugyanis az Atomichron már minden 32.000-ik évben késhet egy másodpercet! Ez majd kiderül, leghamarabb Kr.u. 33.956-ban.
A legtöbb jelenlegi kutatás arra irányul, hogyan lehetne az atomóra kisebb, olcsóbb, pontosabb vagy megbízhatóbb. Ezek a célok gyakran ellentmondásban vannak egymással.
Feltétlen meg kell említenünk Norman Ramsey fizikust, akinek rengeteget köszönhet az idő. Munkássága vezetett az atomórák és a mágneses rezonanciás készülékek – MRI – megalkotásához. 2011. november 7-én, a fizikus halála után három nappal jelentették be egy újfajta óra, az atomóránál hatvanszor pontosabb óra elvét. Remélem figyeltetek, hatvanszor pontosabb! Az új órát angolul nuclear clocknak, azaz nukleáris órának nevezik, és lényegében tórium alapú atomóráról van szó, melyben az atommagok rezgéseit használják időmérésre. Mindeközben a világon több helyen folyamatban van a fénnyel működő atomóra kifejlesztése.
Napjainkban már minden, magára csak kicsit adó ország, rendelkezik legalább egy atomórával. (Magyarországon az 1970-es években kerültek bevezetésre)
Ez rendben is van, és még mindig jobb, ha minden ország atombombával rendelkezne. Ezen órákkal sikerült végre igába hajtanunk az időt
Egyesek úgy vélik, hogy 1,7 millió évvel később egy hatalmas parádé közepette fogjuk megünnepelni az egy másodperces késés megtörténtét. Ekkor majd színes lufik és konfetti-áradat lepik el az utcákat, mi meg önfeledten ujjongunk.
Minő szemfényvesztő álmodozás…
Hogy hová tart még majd a tökéletes és egy pillanatra sem késő órák tervezésének folyamata, azt senki nem tudja.
Nos, bár kis lépés volt az embereknek, akik megalkották az első atomórákat, nagy lépés az emberiségnek, hiszen most már végérvényesen és visszavonhatatlanul uralhatjuk ezt a csodálatos fogalmat.
Legalábbis ezt hisszük most, mivel tudósaink méltán büszkén elégedettek a kitűzött céllal: gyakorlatilag elképesztő pontosan, fanatikus számítógépes játékosok nyelvén szólva God-módban mérhetjük eme fura és megfoghatatlan, több milliószor megmagyarázott, és mind a mai napig vitákat kiváltó kifejezést.
Csak legyen ezt egyszer kinek elmondanunk…
Mert ugyan ki garantálná, hogy 1,7 millió év múlva még lesz emberi faj? Addigra, ha csak nem tesszük meg mi magunk, az Univerzum belső erői úgyis porhüvelyébe helyezi fajunkat, s nem marad más utánunk, mit egy érték, egy pontosan meghatározott szám, melyet akár a földi civilizáció sírjára fel is akaszthatnak majd az Androméda-ködből idelátogató lények:
Élt 2.032.000 évet
(viszont volt atomórájuk)
18 hozzászólás
Nagyon érdekes volt, különösen az időmérő szerkezetek leírása tetszett! A vége egyszerűen: szellemes! Egy-két megjegyzés: az időt, mint fogalmat az emberi ész találta ki. Az idő nem más, mint az anyag változásának folyamata, a Föld keringése a Nap körül, pl. Az idő nem görbül – szemben a térrel, amit a fényelhajlás jelensége kísérletileg igazol – miután az "idő" fogalom, szemben pl. a fénnyel, ami anyag. A fényelhajlásnak, ill. a térgörbületnek nincs köze a fekete lyukakhoz, vagy a kvarkokhoz, ez a jelenség (tudtommal) az egész ismert univerzumban megfigyelhető. És végül, sztem az időnek nincs "iránya" -az "idő iránya" sem fizikailag, sem matematikailag, sem filozófiai kitekintésben nem értelmezhető. Gondolj a Föld forgására! Üdv: én
Tudósok jöttek rá a következő elméletre: állítólag amíg egy fénysebességgel közlekedő űrhajón eltelik öt perc, addig a földön eltelik vagy húsz év, mivel a két különböző sebességgel mozgó rendszerben különböző módon telik az idő. De én ezt nem értem! Most akkor milyen távolságra van az a szerencsétlen űrhajó a Földtől? Olyan távolságra, amit a fény öt perc alatt tesz meg, vagy olyanra, amit húsz év alatt? Attól függ, honnan nézzük? De két különböző helyen ugyanaz a tárgy mégsem lehet ugyebár. Másrészt az idő elvileg nem is létezik. Szóval ez nekem magas, de a cikk viszont tetszik. Kidolgozott és jól levezetett.
Szia! Amiről beszélsz az Einstein relativitás elmélete. Két egymástól független, egymáshoz képest egyenesvonalú egyenletes mozgást végző rendszerben ugyanazok a törvények érvényesek. Ha egy űrhajó a Földhöz képest igen nagy sebességgel mozog, megközelíti (?) a fény sebességét, akkor az űrhajóban, mint rendszerben, rendszeren belül ugyanúgy telik az idő. A rugós óra ugyan úgy egy órát mutat, s a biológiai óra (sejtek öregedése) is ugyanúgy jár. DE! Míg az űrhajóban pl. öt év telik el, itt a Földön 60. Mire csávókám visszajön, már nem találja meg a rokonait csak a temetőben! Ez az idő relativitása!
Ezt értem, Bödön. Az idő relatív, de a tér elvileg ugyanaz. És az űrhajó sebessége is állandó. Állandó sebesség mellett nem tehet meg ugyanaz az objektum különböző távokat, de az időérzékelés más a Földön, mint az űrhajón. A földről nézve hosszabb ideje utaznak, tehát messzebb kell lenniük! Az űrhajóból nézve viszont rövidebb ideje utaznak, vagyis közelebb vannak a Földhöz! (A megtett út egyenlő a sebesség és az idő szorzatával.) Melyik távolság a valódi? Mindkettő nem lehet, hiszen egyetlen objektumról van szó. Attól tartok, ezt sosem fogom megérteni.
A newtoni fizikában a megtett utat valóban úgy számítjuk ki, hogy a sebességet szorozzuk az eltelt idővel. A newtoni fizikát azonban csak itt a földön tudjuk alkalmazni. Relativisztikus körülmények között, az űrben így nem számolhatunk. Ha egy űrhajó a világűrben ekkora sebességgel halad, akkor csak az Einstein által leírt számítások segítségével határozható meg a megtett út. Figyelembe kell venni a tér görbületét is, hiszen az űrhajó nem egyenes vonalú pályán halad, hanem a görbült térben. Az s = v x t tehát nem használható. Ha Patyolat klubtársunk most olvas minket, remélem, segít, s felírja az Einstein által megadott képletet
Szerintem a képletet felesleges felírni. Nekem annyi az egésznek a lényege, hogy az összes fizikai törvény, ami a Földön, vagy bárhol máshol működik, valójában képlékeny. A tér és az idő csak nekünk tűnik "stabilnak". És ha a mindenség végtelen, akkor végtelen számú képlékeny törvény létezhet. Ha ezt elfogadom, akkor már tudom a lényeget, ugyanakkor mégsem értek semmit. Kis túlzással minden lehetséges, és semmi se biztos. Nem tudom, hogy féljek-e ettől, vagy örüljek neki. Amúgy kösz a válaszokat.
Mondjuk itt most tényleg felesleges, hiszen csak egy „elméleti” kérdést boncolgatunk. De abszolúthe aktuálissá válik majd, ha tényleg felrepül egy ilyen űrhajó! Ami lehet, h nem is olyan távoli jövő. A kilövőknek tudniuk kell, hol jár éppen, milyen messze van a Földtől.// A megismeréssel kapcsolatban. Marx, Engels, Lenin azt mondja: a világ megismerhető. Megismerhető, mert anyagi természetű, nincs, nem létezik rejtett, istenektől szemünk elől eltakart misztikus része. Marxnak igaza lehet abban, hogy az anyagi világ megismerhető. A tudomány eddigi fejlődése ezt igazolja. Korlátozott mértékben már azoknak is igazuk volt, akik azt állították, hogy a föld lapos korong. Ha pl. egy tágas mezőn rajzolsz egy 3m sugarú kört, az tényleg egy lapos korong. A „lapos-korong” elmélet benne foglaltatik a későbbi, a „Föld gömb-alakú” elméletbe, ami a „lapos korong” kiterjesztett, nagyobb léptékű változata.
Ugyanez vonatkozik a newton-féle fizikára, és Einstein, stb. elméleteire, vagy az euklideszi geometriára, és a Bólyai-Lobacsevszkij geometriára. Newton helyesen írta le a fizika törvényeit földi viszonylatban, amit a később felfedezett elméletek kiterjesztenek földön kívüli, atomon belüli stb. relációkra is. A megismerés körkörösen bővül. Vannak zsákutcák, vannak téves elméletek, persze, de ezek léte nem azt jelenti, hogy a fizikai törvények képlékenyek, hanem csak azt, hogy valaki valamit rosszul számolt ki, figyelt meg. Nekem meggyőződésem,
h az anyagi világ törvényei egyértelműek, és az ember számára megismerhetőek! Más a helyzet, (HA LÉTEZIK), a „szellemvilággal”! Ez ugyebár nem anyagi természetű, így tehát atomokból, molekulákból felépült, „anyagi” agyunkkal nem ismerhetjük meg. Csak a lelkünkkel, ami nem anyagi. Nem anyagit csak nem anyagi érthet, ismerhet meg. Feltéve persze, hogy van „lélek” és van „supernatural”. Na, de ez már a hit világa
Nekem már az is csupán filozófiának tűnik, hogy a mindenség végtelen. A végtelent nem lehet felfogni! Van egy pont, ahol a stabilnak tűnő törvények, instabillá válnak. Megismerhetőek persze, de csak egy nézőpontból. Honnan tudod biztosan, hogy a föld valóban gömbölyű? Mert sokan mondják? Vagy látod a tévében? Mert körbe lehet utazni? Vagy, mert így fogod fel? Talán a végtelen egy másik pontjáról szemlélve valóban laposnak tűnik. Itt, nekünk gömb alakú, mert annak érzékeljük. Még a végén kiderül, hogy a tudatunk formálja a világot.
Ez a szubjektív idealizmus világa! Filozófiai elmélet. Sok nagy gondolkodó keményen kritizálta, mert ellentmond a józan észnek. De…tetszetős…mint filozófia. Én személy szerint nem hiszek benne.
Szerencsére nem vagyunk egyformák, az túl unalmas lenne. Nevezhetnénk "létezőnek" az ismert világot, ha senki sem érzékelné? Ezen el lehet tűnődni. Ami a "sok nagy gondolkodót" illeti… szerintem ők se bírják felfogni a végtelent, vagy magát a létezést, csak játsszák a mindentudót. Az ember szeretne egy stabil világot maga köré, hogy biztonságban érezhesse magát, de ugyanakkor tudásra is vágyik. A baj csak az, hogy minél több ismeretre teszünk szert, annál inkább rájövünk, hogy a stabilitás csak egy illúzió, hisz még a tér és az idő is csupán egy olyan tényező, ami viszonyítás kérdése.
OK, de vannak kérdések, amelyekben tisztán kell látnunk. A "stabilitás" nem jó kifejezés. Minek a stabilitása? Aristotelesről, Hegelről, Marxról, stb, stb. nem lehet azt mondani, h csak játszották az eszüket. Ők olyan messze magasan vannak az átlag-gondolkodó felett, mint a repülőgép-mérnök a papírrepülő készítő kisgyerektől!
Az a baj, hogy a tekintélyelvűség borzasztóan erősen jelen van az emberi gondolkodásban. Az előbbi példánál maradva: sok nagy tudású ember úgy hitte, a Föld lapos. Volt egy őrült, aki azt merte mondani, hogy gömbölyű. Majdnem megölték. A tudományt sosem a tekintélyelvűség vitte előre, még akkor sem, ha történetesen igaz, amit állítasz. Szerintem merni kell mást mondani olykor, mint például Marx.
Halihó!
Nagyon örülök, hogy megmozgattam a fantáziátokat!
Más galaxisban teljesen más méréssel számolnának, mint ahogy tök mindegy, mit és hogyan mérünk, előbb utóbb, ami megszületett, az véget is ér.
Személyes vélemény: idő, mint fogalom létezik, mi találtuk ki, és az órákat csak azért gyártjuk le, hogy mérni tudjuk…
Kör minden, mint ahogyan a legtöbb óra külalakja is! Nem érdekes???
Jó cikk, mi itt elvitatkozunk közben, semmi gond. D
OK, kiveséztük!
Nagyon örülök neki!
Igyekszem majd még jókat írni!
Mindig nagy öröm számomra, ha másokat "megmozgatok".
És igen, az idő az egyik legérdekesebb filozófiai fogalom!
Aztán még például a végtelen…
Na, ez lesz a következő téma!!
Üdv mindenkinek "bajtársak"!