Rohanó világunkban sajnos egyre inkább nem figyelünk egymásra. Sokszor van az, hogy a bajban elmegyünk egymás mellett. Nem minden esetben jellemző az önzetlen segítségnyújtás. Hogy mégis vannak jó példák is, arról szóljon a velem történt alábbi két eset:
A napokban egy egészségügyi intézményben jártunk. A vizsgálat után már a rendelő várócsarnokában vettük észre, hogy nincs meg a személyi igazolványom. A feleségemmel együtt kopogtunk be a korábbi orvosomhoz, aki örömmel adta a kezembe az elveszettnek hitt, ott felejtett igazolványomat.
Tegnap voltam egyik budai vásárcsarnokban, ahol csokoládékat vásároltam. Nagy sietségemben nem vettem észre, hogy a pénztárcám ,,elhagyott”. Nagyon megijedtem, bár sok pénz nem volt a tárcámban, de mégis nagyon jólesett, hogy az a vietnámi árus, akinél vásároltam, örömmel kiáltott utánam, hogy várjak, mert megtalálta a pénztárcámat.
Sokan azt mondják, hogy ezek ,,csak apróságok”, de ezek az ún. ,,semmiségek” teszik még szebbé, még boldogabbá a napjainkat, és milyen jó, hogy ezek is és ilyenek is vannak!
Halász István
Rózsavölgy, 2023. február 14.
3 hozzászólás
Kedves Pecás, örülök hogy olvashattam a soraidat. Annyira jó érzés számomra, hogy igen is vannak még jó emberek! 🙂
Örvendetes, hogy vannak azért becsületes jó emberek.
Bizony, nem apróságok, hiszen az adott félnek sokat jelentenek. Nem egyszerű intézni a személyi igazolványt és a kis pénz is hiányozni tud. Örülök, hogy megírtad, a jónak is “hangot” kell adni.
Szeretettel: Rita