Eszembe jutott – a szerelemről és a semmiről

„A szerelem csupán egyetlen szempontból hasznos: az embert szembeállítja a semmivel.” – Claude Dulong

WTF? Mivel állít szembe? És ki mondja azt, hogy hasznos a szerelem?

A kortárs francia szerző a 16-17. századi Franciaország szerelmi életét vizsgálja, és nem talál benne semmi jót: züllött férfiak, tíz-tizenkét évesen férjhez kényszerített lányok, felszarvazók és felszarvazottak, basáskodó férjek, végeérhetetlen terhességek és szülések, egy hercegnő, aki a világ összes grófja közül azt választja, akit a legkevésbé lenne érdemes, kicsapongó életet élő főpapok, hetérák, méregkeverők – az egész, jó vastag könyvnek nincs egy tisztességes szereplője, amiről persze nem a szerző tehet.

Ebben a közegben a szerelem nem több, mint az állatok üzekedése; ugyanaz a gyerünk-már-csináljuk, amivel a férfiak zöme ma is tökéletesen elégedett.

Ha ez a szerelem, vagy a 16-17. századi franciák csak ennyit láttak belőle, akkor kétségkívül volt valami haszna: átmenetileg lecsillapította az ösztönöket, ellátta a birodalmat adófizető állampolgárokkal – az egyik grófnő huszonkét élő gyereket szült, a vetéléseket nem számolta senki, és ez még akkor is sok, ha tudjuk, hogy a gyerekeket dajkák szoptatták, és a szülők csak néhány percig látták őket, ünnepnapon.

A szerelemmel és annak hasznával végeztünk volna, nézzük akkor a semmit. Mivel a szerző a legcsekélyebb támponttal sem szolgál, az olvasónak kell kitalálnia, hogy a sok lehetséges semmi közül melyikkel fog szembekerülni. Mi más lenne a szerelem ellentéte, mint a nem-szerelem, az elfojtott ösztönök, megtagadott érzelmek, kiölt vonzalmak világa?

Rideg világ, de legalább megszabadít számos szenvedéstől, és ez is valami.

Csakhogy ezt a buddhista ideált a kutya sem ismerhette az akkori Franciaországban. A világi élet elől menekülők számára nem volt más út, mint a kolostor, ugyancsak Dulong szerint élvhajhász szerzetesek és mindenre kapható apácák gyülekezete, más szóval csöbörből vödörbe.

Talán a teljes megsemmisülés érzése lenne a semmi, amit manapság orgazmusnak nevezünk, és nem mulasztjuk el hozzátenni, hogy ehhez mindenkinek „joga van?” Technikai ismeretek hiányában, hajrá-essünk-túl-rajta-mielőbb szemlélettel, a dolognak hamarabb vége van, minthogy – ez sem rossz, a bogarak és a halak például nem is tudják, hogy máshogy is lehet.

Mit lehet még a rejtelmes semmi? Logikusan csak a semmit mondhatjuk a semmiről (ami egészen más, mintha semmit sem mondanánk). Talán egy csodálatos szimbólum, amelyet nem magyarázni kell, hanem átélni, mint a költészetet? Sajnos a számos vers közül, amelyeket Dulong idéz, egy sem szimbolikus – változatosnak sem lehet nevezni, mert mindegyiknek ugyanaz a tárgya, és a költők egymással versengve tobzódnak a közismert négybetűs szavak használatában.

És most, hogy mindent megtudtunk a szerelem hasznáról, nyugodtan be is csukhatjuk a könyvet.