Gondolatok Bonifác napján

Egész éjjel üvöltött a szél, törte zúzta a fákon a gallyakat, tépte a leveleket. És természetesen, nem hagyott aludni, ráadásul még a csuklóim is sajogtak a fájdalomtól.
Majd elfelejtettem, a fájdalmakat már Pongrác meghozta, mindjárt támadt is egy olyan halvány sejtésem, hogy nem ez lesz az utolsó. Ugyanis a törött csuklóim rendkívüli időjóst formáltak belőlem. Ha elindul valami időváltozás, akár Skandináviából, azt én megérzem, és az az érzésem, hogy tudomásul is kell vennem. Eddig még nem ment, folyton kérdezgetem (persze, csak önmagamtól), hogy mi ütött már megint bele a törött csuklóimba, amikor olyan szép az idő, tehát semmi okuk rá.

Na igen, csakhogy a Skandináv országokban már akkor elindul a front és lehet, hogy csak napokkal később ér ide, de az előrejelzés pontos és szakszerű. Gondoltam is már arra, hogy beállok valahová időjósnak, mert az időjárás előrejelzések eléggé hadilábon állnak napjainkban. Persze, megértem ám, nem lehet előrelátni a felbolydult természet hisztijeit, ami mind gyakrabban fergeteges humorával próbál bennünket embereket, ráncba szedni. Ám a gyanú beigazolódni látszik, nem volt ám véletlen az én két csuklótörésem, talán éppen kibontakozóban van az általuk jelzett pontos időjárás előrejelzés.

Mindez éppen Bonifác napján jutott eszembe, amikor mentem reggel a kíméletlen szélben, ami folyton lekapta fejemről a kapucnit (kész csoda, hogy nem a fejemet), pedig esett is rendesen, esernyővel meg nem lehet ilyen vadul tomboló szélben közlekedni. Körülöttem letépett gallyak, összetépett levelek mutatták a kíméletlen rombolás éjszakai nyomait, miközben ázva-fázva és vigyázva lépkedtem rajtuk keresztül, mert dehogyis volt szívem rájuk taposni.

Szóval, ázva-fázva május derekán, azon kellett töprengenem, hogy talán új megélhetési forrás után kell néznem, mert ugye az árak az üzletekben az egekbe szöktek, aztán május derekán még fűteni kell, és a másfél százalékkal megemelt nyugdíj mindezt nem bírja cérnával. Jó, tudom, hogy a vastag pénztárcáknak, vagy a még vaskosabb bankszámláknak fel sem tűnik ez a hóbortos áremelés, még kevésbé a még hóbortosabb időjárás, de egy kisnyugdíjasnak bizony minden fillér számít. Pedig valójában már nincs is fillér… csak éppen a nyugdíjak filléresek…

Úgy döntöttem, hogy másodállásban időjós leszek. Mindenkinek joga van tudni, honnan fúj a szél. Az orvosokra, kutatókra, akik azon munkálkodnak, hogy minél hosszabb ideig éljen az ember, nos rájuk, igen dühös vagyok. Mert megérdemlik. Miért nem figyelnek fel már arra, hogy hiábavaló minden igyekezetük, ugyanis a kisnyugdíjasok korán halnak.
Leginkább éhen.