Emberi dolog

A postahivatalban, ahol dolgozott szinte elviselhetetlen volt a hőség. Azon kívül is nagyon fáradt volt, bár még csak kora reggel volt. De előző este későig dolgozott. Éjfél is elmúlt már, amikorra ágyba került. A fáradtság miatt nehezen aludt el és a vekker 4.30-kor jelezte, ébredni, kelni kell, mert menni kell munkába! Ma délelőttös. Előtte a fülledt melegben emberek tolongtak. A kézbesítők a kézbesítendő anyagokért álltak sorba. Autók jöttek-mentek. Már kora reggel nagy volt a forgalom. Mindenki sietett. Anyaghegyek voltak. Ő maga is az álmossággal küszködve, a kialvatlanságtól ólmos fáradtsággal a végtagjaiban végezte a dolgát. Muszáj volt így jönni szolgálatba, mert a munka sok, az ember meg kevés. Sajnos a létszámból sok a beteg,. Az Ő feladataikat is el kell végezni. Tudta Ő a munkabecsületet! A munkát mindenképpen el kell végezni, de az ,,ördög nem alszik"! Az utalványoknál tévedett. Egy kézbesítőnek egy utalványt véletlenül az ívére helytelen összeggel írt ki! Itt a hibalehetőség!
A kézbesítő is tisztában volt az illető helyzetével. Ő maga is fáradt volt. Az Ő reszortjában is sok volt a hiányzó szabadság, betegség miatt. Őt is megviselte a nagy hőség, a küldeményekkel terhelt, súlyos táska! Ő is munkaszerető, dolgos ember volt! Becsülete nem engedte a tévedést! Nem engedte azt, hogy a másik munkástársa, aki ugyanolyan nehezet dolgozik, mint Ő, bajba jusson! Még véletlenül sem! Odament hozzá és együtt javították ki a hibát. Szelíden, emberi szóval. Emberül. Bár mindenütt ilyen egység lenne ember és ember, munkatárs és munkatárs között. A nehéz munka valahogy sokkal könnyebb lenne, hiszen – amint a latin közmondás tartja – egységben az erő! Viribus unitis!