A nőkre kezdik a "könnyen megkapható" jelzőket használni. Egy teljes fordulatot tett a világ a kommunikáció és az ismerkedés terén. Ha egy férfi beül egy italra a közeli bárba, feltételezhetően egy csinos hölgy lecsap rá. Mi, nők egyre lentebb engedjük azt a bizonyos határvonalat. Már az ősidők óta a férfiak vadásznak, ők azok, akik az élelmet begyűjtik a családnak, és védelmet nyújtanak. A nők pedig főznek, takarítanak, és felnevelik a gyerekeket. A természet okosan kitalálta ezt. Mégis, az őz kergeti a vadászt. Mondhatnák, hogy már a 21. században élünk, és ha valamit meg akarunk kaparintani az csak rajtunk áll. De ha minden sármos fiatalemberre rátelepszünk, eltaszítjuk tőlük a bennük rejlő vadászösztönt. Mi csak, annyit tehetünk, hogy előhozzuk, ami benne rejlik. Hisz a női fegyvertár határtalan. Egy mélyen kivágott felső, vastag ajak, egy csábos tekintet, huncut kacaj és minden a helyes kerékvágásba kerül. Azonban a férfiak, olykor túl lusták, ahhoz, hogy a kisujjukat is mozdítsák valakiért. Szegények megszokták, hogy házhoz megy a vacsora. Igaz, miért fecsérelnének időt az előételre, ha egyből kezdhetik a főétellel. A kérdés már csak az, sok nő, hogyan alacsonyodhat le idáig. Vagy talán ilyen butuskák? Mikor összegyentelt hajjal, kétségbeesetten nézik reggel a mellettük lévő üres helyet. Talán csak félnek? Félnek egy elvárást felállítani. Félnek álmodni egy olyan férfiról, aki éjszaka nem megy vissza a megcsalt feleségéhez, hanem helyette átölel és reggel egy puszit ad. Olyan apróságnak tűnik, de ha észrevesszük az apróságok teszik boldogabbá az életet. A fánk is akkor az igazi, mikor meghintik egy leheletnyi porcukorral. Valóban, sokan rettegünk, mert az elvárások általában csalódást hoznak. Főleg ezért, gondoljuk úgy, hogy jobban megéri az alkalmi boldogság, mint az élet kétségek közt, hogy eljön-e valaha, akire vágyunk. Egy idő után, meg csak azt kezdjük észrevenni, hogy a fiúk szemében már nem vagyunk igazi nők, akiért érdemes lenne felmászni a fa tetejére. Egyszer kétszer engednünk kell magunknak is. Csak hogy nem szabad elfelejteni, hogy a főétel után még ott van a desszert. Azért megéri! Egy nőnek legyen tartása!
Egy nőnek legyen tartása
By Nusi
4 hozzászólás
Szia!
Szerintem ez egy rossz írás. Össze-vissza csapong, nincs eleje-közepe-vége, nem jut el sehonnan sehová. Több szálon is elindul a gondolat, de mindenbe csak belekapsz, semmit se fejtesz ki, fejezel be. Általánosítasz, de nem elemzel, rengeteg közhelyet puffogtatsz. A téma esetleg megérne egy igazi esszét, szerintem beszélgess prózaírókkal, hátha tudnak segíteni, én csak mint olvasó mondom a véleményem.
Üdv,
Poppy
Köszönöm az őszinte véleményedet. Próbálok majd rajta javítani 🙂
Kedves Nusi!
A válasz egyszerű…. túlnépesedés a férfiak javára. Ugyanis való igaz, a férfiak lustábbak lettek, sőt… bizonyos esetekben, hát igen…
A nőkre alapul "minden". A nőkben bízik minden ingatlanbefektető (ő lesz a családot kihordó), az áruházak (ők vásárolnak), az ipar (szépség mindenek felett), a tévécsatorna (műsor "csak" nőknek). Nem a nők hibája ez. Talán elfajult a feminizmus, de nem gondolnám.
A nők, nem rátelepednek a férfiakra… tudják, hogy hopp, ha nem elég gyorsak jön egy vetélytárs, aki elveszi a prédát. Több nőre jut, kevesebb férfi. Ez a tényállás.
Érdekes a szempontod, főleg, hogy jómagad is ambiciózus nő vagy. S érdekes, hogy pont én vagyok az, aki a fentebbeket írja a "nők védelmében". No, nem mintha háború lenne. 🙂
Köszönöm, hogy olvashattalak.
a férfinek is legyen tartása. használjon kőbaltát.
21. század. ébresztő.