Belegondoltam, milyen kiváltságos lenne, ha a varázslás tudományának birtokosai lehetnénk, ám hamar meg is cáfoltam, mert akiben gonoszság lakozik, ugyanúgy alantas célokra használná, mint emberi mivoltából fakadó lehetőségeit. Minden halandó kapott esélyt, hogy helyes döntéseket hozzon, mégsem élnek vele elegen. Elképesztő méreteket ölt az uralkodási vágy, egyesek attól érzik jól magukat, ha kiszipolyoznak másokat, és az a legszörnyűbb, hogy a gyengék esnek áldozatul, mert ahhoz gyávák, hogy az erősekkel húzzanak ujjat. Sok ember akaratától függetlenül gyengébb, pedig lélekben erősnek kellene lenniük, mert az erős lelkület nehezebben sérül.
S hogy kik a gyengék? Nem az igazukat harsogó önsajnálók, nem is azok, akik látványosan tördelik a kezüket, hanem akik csendesen magukra csukják az ajtót, nem nyitnak ablakot a világra, nem mutatják elesettségüket, talán nem is tudnak róla, csak elhatalmasodik rajtuk valami bizonytalanság és az egyedüllét igénye. Magányba burkolózva erősebbnek hiszik magukat, a magasra épített falak látszólag megvédenek az ádáz tekintetektől, bántásoktól.
Szebb és teljesebb lenne a világ, ha ezek a bástyák ledőlnének, s a gyengék is kimerészkednének a napfényre, belekortyolnának a friss levegőbe, hogy erősödjenek, beengedjék lelkükbe az emberi lét csodáját.
Egy mesebeli varázspálcával nem oldódna meg semmi, folytatódna a jó és rossz egyenlőtlen küzdelme, ám mégis birtokunkban van egy képesség: szavakkal, gondolatokkal varázsolhatunk.
Tollunk varázspálca, s ha élhetőbbé formáljuk általa a világot, megtörténik a hétköznapi varázslat.
A kép forrása: Pinterest.
9 hozzászólás
Kedves Kankalin!
Tetszéssel olvastam elmélkedésed a varázslás tudományáról, melyet jó lenne birtokolni, ámde mégse, mert rossz célra is fel lehet használni. Nos, ha nem is varázslásnak hívják, de azért vannak “fegyvereink”. Az első és legkézenfekvőbb maga a szó, amellyel tudunk biztatni, bátorítani, tanácsolni, de földbe is tudunk döngölni. Jó kedvre tudunk deríteni, de a meglévőt is el tudjuk venni. Nyugtatunk, vagy épp ellenkezőleg nyugtalanítunk. Feszültséget oldunk, vagy okozunk. Aztán ott az írás, bár azt hamar leteheti az, akinek nincs kedvére. A művészi alkotások, mint pl. ez a melléket Vangelis zene hozzá a lelket melengető csodás képekkel és akkor még a természetet nem is említettem. Vannak az úgynevezett energia vámpírok, melyek képesek megfosztani bennünket a tenni akarás örömétől, vagy csak egyáltalán az örömtől, jó hangulattól, mások meg épp ellenkezőleg feltöltenek bennünket a szeretetet sugározó létükkel, simogató szavaikkal, megértésükkel, segítő, vagy együtt érző hozzáállásukkal.
Tetszéssel és szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita,
köszönöm szépen, hogy elgondolkodtál az írásomon! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankaiin!
Tetszett nagyon ,hogy a tollat tartod varázspálcának!
Rengeteget el lehet érni vele!
Ahogy írod is:”szavakkal, gondolatokkal varázsolhatunk.”
A lehetöségek határtalanok!
Tetszett az is ahogy a ´gyengék ´tulajdonságait
kimutattad:
” akik csendesen magukra csukják az ajtót, nem nyitnak ablakot a világra, nem mutatják elesettségüket, talán nem is tudnak róla, csak elhatalmasodik rajtuk valami bizonytalanság és az egyedüllét igénye. ”
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor,
igen, a tollunkban lehet varázslat, de azt fontosnak tartom, ki is emeltem egyik írásomban, hogy csak jó dolgokra szabad használni.
Örülök, hogy tetszett ez a “Varázspálca”.
Köszönöm szépen, hogy velem gondolkodtál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Asszem’ a gyengék már csak olyanok, maradnak is azok. Gondolom szégyellik gyengeségük, szegénységük. Sohase koldulnak, még jogos jussukért sem emelnek szót. Ők az adományt, segítséget el nem fogadók. Megalázandónak tartják. Az “erősek” a másképp gondolkodók. Gondolják: “ami jár, az jár, no meg ami netán másoknak járna, azoknak “coki”! Ők a mindent behabzsolók. És mélységesen megvetik, kinevetik a gyengéket! Így van ez, kialakulóban van egy új kasztrendszer. Különben, nemigazán zavarna már, ha varázspálcád az erősek kezébe landolna. Mit is tehetnének? Mindent elloptak, mindent megszereztek már, kivéve a gyengék lelkét. Legfeljebb egymást marnák szét. (Különbe, ha netán az én markomba kerülne varázspálcád, szétforgácsolnám azt az erősek ülepén.) De ez csak illúzió, + köszönöm, hogy olvashattalak Kedves Kankalin!
szeretettel: túlparti
Kedves túlparti,
én most inkább egy lelki jelenségről írtam, azokról a “gyengékről”, akiket kihasználnak, szekíroznak, és nem védik meg magukat, hanem félrevonulnak. Persze lehet magasabb szinten is keresgélni, volna mit.
Köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Bocs, én kicsit más dimenzióban gondolkodtam. Kérlek, ne haragudj ezért! Tudod, “Az indulat most elragadott kissé”… (By’ Cseh Tamás, no meg Bereményi.) Na ja! Ha valami tönkrement, hiábavaló a varázspálca.
Vannak reménykedő kiszolgálók, ők a mindig reménykedők, ők kiszolgáltatottak. És jól írtad meg, rajtuk semmiféle varázspálca sem segíthet. Ki tudja jól van-e ez így, vagy rosszul! Részemről ennyi,
szeretettel: Frigyes
Kedves Frigyes,
értettelek, van is miért aggódni és akár indulatosnak is lenni, de sajnos az ugyanúgy nem old meg semmit, mint egy képzeletbeli varázspálca. Sajnos.
Én a reménykedők táborába tartozom, próbálok is tenni azért, hogy ne haljanak meg a remények. Olykor fuldoklom, de valahogy mindig sikerül friss levegőhöz jutnom.
Egyetértek veled: vannak olyanok, akiken semmiféle varázspálca nem segít, sem a szép szó, sem a példamutatás.
Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem a gondolataidat! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Megnyugtat, hogy hasonlóképpen gondolkozunk, bár nékem nagyritkán, napjainkban inkább többször, elgurul a “gyógyszerom”, Néha kicsit, máskor nagyon… De lényeg az empátia, Ez a lényeg! Magunkat kell megőriznünk, másokra (is) kell vigyáznunk.
szeretettel: Frigyes