Enni, vagy szexelni?

„Azért eszünk, hogy éljünk és ha már élünk, akkor szexeljünk is!”
E bölcs mondás első részét nem én találtam ki, hanem a második részét, amelyik bölcsebb mint az első, azt már én sütöttem ki és tálalom is némi körítéssel.

Kezdeném talán az evéssel, ami mindenkit érint, akinek csak gyomra van, mert az egy olyan szerv, amelyik sosem hagyja nyugton az embert, állandóan követelőzik, ezért rá pazaroljuk életünk java részét.
Ha belegondol az ember, mi történne, ha enni ne kellene, hát bizony rájön, hogy nem lenne muszáj a klotyóra se járjon, így aztán szerintem sose lenne üres lyuk a háztartásban, mert lenne idő betömni valamivel mindenféle lyukacskát.

Dolgozni se kellene annyit, a tönkrement WC gyárak munkanélküli dolgozói például rá se füttyentenének a munkanélküliségre, megélni úgy is megélnének, valami ruhaféleséget összeszednének maguknak, ha meg nem, hát istenem, Évának hajdanán még bikinije se volt! Ez mindenkit megvigasztalhatna!

Minden más, manapság létfontosságúnak tartott élvezeti cikk nélkül, olyan vidáman és szabadon lehetne élni, mint a fekete mókus a fenyőerdőben. Sose kéne fogyókúrázzon, aki erre hajlamos, a sok gyógyszert meg receptet áruló szak és nem ember belebukna vállalkozásába, de oda se neki, hiszen egy cserelapi nekik is jutna!

Összegezve a dolgokat és levonva a konzekvenciát, evés nélkül sokkal könnyebb lenne az élet és stresszmentes. Igaz olykor-olykor jelentkezne egy kis stressz, de ennek már nem a gyomor lenne az oka, hanem egy másik szerv, ami két fokkal a gyomron alul található és eléggé követelőző tud lenni alkalomadtán. Ez szemmel látható azok számára, akiknek sikerül visszautasítani a gyomruk követelőzéseinek nagy részét, így aztán az nem lépi túl a szabványokat. Akinek ez nem sikerül, az sajnos csak tükörben gyönyörködhet benne, de nem visszapillantóban.
Olyan szerv ez, amelyik ugyancsak éhségérzetet tud kelteni,-ez csak majdnem általános, vannak kivételek- de nem lehet ételféleséggel jóllakatni, mert a szexéhséget egyedül csak a szex csillapítja.

Ez sem egyértelmű, mert olvastam olyan esetről, hogy egy asszonykától megvonták a szexet, erre fel bánatában evésre adta a fejét és pár hónap alatt elért Yamamoto súlyát, aki híres szumós, kétszáz kilót nyom a latban és a tükörben sem lát már semmit a hasa alatt.
Ha nem is lehet általánosítani, azért szerintem minden normális ember beláthatja, aki őszintén néz végig saját magán, hogy a szex, az étel után következik fontossági sorrendben, mint életünk egyik mozgató rugója. Ez a második dolog, ami az embert olyasmikre ráveszi, melyekre sokszor még az éhség se viszi rá, pedig az is nagy úr ám!

Aki ezt nem látja be, annak valami hiba van a szoftverjában, vagy a gépe nem működik rendesen! Na, ezt gondolom a legmodernebb gyerek is megértette!
Érdekes, hogy sok esetben ez a fontossági sorrend felborul, mert a szex el tudja nyomni az éhséget is alkalomadtán, de az éhség nem mindig tud felülkerekedni a szexen.
Ezt bizonyára az emlővel rendelkező őseinktől örököltük, ezeknél az állatoknál nagyon jól megfigyelhető ez a jelenség.

Ott vannak például a vaddisznók. Egy vadkan a párzási időszakban, teljesen megfeledkezik az ételről és negyven- ötven kilót is lead súlyából és mindemellett teljesíti a kötelességét!
Mi már elkorcsosodtunk egy kicsit, ezért nincsenek kimondottan párzási időszakaink és nincsenek ilyen látványos megnyilvánulásaink. Pedig, ej de sokan szeretnének egy-egy ilyen fogyókúrát! De ahelyett, hogy vaddisznó módjára, szeretkezéssel vezetnék le a felgyűlt energiájukat, inkább fitnesz szalonokban pazarolják el, pénzükkel együtt.

Pedig, ha utánaolvas bárki, aki szeretne csinos maradni, megtudhatná, hogy egy alaposan kidolgozott szexparti, harminc kilométeres gyaloglásnak felel meg! Kérdem én, nem érdemes inkább az ágyban gyalogolni? Ezért nem is abszolút hülyeség az a vetett ágyban állva hegedülés, egy helyben kocogással kombinálva! Egyébként is ott nem ázhat meg az ember, nem kell még akkor sem dideregjen, ha kint a Nemere süvölt és ami a legfontosabb minden baját és fájdalmát elfelejti az ember egy időre. Mert az is bizonyított tény, hogy nincs erősebb fájdalomcsillapító, mint a csúcs körüli feledékenység, amikor még a legkegyetlenebb nyilallásokról is megfeledkezik az ember.

Ilyesmire az éhség képtelen, mert például, ha éhes az ember, de fáj a foga, nem tud megrágni egy ropogósra sült flekkent, de bezzeg ha szőrösen tálalják! Azon már szívesen rágódik, számba se véve a nyilallásokat.
Sok mindent lehetne írni ezzel kapcsolatosan, de én hirtelen befejezem, mert nem akarok tudományos disszertációt tartani a témával kapcsolatosan.

Egyetlen célom csak az volt, hogy felhívjam a figyelmét mindenkinek a szexuális élet fontosságára, amit manapság sokan eléggé elhanyagolnak, eltévelyegve egy virtuális világ alkotta labirintusban. Mert például, természetes és egészséges dolog az onanizálás, mindaddig míg nem válik onanizmussá!

Egyébként nem azért tettem fel a kérdést, amolyan shakespeare-i megfogalmazásban, hogy híres kérdéssé váljon, hanem arra gondoltam, hogy így talán jobban elgondolkodik rajta az, aki olvassa.
Mert „lenni, vagy nem lenni?” nagyon jó kérdés, de sok evéssel és kevés szexel, egy idő után már nem lesz ki kérdezősködjön magyarul, én meg kínaiul egy kukkot se tudok!