Ezt az összefoglalót és ajánlást a Fullextra Irodalmi és Művészeti Portálon készítettem Lőrinczi L. Anna Autizmus dal című blogjához csatlakozva.
Örültem bejegyzésének, mert egy egész társadalmat érintő témát vetett fel. Az Autizmus dal nagyon jól fejezi ki, ami az autizmus lényege, csak néhány percet kellene szánni rá mindenkinek. Sokat javulna a helyzet.
Az autisták a legőszintébb, legszerethetőbb emberek, de mivel ezt embertársaik nem veszik észre, illetve nem hiszik el, bezárkóznak, nem mutatják ki érzelmeiket, pedig hihetetlenül mélyen tudnak érezni.
Minden területen maximális teljesítményt nyújtanának, ám ha csak egy kis hibát is észlelnek önmagukban, már megtorpannak, és azt mondják, "nem tudom".
Sok gátló tényező nehezíti életüket – nemcsak a külső környezetben, hanem az iskolában is. Sajnos a pedagógusok között is vannak olyanok, akik nem tolerálják, hogy ezek a gyerekek (felnőttek) mások. Megkeserítik életüket és azokét, akik kiállnak mellettük.
Semmi másra nem kellene figyelmet fordítani, mint arra a három területre, ahol megmutatkozik az autizmus spektrum zavar: a kommunikáció, a szocializáció és a praktikus gondolkodás.
Egyszerű mondatokra van szükségük, segítségre a beilleszkedésben, melynek kommunikáció az alapja. A feladatok elérési útját meg kell tanítani nekik, mert egyedül bonyolult módon jutnak el a megoldásokhoz, vagy sehogy, hiszen még előtte feladják és dührohamot kapnak. Itt nemcsak az iskolai feladatokra gondolok, hanem bármilyen útjukba kerülő problémára.
Az autisták beillesztése közös cél, mert ők is egyenértékű tagjai a társadalomnak. Joguk van nyugodt, tartalmas élethez. Képességeik gyakran meghaladják az átlagos szintet, egy-egy speciális területen kiemelkednek, hihetetlen dolgokat tárolnak memóriájukban, mindannyian tanulhatunk tőlük.
Ezeket nem ismerik fel saját maguk, hanem rá kell vezetni őket. Sok türelem, megértés szükséges hozzá és az, hogy "belelássunk a fejükbe". Ezt egyik tanítványom fogalmazta meg így: "Nem hiszem el! Andi néni belelát a fejembe! De én is a magáéba!" 😊 – ez akkor hangzott el, amikor egy feladatra azt mondta, "nem tudom", de én állítottam, hogy igen, és megmutattam, hogy nekem van igazam. Hatalmas harcot vívtam vele, ám biztonságot adott neki, hogy sikerült a megoldás. A lényeg ebből a kölcsönös bizalom.
Megszámlálhatatlan történetem van, egyszer le kellene írnom, bizonyára jó lenne érzékenyítésnek.
Elsősorban a társadalom szorul rehabilitációra, nem az autisták – ezt a véleményemet minden lehetséges fórumon hangoztatom.
Kiemelkedően fontos, hogy aki foglalkozik egy gyermekkel, vonja be mindazokat a terápiába, akik közvetlenül érintettek, azaz a szülőket, testvéreket, nagyszülőket is. Csak együtt lehet hathatós eredményt elérni. A család meglátásai, tapasztalatai lényegesek, hiszen az autisták minden rezdülését ismerni kell ahhoz, hogy fel lehessen oldani a bennük lévő gátlásokat. Állandóan előttük kell járni néhány lépéssel, ismerni kell őket ahhoz, hogy ki tudjuk számítani lehetséges reakcióikat.
*
Mellékelek néhány olvasmányt, hátha valaki kedvet kap közelebbről is megismerni, milyen életük van és azt is, hogy milyen lehetne. Nemcsak szakmai, hanem irodalmi szempontból is ajánlom, hiszen érdekes és tanulságos.
https://docplayer.hu/3108904-Theo-peeters-autizmus-az…
A következő rövid összefoglalók által közelebb lehet kerülni az autisták érzésvilágához. Mielőbbi szemléletváltásra van szükség elfogadásukhoz, megértésükhöz. Amikor az olvasó szembesül az itt olvasható tünetekkel, reakciókkat, rájön, hogy milyen egyszerű lenne kezelni a problémát, hiszen segít felismerni. Csak egy kis időt kell szánni rá.
https://lehetelniautizmussal.wordpress.com/…/111-dolog…/
https://lehetelniautizmussal.wordpress.com/…/gyorstalp…/
https://lehetelniautizmussal.wordpress.com/…/az…/
Úgy gondolom, hogy a mellékelt anyagokat képtelenség könnyek nélkül olvasni. Én nem bírom ki egyszer sem, pedig már jól beleástam magam az autizmus spektrum zavar titkaiba.
Örülnék, ha minél többen megismernék a gondolatba zárt világ rejtelmeit.
Ehhez a következő gyönyörű dal is segítséget nyújt – négy perc mély érzéseikkel, ki nem mondott gondolataikkal.
https://www.youtube.com/watch?v=VpUHO0oh_F8
10 hozzászólás
Szia Kankalin! A cselekvő szeretet, a segítőkészség csodákra képes ezen a területen is. Jó, h feltetted ezt az írást, sokunk figyelmét ráirányítja! Szeretettel üdvözöllek: én
Szia "én"! 🙂
A cselekvésen nagy hangsúly van, persze a többi is elengedhetetlen.
Első ránézésre nehéz emészteni a mellékleteket, de érdemes elidőzni velük.
Ha újra írnám a cikket, akkor a linkeket más sorrendbe tenném. Az elsőt hagynám a végére, mert az a legterjedelmesebb. A többi kevesebb időráfordítást igényel, és nem annyira szakanyag, mint inkább az autisták megindító önvallomásai, amelyek elolvasása közelebb viszi az olvasókat a lelkükhöz, az életükhöz, és eközben maguk is átalakulnak kicsit. Ez volt a célom a publikálással.
Igyekeztem az összefoglalót a lehetőségek szerint olvasmányosra fogalmazni, hogy ne riassza el azokat, akik találkoznak vele.
Köszönöm a figyelmedet és az időt, amit a cikkemre fordítottál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Ajánlód egy speciális témára irányítja a figyelmet, amelyben jól érezhető az elhivatottságod. Azt hiszem, minden jóérzésű embert megérint, akár járatos a témában, akár csak távoli szemlélője.
"Elsősorban a társadalom szorul rehabilitációra, nem az autisták". Sajnos a társadalom sosem volt tökéletes, mivel az egyed sem lehet az. (Itt az "autisták"-at bármilyen más, korlátokba ütköző csoport tagjaival behelyettesíthetnénk.) Erről mindig az jut eszembe, hogy egy-egy ilyen jelenség, csoport, állapot, stb., nem más, mint a számtalan sebből vérző emberi társadalom ezernyi nyavalyájának egy tünete. Tény, hogy kezelni kellene, éspedig a leghathatósabb módon. (De csak tünetileg lehet.) Erre azonban nem mindenhol található kapacitás. Kivált, ha figyelembe vesszük, hogy e kapacitás legfontosabb elemei a tolerancia és az őszinte érdeklődés, na meg a tevékeny jó akarás lenne. Épp ezért érdemelnek különös tiszteletet azok, akikben mindez megvan.
Szeretettel: Laca 🙂
Szia Laca! 🙂
Ezt az ajánlót segélykiáltásnak szántam, hátha bővül azoknak a köre, akik megértik ezt az egyre nagyobb méreteket öltő problémát, meglátják az autisták személyében is az érző emberi lényeket, akiknek ugyanolyan joguk van élni, mint bárki másnak.
Azért is publikáltam, mert a mellékletek rávilágítanak, hogy egy kis odafigyeléssel hatalmas eredményeket lehetne elérni.
Néha úgy érzem, hogy szélmalomharcot vívok, de aztán mindig akad egy kis kapaszkodó, amivel tovább lehet haladni.
A tolerancia és az empátia sajnos nem túl ismert fogalom még azoknál sem, akiktől joggal elvárható.
Egyelőre így tudok kiállni az autista emberekért, de mindenek előtt alkalmazom a hivatásom ezen területén, ami örömökkel teli még ebben a kifordult világban is.
Köszönöm, hogy elmondtad a gondolataidat. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Ajánlód nagyon tetszik. Magam is tanulmányoztam behatóbban ezt a tünetcsoportot, mert lányomnak volt egy ilyen tanítványa. Sajnos, még a szakemberek is ritkán ismerik fel a jelenséget, nemhogy a mindennapi emberek, akik talán még nem is hallottak róla. Éppen ezért, javasolnék néhány filmet, ami által, esetleg a hétköznapi emberek is könnyebben megismerhetik a jelenséget és toleránsabbak tudnak lenni, ha szembe találják magukat vele.
Esőember
Testvéri szeretet
After Thomas
Ezek mindegyike megtalálható a YouTuben, sőt ennél több is. Akit érdekel, még keresgélhet.
Köszönöm, hogy olvashattam, és örülök, ha magam is hozzájárulhattam picit a jelenség felismeréséhez.
Szeretettel,
Ida
Szia Ida! 🙂
Akinek él a környezetében ilyen gyermek, fiatal, felnőtt, más szemmel nézi az autizmus spektrum zavart, aminek változatai széles skálán mozognak.
Nagyon jó szakembereket ismerek, de kevesen vannak, főleg a gyógypedagógiai berkekben általánosan jelenlévő emberhiány miatt, de azért is, mert nehezen merik bevállalni ezt a titokzatosnak nevezhető területet.
Aki hosszabb idő óta foglalkozik a témával, könnyen felismeri a tüneteket, és minél előbb megtörténik ez, annál nagyobb eredményt lehet elérni. Ehhez mindenképpen támogató környezet szükséges.
A filmek, amiket javasoltál, valóban sokat segítenek a megértésben, bár van bennük téves megvilágítás is. Örülök, hogy mellékelted a címeket. Egyre többet foglalkoznak a témával ezen a területen is, illetve sok könyv született.
Köszönöm, hogy csatlakoztál, hogy elmodtad itt a gondolataidat. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Örülök, hogy feltetted ezt az írásodat. Valóban szemléletváltásra van szükség. Sajnos a mi országunkban jellemző az emberekre, hogy hamar véleményt formálnak, elítélnek, kiközösítenek. Nem néznek a dolgok mélyére, felszínesek és félnek a mástól. A mi iskolánkban is tanultak autisták. Tudjuk, hogy az autizmusnak is vannak fokozatai. Először bizonyos dolgokban, tevékenységben furcsállták a gyerekek a viselkedésüket, de hamar megszokták, ill, segítették őket. Van olyan, aki a különlegessége ellenére, egyetemre jár. A szülők, a pedagógusok elfogadása nagyon fontos és persze a segítőszándék.
Üdv hundido
Szia hundido! 🙂
Az a tapasztalatom, hogy a gyerekek hamarabb megértik az autizmust, mint a felnőttek. Még nem jöttem rá, miért van így, de az biztos, hogy sokkal elfogadóbbak, és partnerek a rehabilitációban is.
Az elfogadó-támogató közegre mindenképpen szükség van, anélkül nem történik változás, illetve csak negatív irányú.
Igen, egyetemekre is eljutnak az ép értelmű autisták, feltéve, hogy előtte megfelelő segítséget kapnak abban, hogy a kommunikációjuk, a szocializációjuk és a praktikus gondolkodásuk olyan szintre jusson, amivel elboldogulnak. Ennek ellenére felnőtt korukban is támogatásra szorulnak.
Van olyan példám, hogy egy fiatalember kiválóan végzi az egyetemet, de az úton át kell kísérni, mert nem tud egyedül közlekedni, leblokkol.
Valóban sokrétű a tünetegyüttes.
Köszönöm, hogy gondolatokat, tapasztalatokat hagytál itt. Örülök, hogy nálatok jó helyen vannak az autista gyermekek. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Kerestem a Gondolatba zárt világ 1.-et.
(Gondolom, az lesz az, amihez csatlakoztál a cikkeddel.)
Nagyon megható, és figyelemfelkeltő írás ez, s az ajánlásaid is, megszívlelendőek.
Nagyon szép, neked való hivatást választottál.
Predesztinál, melegszívűséged.
Hidd el, így, virtuálisan is átjön.
Jó, nekem, a "közeledben" lenni.
Köszönöm az élményt, és a korábbi minden-neműeket is!
Szeretettel:
Ildikó
Szia Ildikó! 🙂
Nagy örömmel tölt el, hogy belemélyedtél segélykiáltó összefoglalómba. 🙂
Ami a hivatást illeti, azt gondolom, hogy mindenkinek megvan a saját útja, ami előre megírt, de nem mindenki talál rá. Nekem sikerült.
Ha átmegy a személyiségem virtuálisan is, az jó érzés. Köszönöm, hogy elmondtad. 🙂
A Gondolatba zárt világ (1.) a prózáimnál található. Amikor megírtam, még nem gondoltam, hogy ez lesz belőle, csak akkoriban jött felém az a tiszta, jól érzékelhető jel, amire felfigyeltem, és onnan léptem tovább.
Azért adtam ennek a cikknek is azt a címet, mert a kiindulópontja Csabi királyfi, aki szavak nélkül is elmondta, hogy ezen a csodálatos, különleges területen van a helyem. 🙂
Köszönöm, hogy időt szántál az autistákra és rám. 🙂
Szeretettel: Kankalin