Ellopták a nótát

,,Az én ajkamról már ellopták a nótát" – ötlöttek fel bennem a gondolatok, amikor egyik barátom arra kért, hogy daloljunk egyet és már sajnos szinte egyetlen egy dal sem jutott az eszembe. A mai elidegenedésben, amikor az élet harcai őrlik az embereket, oly ritkák az esti, meghitt nótázások. A rap és a kommersz-zene szinte kiöli a magyar nótát. Egy kincset, a nótakincset veszi el tőlünk. Egyre kevesebb helyen lehet igazi magyar nótát hallani és ahol az van, sokszor már turistalátványosság és nem őszinte, nem meghitt. A hely merevsége miatt ott önfeledten nótázni talán illetlenség is, meg annak a helynek az árait sem egy átlag magyar pénztárcájához méretezték. Marad tehát a rádió nótaműsora, de az sem az igazi, mert egy műsorrendhez igazodva ér véget. S a panelházak betonszürkeségében sem valószínű, hogy nótázni jönnek össze az emberek. Hiszen az áthallás miatt a többi lakót zavarják. Vajon mikor lesznek ismét meghitt, őszinte emberi kapcsolatok? Vajon mikor nótázunk egy jót, csak úgy, szabadon, emberek? Ne hagyjuk kihalni a szép magyar nótákat! Legalább mi ne szegényítsük el önmagunkat! Dalra fel bátran, amíg van mit nótáznunk, amíg él a dal! Megkeményedett szívünkből már nem fakad nóta? Fakadjon, hogy szívünket lágyítsa!