Es gibt kein Limit nach oben. / Alles ist möglich. /Jage den Sternen nach./ Es gibt keine Grenzen./ Die Grenze ist der Sternenhimmel.
A fenti 5 fordításon kívül nyilván sokkal több lehetséges fordítás is létezik, adott szövegkörnyezetben mindegyik megállhatja a helyét. Egy kis különbség a két nyelv között talán abban mutatkozik meg, hogy a magyar szerint van határ, és az a csillagos ég. Vagy talán azt jelentené, hogy van határ, de az határtalan?
Ha a németben a határ (vagy szinonimája) megjelenik, akkor az tagadó formában áll, „keine Grenze / kein Limit”. Az utolsó fordításban szerepel egyedül állító formában, ez is a leggyengébb megfelelő, német anyanyelvű ember nemigen fejezné így ki magát. Fordításnak azonban megteszi.
Ezzel el is érkeztünk az egyik legnehezebb kérdéshez, ami a műfordítás során is felmerülhet: Mindent le lehet fordítani pl. magyarra? A válasz szerintem: Igen, de az eredetit megközelítő, netán azzal felérő fordítást nyújtani igen nehéz, szinte lehetetlen, (amig valaki meg nem csinálja -:) ).
A magyar rengeteg dologban hasonlít a németre sok dologban azonban eltér, a legnagyobb problémát az okozza, ha a gondolkodásmódban, az „észjárásban” ill. az eltérő társadalmi berendezkedésből, a nagy tömegekre jellemző viselkedésmódból adódik nehezen értelmezhető különbség a magyar és német emberek között.
A Napvilág-ra eddig általam feltett német versek közül fordítástechnikai szempontból az alábbiak az általánostól eltérő problémákat tartalmaznak:
- Heinz Erhardt: Hülsenfrüchte / Hüvelyesek
nehézség: Playboy -Blähboy; megoldás: Body-builder – Büdi-builder
- Christian Morgenstern: Der Werwolf / A vérfarkas
nehézség: A vérfarkas éjjel felébred, kilopózik alvó felesége s gyerekei mellől, felkeresi egykori tanítója sírját, mert a neve ragozása érdekli. A halott felül, és elragozza az előtagot (wer, wes wem, wen) a 4 latinból átvett német esetben. A mutatvány ott ér véget, amikor a vérfarkas kéri a többes szám szerinti ragozást, mert a „wer”-nél ilyen nem létezik.
megoldás: A magyarban teljesen más nyelvtani kategóriák használata célszerű, pl. a melléknévfokozás. Az utótag (farkas) fokozása persze itt is lehetetlen.
Az ilyen abszurd verseknél mindig az is kérdéses, mennyire szabad elszakadni az eredetitől. Itt a vérfagyasztó (és ugyanakkor parodisztikus-humoros) történettől nem érdemes (pl. nem érdemes vérfarkas helyett púpos tevéről írni /Magyarul Bábelben/), a nyelvtani kategóriáknál meg ell KELL térni az eredetitől.
nehézség: Ez a vers gyakorlatilag egy polgárháborút és az egyes kasztok tipikus viselkedését írja le a mindenkori helyzetben. Meg a vért, a rengeteg áldozatot, a patthelyzetet a népirtás után. Mindehhez olyan, manapság szinte szakzsargonnak számító megnevezéseket használ (pontosvessző=szemikolon, nagykötőjel, gondolatjel, kapcsos zárójel…) amik ugyan a gépírásos papír csataterén kiválóan elképzelhetők, de csak annak, aki tisztában van a jelentésükkel.
megoldás: Tartózkodni kell a még járulékos problémát jelentő latintól.
- Robert Gernhardt: Der Tag, an dem das … verschwand / Eltűnt egy napon az … ,
nehézség: Nem német anyanyelvűek számára nehézséget jelent megtalálni mind a 14 db kihagyott „l” betűt. Járulékos poén: Fickwerk – Flickwerk (lásd: ficken vs. flicken)
megoldás: Megtalálni az „r” betűt, ami „rokon” hang, mert likvida, és úgy „kihagyni” a szavakból, hogy a némettel majdnem megegyező legyen a számuk (16 db).
A járulékos poénhoz: ika-fika vs. írka-firka
- C. ARTMANN: en an schbedn heabst (fia d eani) / egy késő őszön (eani-nek)
nehézség: A bécsi nyelvjárás, amit vagy ért valaki, vagy nem. Segítség: Hanganyag.
Amikor a költők játszanak anyanyelvükkel, gyakran a nyelvi határokat is feszegetik. Erre példa Ernst Jandl „Ottos Mops” c. verse. Itt azzal, hogy a rengeteg német magánhangzó közül egyedül az „o” hangot használja (magyarul „o, ó”), természetesen korlátozott nyelvi kódról van szó, de épp ez teszi érdekessé, viccessé, játékossá. Egy örök gyerek írja le egy kutyatulajdonos és mopszlija életének egy epizódját.
Jandl ezzel a versével (is) rendkívül ismertté vált a német nyelvterületen, a vers sokkal érthetőbb a linken található rajzfilm segítségével. (Előadja: Ernst Jandl)
link: https://youtu.be/peJiVfZLXQ8?si=6DknYWK8vdmBc3Vy
| ernst jandl: ottos mops ottos mops trotzt otto holt koks ottos mops klopft |
ernst jandl: ottó s mopsz mopsz gondot okoz ottó kokszot hoz mopsz kopog (fordította: Tauber Ferenc) |
4 hozzászólás
Kedves Feri!
Érdemben nem tudok hozzászólni a fordításhoz, de volt egy olyan időszak az életemben, amikor próbáltam levelezni Németországban lévő rokonaimmal, akik már nem beszélték a magyar nyelvet. Én, mint afféle laikus természetesen magyarul fogalmaztam meg az írni valóm, amire aztán nem találtam megfelelő német szavakat, egyszerűen azért, mert – szerintem – a magyar nyelv sokkal gazdagabb a szinonim kifejezéseivel. Volt egy felsőfokú német végzettséggel rendelkező kolléganőm, akivel elolvastattam a levelem, hát, gyakorta tapasztaltam, hogy nem sikerült azt kifejeznem, amit szerettem volna. Mindegy. Én már idős vagyok, és a magyar nyelvvel jól elboldogulok, meg tudom magam értetni és másra már nem is vágyom. Nekünk lett volna lehetőségünk kimenni, mert édesapám rokonainak egy részét kitelepítették és ők biztatták is édesapám, hogy az ő szakmájával néhány év alatt többje lenne, mint amennyink itt Magyarországon van, de hála Istennek édesanyám nem így gondolta. Ő azt vallotta, hogy “itt élned, halnod kell”. Ma már örülök, hogy így alakult, nem minden a pénz, nem minden a jólét, amiben már rövidesen ott is változás áll majd be, de ez más kérdés, lényeg az, hogy itt születtem és itt is szeretnék meghalni. Soha se lenne a hazám Németország.
Szeretettel: Rita
A magyar nyelv csodálatos, és biztosan nehéz elhinni, hogy a többi nyelv ugyanolyan gazdag és értékes. Pedig így van. Azok a nyelvek, amiknek írásbelisége is van (pl. Biblia, irodalom, büntető törvénykönyv stb.), azoknak a gazdagsága is majdnem mindig kimutatható egzakt módon is (pl. szinonima-szótárakban fellelhető szavak száma stb.). Érdekes, hogy a kisebb nemzeteknél a nyelv kutatására fordított összes eddigi befektetések is kisebbek, ezért pl. a kézikönyvek minősége is gyengébb a magyar nyelvterület egészén, mint pl. angol, német vagy akár orosz nyelvterületen. Maradva a szinonima-szótáraknál: Ismert anekdota, Főszereplője Jókai Anna:
“Nagyon fájna, ha ez hiányozna a nemzeti anekdotakincsből. (Szemtanú beszámolója következik.)
A tavalyi göteborgi könyvvásáron történt. Egy panelbeszélgetés során arra a kérdésre, hogy miben különleges a magyar irodalom, a hazánkat képviselő Jókai Anna a következő gondolattal ajándékozta meg a közönségét: a magyar nyelv gazdagabb, mint más nyelvek. Hiszen az angollal ellentétben, magyarul nem csak az az egy szó van a helyváltoztatásra, hogy “go”…
— …magyarul haladunk, süvítünk, ballagunk, poroszkálunk, lépkedünk, őgyelgünk…
A beszélgetés egy pillanatra leállt, a magyar résztvevők zavartan néztek maguk elé. Végül az angol tolmács törte meg a csendet, aki blazírt arccal lefordította Jókai Anna szavait.
– …In Hungarian one proceeds, whooshes, trudges, ambles, treads, saunters…”
És valóban: Ha csak az angol vagy a német szinonima-szótárak “vastagságát” nézzük, a mi magyar szinonima szótáraink (akár a Póra Ferenc, akár az O. Nagy Gábor-féle, akár a Kriterion által kiadott) messze elmaradnak pl. az előbbi kettőtől. Ebbe bizonyára a magyar nyelvtudományra a középkor óta befektetett pénzek alacsony összege és a nemzet tudósainak kis összlétszáma is belejátszik, mégis tény.
És mindenkinek a maga anyanyelve a legszebb, és azok a nyelvek tetszenek neki a leginkább, amik az anyanyelvére hasonlítanak. Főleg a hangzóállomány és a dallam számít a laikusnak.
De senkit nem szabad elítélni azért, mert “édes” az anyanyelve.
Ugyanakkor másnak meg más az “édes”.
A hazaszeretet pedig – természetes kellene, hogy legyen. De mai világunk azért rendkívül bonyolult.
Szeretettel
Feri
Kedves Feri!
Engem nem zavar, ha más nemzet állampolgára a saját nyelvét tartja szépnek és a saját országában akar élni. Sajnos azonban ez nincs minden esetben így. Nyilván van, ahol jobb – legalábbis anyagilag – és sokaknak ez számít. A magam részéről örülök annak, hogy mind a gyerekeim, mind az unokáim itt élnek és nem is szándékoznak elmenni. Ami pedig engem illet, már sehol se lennék kívánatos és én se kívánnék máshol élni. Minden tudást elismerek, így azt is, ha valaki több nyelven beszél, ráadásul fordít is, de tisztelni tudok egy jó szakembert is, aki minőségi munkát ad ki a kezéből.
Szeretettel: Rita
Mindenkit a saját eddigi életpályája is befolyásol. A “jó” embernek is lehet számos definíciója. Mégis azt hiszem, általában minden társadalomban ugyanaz számít “jó”-nak, amit filozófiai elméletek, vallási, hitbéli meggyőződések, de még a törvények és törvénykönyvek is igen hasonlóan írnak le. Azt hiszem, az embernek erre kell törekednie.
A saját életpálya befolyásáról: Én nem tudom elítélni két nagyobb lányomat, amiért már igen régóta Angliában ill. Németországban élnek. A harmadik lányom meg éppen Ausztriába jár gimnáziumba, és ki tudja, melyik országban köt majd ki. Ettől még “jó” emberek, és jó – magyar anyanyelvű és kultúrájú – emberek maradnak.