Einstein

Ha tudnám , hogy a Világegyetem merre tart, egészen másképp gondolkodnék.
Ha tudnám , hogy az Isten mit akart, lehet, hogy mellé állnék, de az is lehet, hogy csak tagadnék.
Vetném le gátlásaim, vetném le mi visszatart.
Boldogságot, gyönyört adnék bárkinek, mindegy mit takar.
Valami idehozott, lettem.. mint semmiből a nagy bumm..
S lettetek, mint én, s lettek ők, és lett a föld..
Mindig elbűvöltek az égen a csillagok, lehet, hogy néha ott vagyok.Sokat gondolkodtam már azon, ha egyszer elindulhatnánk megismerni a nagy végtelent, érdemes lenne-e?
Csillagok is születnek, és elmennek, bárhogy is van ez meglephet.
Mi itt vagyunk, csak szeretni kellene, mert ha nem, megfagyunk.
Mint halódó csillagok, csak keringenénk az űrben, hideg lenne, és "semmi", mi körülvenne.

Kis beveztőm után pár gondolatot szeretnék megosztani Veletek.
Mindig is érdekelt a fizika elvont oldala, bár ezt a főiskolán még nem értékeltem annyira.
Történt velem pár olyan dolog, amit a mai napig nem tudok megmagyarázni, és lehet, ha itt közzéteszem, ki fogtok nevetni. De állok elébe, amit le fogok írni az a teljes igazság, és nem mellébeszélés.

Borongós novemberi reggel volt.
Barátommal és munkatársammal megbeszéltük, hogy vagy együtt megyünk Gödöllőre egy munkát elvégezni, vagy sem, ez több októl függött. Kértem, hogy pontosan reggel hét óra harminc perckor küldjön egy sms-t a mobilomra, hogy együtt megyünk, vagy külön. Szerda volt. Beálltam az M3-as bevezető szakaszán a Shell kúthoz, tankolni, reggel hét óra huszonöt perckor. Telenyomtam a tankot, és vártam az sms-t, ami pontban hét óra harminc perckor megérkezett. Nem tudok jönni, írta, így hát egyedül indultam el Gödöllőre.
Kicsit szemerkélt az eső, a motor lágyan duruzsolt, és olyan 50-es évek-beli zene andalítóan muzsikált a rádióból, szóval kicsit bambán vezettem, és a gondolataim, nem is tudom merre jártak.
Mire feleszméltem, jobb oldalon tábla hirdette, hogy Hatvan felé 500 méter után le kell térni.
Nem tudnám elmondani az érzést, ami hatalmába kerített, csak valami olyasféle, amikor ér egy gondolat, megcsap egy érzés, érzel valami szokatlant, de legtöbbször legyintesz..Á-úgy sincs jelentősége..(pedig dehogynem, sokszor nagyon sok, és ezeket az "első"-érzéseket nem kellene sutba dobni)
De éreztem valami nem stimmel.
Ránéztem az órámra, és döbbenettel tapasztaltam, hogy hét óra harmincnyolc perc van…
8…mondom 8 perc alatt Budapestről Hatvanba értem és ott megálltam a leágazásnál…
Kiszálltam, és kerestem a beöntő nyílást a kocsi tetején, mint a "Vissza a jövőbe"-című film "téridő" utazó autóján.
Kicsit kirázott a hideg, de visszaültem, visszafordultam az autópályán és igyekeztem erre a dologra nem is gondolni..
Hát nem nagyon sikerült, de erről sokáig hallgattam.
Most elmeséltem.
Einstein is sokat foglalkozott a tér és az idő fogalmaival, a "görbült" terekkel, a tér és idő koontínummal.
Áthelyeződés a Térben és az Időben.Görbült terek.
Mi lenne, ha megváltozna a fénysebesség?
Vonatkoztatási rendszerek, az események "egyidejűségének"-fogalma, vonatkoztatási rendszerek..stb…
Csak egy példa: Utazol a vonaton.
Az étkezőkocsiban.
Rántottát reggelizel.
Neked, két falat között nem változik a hely, egy időben folyamatosan eszel..))
De aki a vasúti sínek mellett áll, annak a Te két falatod közt már 150 méter a difi…ha látná…nem látja ,de így van…
Ebben az az érdekes, hogy nem tudod kijelenteni, hogy épp Amerikában Big Joe a szájához emeli a söröskorsót Montaná-ban egy kiskocsmában, és Te épp abban a pillanatban a Deák téri metró jegykezelő automatájába gyömöszölöd a jegyed, mivel nem tudsz olyan vonatkoztatási pontot (fix megfigyelőhely), találni, ahonnan egyszerre tudnád vizsgálni a két eseményt, így nem is jelentheted ki, hogy ez egyszerre történt…
Vagyis minden megtörténhet…
Vagy itt van a kérdés: Hogyan tud egy légy átmászni a papírlap egyik oldaláról a másikra úgy hogy nem megy át a papír élén?
Simán…
Végy egy papírcsíkot, fogd a két kezedbe a két végét.
Forgasd el egymáshozt képest 180 fokkal, ragaszd össze a két végződést, és készen van a "Mőbius"-szalag.
Erre a gondolatra már írtak Sci-fi Novellát, a régen kiadott "galaktika" folyóiratban..érdekes volt.. Londonban olyan sok és szövevényes lett a metró sinhálózat, hogy valószínűség szerint véletlenül létrejött egy "Mőbius" szalag a sínpárok közt..
Eltünt egy szerelvény…"Átment" egy másik dimenzióba..
Vagy itt van a magától felforrni képes "pohár víz" esete.
Mint sokan tanultuk, a hő közlésével gyorsítjuk a molekulák mozgását, és ha ez elér egy határértéket, a sebességük és az ütközési energiájuk miatt "kilökődnek" a víz felszíne fölé..ez a párolgás.., de mi van akkor, ha a valószínűség számítás szerint, a molekulák össszeütközése véletlenszerűen épp úgy történik, mintha hőt közölnénk velük, …? akkor akár magától is felforrhat a víz a pohárban…vagy az összes levegő épp a könyvtár, ahol olvasunk…egyetlen asztala alá kerül..mindez bármikor megtörténhet, tehát vannak csodák..
Einstein csak ült a tó partján és nézte a vizet…
Egyszer csak egy esőcsepp hullt alá..
A víztükör síkja a becsapódás pillanata..a víztükör a jelen.
Miután becsapódott, hullámok keletkeznek, melyek mint tudjuk a víz mélysége felé kúp alakban terjednek. míg a vízcsepp zuhant a felszín feé, a levegőben is kúp alakú hullámokat keltett..tehát van egy csúcsaival összeállított kúpunk.
Amig zúhan..az a múlt, ahol a víztükörhöz ér az a jelen, amint lefelé kelti a hullámokat, az a múlt.
Mellé esikegy másik esőcsepp, nagyon közel…a hegyükre állított kúpok egymásba érnek…van közös múltjuk, mert ott is áthatnak egymásba, van közös jövőjük, mert ott is metszik egymást, csak közös jelenjük nincs, mert az egy pont…ott ahol a csepp a vízfelszínhet ér..érdekes….Múltunk van..jövőnk van ..és a jelen????
Köszi, hogy meghalgattatok.