Fiú rózsával

A buszra vártam. Fáradt voltam….Egyszer csak egy fiúra lettem figyelmes. A kezében egy vörös rózsával állt és várt. Hol játszott a virággal, de legtöbbször a háta mögé dugta, mintha szégyellte volna…Most már kíváncsian figyeltem! Nézelődött, s látszott hogy nagyon izgul. Aztán egy pillanatra szem elől veszítettem, de hopp! Átment a túloldalra. De hol van a virág? Telefonál, lehajtja a fejét, úgy beszél. Szerényen van felöltözve, nem a legdivatosabb ruhában, de látszik, hogy szép lelke van. A lány pedig nem jön…Aztán meglátom, hogy a rózsát a kabátja alá dugta, időnként megigazgatja. Az jutott eszembe, hogy vajon milyen lányt várhat? Lányok! Inkább becsülnétek meg az ilyen fiúkat, akik rózsával mennek a randira! Ráadásul vörös rózsával…Megint telefonál. Szegény! Egyre zavartabban ácsorog, dugdossa a rózsát- pedig azt nem kéne szégyellnie.
Boltban voltam, s ott a fiatal eladó hangosan telefonált. Nem zavarta, hogy mindenki hallja, amit mond.
-Kivel beszéltél? Azzal a r….val! Na, b…meg! És csak ömlött belőle a trágárság. Már majdnem rászóltam….de gondoltam engem elküldene melegebb éghajlatra, így hát kimentem a boltból.
Ez a fiú biztos nem ilyen lányra vár! Remélem nem ültette fel, és otthon meg kineveti szegényt, hogy őt várta hosszú peceken át.
Megjött a buszom. Felszállta, s néztem a fiút, aki újra a telefonját vette elő…
Otthon elmeséltem a lányomnak a boltos és a rózsával álldogáló fiű történetét.
-Ugye te nem vágod át a fiúkat, ha randira hívnak? -kérdeztem tőle.
Megrántotta a vállát.
– Nem. De anya, mit kombinálsz? Lehet, hogy csak késett a lány busza…Ne parázz már!!!
Lehet, hogy tényleg csak a busz késett?