Elfordul, vagy felfordul a világ?

Minap véletlenül arra lettem figyelmes, hogy egy tévéműsorban a „lájkolás” -ról, mint a legújabb divatba jött bolondériáról beszélnek.
Arról volt szó, hogyha valaki ilyen „like” sztár akar lenni, akkor lefényképezi magát egy kartonpapírra íródott idióta szöveggel és híres ember lesz belőle. Kér például ezer ilyen kattintást, mert ha nem kap, akkor nem tud pipilni csak Prosztamol uno segítségével, de ha megkapja az ezer gombnyomást, akkor már olyan könnyen szabadul a vizelettől, mint aki hashajtót vesz.
És nyomják az emberek a gombot, tetszésüket adva bármekkora marhaságra, sőt minél nagyobb badarságot tesz ki valaki, annál jobban tetszik.
Ez mondjuk nagyon nem is zavart volna, hiszen mindenkinek jogában áll oda kattintani, ahova épp jólesik neki, de amikor egy ilyen hírességet bemutattak, aki még csak tizenhárom éves és már nagy sztár lett, egy kicsit elbizonytalanodtam a világ fordulását illetően.
Egy kislányról volt szó, akinek annyi rajongója van mint csillag az égen(itt igaz bemondtak valami számokat, összehasonlításként egy ismert tv műsor rajongóinak számával, de nem terheltem vele a memóriám), akik állandóan ostromolják mindenféle üzenetekkel, de főként tanácsot kérnek tőle mindennapi gondjaik megoldására. Ő meg válaszol és óriási élettapasztalatára támaszkodva ossza a bölcs tanácsokat, mind több rajongót gyűjtve maga köré.
Amikor ezeket hallottam, majdnem úgy jártam mint a mesében, egyik szemem nevetett, a másik meg röhögcsélt, eközben majdnem elsírtam magam bánatomban. Hiszen ha arra gondolok, hogy ilyen tapasztalt emberek tanácsaira alapozva, irányítja sorsát a jövő nemzedéke, akkor elönti lelkem a szomorúság, mert félek, a végén tényleg felfordul a világ, ahelyett, hogy egy jó irányba elfordulna!